keresés-kutatás

rájöttem, h olyat próbálok kutatni, amit még senki nem csinált előttem, így mindent nekem kell kifejlesztenem, és ez jó, mert leg nincs kompetíció, de azér elég fárasztó, és nem hiszem, h két hét elég lesz, h megváltsam a világot, de legalább jól elvagyok. ja és persze sok segítséget és bátorítást is kapok, és semmi támadást!

egy nem dolgozós hétvége!

megjártam oxfordot, ahol megelégedve tapasztaltam, h a hely gyönyörű! de télleg! a magyar kolónia hogyléte is megnyugtatott :) összesen 5 múzeumban jártam a hvégén, mivel kényszerűen távolmaradtam a labortól, ill az otthagyott értékeimtől.....semmi sem megy annyira simán azért, de a munka egyelőre jó!

hétköznapok

na végre kezdek belejönni a dolgokba, az utcán sem bámulnak meg, a térképet már nem kell mindig magammal vinni és az utcán is át tudok menni kisebb világháború kirobbantása nélkül.
a labor jó, élvezem a munkát, még az is lehet, h lesz eredménye annak, amit csinálok:)

lonydony

nahát, az első napok elröppentek, csupa ügyintézéssel ill. kalanddal teli. egy biztos, az angolok sokkal jobban szervezettek az olaszoknál, viszont sokkal kevésbé segítőkészek...
pedig elvileg itt udvariaskodniuk illene, na ezt eddig nem tapasztaltam.
ami megdöbbentő, amit turistaként nem vettem észre: mindenki, mindig siet! a gyerekek általában lobognak a szülők után...de mindenkinek mindig szuperfontos dolga lehet.....
ami még fura, h nem nagyon venni észre, h milyen napszak van: mindig csak szürke.
a város nagyon kozmopolita, és HATALMAS, igen, erre a kölcsönkapott gyerekméretű bicajjal ébredtem rá...de erről máskor, most vissza dolgozni

Itt vagyok, de meg mindig izgulok

holnap kezdodik az igazi moka. pusszancs

Kicsit izgulok

ugyanis közeledik a london, és mivel munka lesz a javából, új emberek előtt fogok a témámról beszélni meg ilyenek, viszont örülök, h rengeteg új stimulus ér majd és remélem, h végre fogok tundi majd tudományról beszélni valakivel...