lassan visszatalál mindenki a normális életbe

így lassan majd megint írok beszámolókat. most épp a szervezői kapaciásaimat fejlesztem. kéne egy kicsit a boszorkányságra is gyúrni, de tudósként arra nehéz ;) na csapos ki fogja magát okosodni.

nem szeretem

nem szeretem az aagusztust/algusztust.

felfoghatatlan

ez a svájc dolog elég emészthetetlen. a síkvidéki elmém nem bírja feldolgozni, hogy mi történik a simplon hágónál. átmész olaszo-ból svájcba. az épületek hirtelen csúnyák lesznek a természet, meg elbűvölő. emberrel csak elvétve találkozol, nyitva levő bolttal v akármilyen szolgáltató egységgel még véletlenül se. a felvonók még a nyár kellős közepén is 5 kor zárnak.

szerintem a svájci gazdaságot a felvonójegyek árai viszik....

persze nem csak ezekért kell kisebb vagyont kiperkálni, egy gyümölcslé és 3 csoki árából milánóban 4fogásos vacsi jön ki.

viszont oda és akkor mész biciklizni, ahová és amikor csak jól esik. szuperül karbantartott via ferrátákon kapaszkodhatsz. minden ösvény ki van táblázva. figyelem, az egyéb országokkal ellentétben az ösvényekre szánt időt jó kondiban lévő sportos testalkatúaknak szánták.

szemetet véletlenül sem látni. a kocsik pontosan az útra felrajzolt téglalapok közepére parkolnak.

ihatsz friss vizet, haraphatsz friss sajtot és gyönyörködhetsz a szebbnél szebb hegyekben és tavakban. éppen mint egy képeslapon. pontosan ugyanúgy.

oda fúrnak alagutat, ahová jól esik, de legjobban a négyezres csúcsok alá szeretnek furkálni. van olyan vonat is, ami kompként működik és személyautókat visz át az alagutakon.

az autópályán 70km-rel előre már fel vannak tüntetve az 1200 fős falvak.

fura érzés volt a jungfrau alatt lényegében órákig teljesen egyedül vonatozni, ami persze másodpercre pontosan járt..brig pályaudvarán a légy zümmögését is lehetett volna hallani, ha szabad lenne a legyeknek zümmögni.

majd milánóba érve sokkot kaptam. a viszonylagos üresség(aug!) ellenére zajrengetegben és fullasztó meleg párában fogadott a biciklim (jó, persze japánhoz képest kellemes tavaszi szellő, de mindig ahhoz kell viszonyítani, ahonnan az ember éppen jön.) lázasan bicajni nem volt épp jó érzés azon az úton, ahol 3 éve kikapták a táskámat a kosárból.

aug 15-én olasszal találkozni kész teljesítmény. a rendőrség és az orvosok is szabadságra mennek.

itt mindenki azt csinál, amit akar. ez jó annak, aki csinálja, de rossz az összes többinek.

piszkos ügyek

szóval mégis a vatikán nyert, de közben meg fejbelőtte magát az egyik alelnök a szomszédos épületben. még nem egészen tértünk magunkhoz, és nem épp megnyugtató így dolgozni, hogy csak úgy pisztolyok sülnek el a környéken.

hülye p?

a p-t mindenki értelmezze. megláttam magam a tükörben és ujjatlanban és cicanaciban nyomom, miközben beérem egy csésze híg löttyel vacsira, mi történt velem?? nah, a cicanacira van mentségem. véget ért a jóga és pilatesóraszezon, kénytelen vagyok magamat regulázni....és igazi stréberhez (olaszul nőnemben secchione) méltóan derekasan tornázom. ez már egészen három napja tart..nem félek, nem lesz mindig így ;)

az a csésze lötty meg nem is olyan híg, sőt baromi ízes.....ez van volt benne.

a hülye p-ságot erősen tompítja, hogy épp a kedvenc jazzrádióműsorom megy, miután végignéztem egy sor termtudományos garázsbankísérletezős videót. és egy sör is lecsúszna, ha lenne itthon...

mi szó?

ma egy szemináriumon azt mondták, h jó, ha nem szenvedünk hiányt k vitaminból, mert akkor kevésbé könnyen kapunk májrákot. azon elmélkedtem, hogy vajon milyen ételből fedezem én ezt, miközben kavargattam a kedves kis miszósirumat. kiderült, hogy éppen ebből.

rákattantam a japán miso/miszó-ra. japán után akkor kattantam rá, amikor már ejrópában kinyitottam az emlékbe, a 100yen shop-ban vett instant miszósirus zacskót.

a miszó érlelt/erjesztett szójából készített trutymó, az erős miszónak olyan íze van, mint a sülthús zsírjának a folyékony sárga részének, mmmmh. rengetegféle létezik belőle a sötétbarnától az egész világos narancssárgás tónusokig, mind mind más ízben.

a miszósiru leveske meg egy csészében van ebből higítva, csak úgy forró vízzel. hozzáadva póréhagyma, alga és egyéb (rákocska, v tészta v tofu stb). pálcikával ki kell halászni a cuccokat a léből, a levet meg meginni.

én először levesként fogyasztottam, derék magyar módra ebéd v vacsi kezdőfogásának. aztán kiderült, hogy ez bizony a reggelihez is jár. mindenhez ezt eszik/isszák, szinte akármit rendelsz. a sorrendiségről minden elméletem megdőlt, ugyanis a japán konyhában az a szabály, hogy a kombó rulez, úgy kell enni mindent, hogy "ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit, majd hozzáenni megin ebből v amabból".

majd hosszú hónapok után ismét 2 nap alatt négyszer ettem miszósirut... felfedeztem a spanyolviaszt (olaszul: felfedeztem a melegvizet-ho scoperto l'acqua calda). a spanyolviasz esetemben egy olyan hely, amit 4 év alatt már minden szusit kicsit tudatosabban fogyasztó ember ajánlott. egy icipici bár, ahol egy japán bácsi 30 éve 29 másodpercenként legyárt egy tál szusit vagy hasonlót. olaszul éppen annyit sikerült megtanulnia 30 év alatt, hogy "ciao, tutto bene?", bár ez ilyen intenzív halszeletelés közben nem is olyan rossz....asztalt nem lehet foglalni, és nem lehet tökörészni, rögtön rendenli, enni és fizetni lehet, és mini szupermarketként is funkcionál, ahol nem olcsón, de seperc alatt beszereztem az áhított zacsit. méghozzá olyat, amiben gyönyörűségemre külön van csomagolva a miszó!

update: Eladták az intézetet

mégsem adták el. márminthogy már majdnem eladták, de mégsem, mert mint életemben már egy párszor feltűnt a Soros. ajánlatot tett az egyetemre, de csak azzal a kitétellel, hogyha a vatikán mégse vesz meg minket. a főnököm, lévén a magyar kontakt, tőlem kérdezte meg, hogy mi a véleményem erről. sikerült a magyar közéletről legkevésbé informált csatornát választania......egyedül a CEU meg az iskolatej program jutott eszembe. persze, kaja....ha ők vesznek meg akkor ingyen lesz a menza?

amúgy is van egy pólóm, ami nem igazán vatikánkompetens, amit a gogol bordello koncert után vágtak hozzám (szó szerint). nem beszélve egyéb fenntartásaimról. az jutott eszembe, hogy a gogol ill goran bregovic féle zenék valóban kitűnő lagzizenék lehetnének (igenigen, wedding and funeral band) merthogy a kettővel idősebb generációnak is simán emészthetőek és a fiatalok meg tombolhatnak kedvükre.

azt hittem, hogy

azt hittem hogy, ha nincs fű az udvarban, akkor nem fog felébreszteni egy benzines fűnyíró. rosszul hittem, ma erre ébredtem. rosszul hittem, mint sokmindent mást is. vajon tényleg elégedetlenségre vagyunk kárhoztatva? egy német ismerősöm szerint a szupergyors német bürokráciával is elégedetlenek a németek. mindenki a saját állapotához normalizálja a jót és a rosszat. ha épp nincs semmi baj (jó, igen van ilyen is!), akkor azon parázom, hogy vajon visszaraktam-e az egerek titkos kulcsosszekrényének a kulcsát a másik titkos fiókba. de most komolyan, normális ez? olyan ez, mint a szaglás, ha sok a finom illat, akkor hányingered lesz, és kb 5 perc után már semmit nem érzel belőle hiába variálod őket. teszt: boldog az, aki semmit nem ért az előző pár sorból!

barkóba

na, ma megkérdeztem valakitől, hogy barkóbázhatunk-e, csak épp nem tudtam, hogy hogyan van külföldiül a barkóba. külföldies hangzása miatt reméltem, hogy vmi más nyelvben is így lesz... ezér jól leírtam ch-val. a válasz, amint erre számítottam elég értetlen volt, így utánanéztem, hogy mi a fenéér is hívják így. a választ angolul másoltam be a wikipedia ide vágó cikkéből
"The Bar Kokhba game
According to a legend, during his reign, Bar Kokhba was once presented a mutilated man, who had his tongue ripped out and hands cut off. Unable to talk or write, the victim was incapable of telling who his attackers were. Thus, Bar Kokhba decided to ask simple questions to which the dying man was able to nod or shake his head with his last movements; the murderers were consequently apprehended.

In Hungary, this legend spawned the "Bar Kokhba game", in which one of two players comes up with a word or object, while the other must figure it out by asking questions only to be answered with "yes" or "no". The questioner usually asks first if it is a living being, if not, if it is an object, or an abstraction.

In English-speaking countries, this is known as Twenty Questions"
http://en.wikipedia.org/wiki/Simon_bar_Kokhba

áááááá

bakker, lejárt reagenseket használ a labor, és a főnök csodálkozik, hogy nem működnek a kísérletek.....ááááááááááá
ilyen nincs, még egy ilyen hely nincs

milyen ország melyik városa lehet? ferrari és lamborghini a labor előtt...

természetesen csakis milánó....az intézet úgy szerez pénzt, ahogy tud. az orvosok általában nem restellnek sokat, nagyon sokat fizetni azért, hogy fekete öltönybe és kösztümbe öltözött a korukkal csak két évtizeddel dacoló emberek ellepjék a -1-es szintet, ahol ráadásul a szemináriumaink és a bár(kávézóóóóóó) van.

bár orvosok közül csak a kutatókat ismerem, az az érzésem, hogy a köztük kiépült hierarchia igencsak korrelál a pénzebeli juttatásokkal.

különben miért csak a szenológiai konferenciára hoznak ferrarit??? (kis segítség: szenológia=mellel kapcs dolgok. tudománya)

napközben nem volt képem lefényk-ni, így este tudtam csak, amikor gondosan betakarva szundiztak az autók: egy piros és egy fekete ferrari. és egy sötét narancssárga lamborghini. különösen ajánlom megfigyelésre az elasztikus takarónak a visszapillantónak kialakított fülecskéjét.

állítólag a ferrári piros színét úgy keverték ki, hogy az a tv adásban jól mutasson a képernyőn.

ötföld

cinque terre, vagyis 5 kicsi színes város a meredek liguriai tengerparton. ezzel lényegében mindent elmondtam róluk, a természet nagyon szép, a városkák édik, az olaszok még a vendéglátók körében is kisebbségben vannak. aki ide téved, az inkább turistaözönre számítson, m dolce vitára, de azért megéri! épp egy hétvégényi program, adott esetben kis szervezéssel könnyedén 1 napba sűríthető.

lehet hajókirándulni, lehet vonatozni, lehet kávézni, lehet kijelölt ösvényen le föl mászkálni és izzadni, ami után lehet frissülni a tengerben!

miért is jó egy holdfogyatkozás?

ma estére bölcs lettem és úgy gondolom, hogy azontúl, hogy szép, azért lesz különleges, mert ritkán van. kerestem én kerestem a félig felhős égen a teljes fogyatkozást egy darabig.....aztán csak úgy üldögéltem a fűben némi boszorkánysággal megáldva, hogy egyszercsak nagyon nagyon szégyenlősen, haloványan és visszafogottan megjelenjen egy elfogyott hold. a pára és a felhők azért engedtek valamennyit látni belőle.

a hangulathoz hozzátartozott, hogy itthon megittam egy sört, és hagytam, hogy a mosógép dolgozzon mialatt én bámészkodom. szóval néztem vagy fél órán keresztül ezt a tüneményt (milyen szép szó, és véletlenül tényleg azt jelenti, amit írni szeretnék!)

közben régesrégi barátommal wes montgomeryvel szűrtem ki az eszementen kiabáló itáliai nép gyermekeinek harsány zörejeit.

azért jó, hogy van ilyen ritka alkalom, mivel amúgy eszembe sem jutna kiülni a naviglio menti parkba éjjel a sötétebb vizenyős gyep közepére, és a felhúzott térdem és a bicikli hátterében a hold hűlt helyét nézni.

aztán egyszercsak valahogy az egyik oldalán kontúrosabb lett az a vöröses halvány izé. aztán valahogy fényes lett. és ez a fényes piszok csak nem halványult vissza a hold többi részéhez hanem egy egészenhihetetlenül vékony és pici kiflit képezett. ekkor kelt fel ismét a nap a holdon. ezután eltelt még egy kis idő, hogy a nép is észrevegye, hogy mi is zajlik. érdekes, hogy a pórnép csak akkor vette észre, amikor már elmúlt a teljes fogyatkozás...könnyen marad le a lényegről, akit csak feltűnő fény vonz.

máv-os raklap a folyékony n2 tartálynál...

vasárnap este, amolyan hagyományhoz híven (ahogy a southparkban a herceg letépi a hercegnő karját, csak mert hagyomány, utána nem mondom el, mit csinál vele...)

lementem a sejtekér a foly n2-hez. ekkor ebben a fura sejtelmes hangulatban (van, hogy sötét is van, két szinttel a föld alatt és folyamatosan fütyül vmilyen hibajelző...)

láttam meg a máv-os raklapot.

először nem hittem a szememnek, aszittem, hogy a félhomály játszik a képzeletemmel..aztán jobban megvizsgáltam és tényleg, "máv hu" volt beleégetve a fába. aztán volt ott még brit, lengyel és cseh raklap is, de azoknak nem örültem annyira...nade mit hozhattak mo-ról? ez már nagyonis érdekel:D

jaigen, a sejtelmes hangulatban benne van az is, hogy egyedül nem szabad odamenni. nade, ha nincs más a laborban, és nem évi egy alkalomról van szó, akkor hogyan találjak társakat? vagy a portásbácsit kérjem meg, aki meg nem hagyhatja el a helyét...

szóval a sejtek megvannak, a raklap megvan és én is megvagyok, mint minden ilyen alkalommal.

ez mind azután, hogy a monzai kölni képes volt négy színpadon egyidőben szervezni meg a nyár eseményének számító sörfesztivál koncertjeit, melyen argentín barátunk igencsak megrendülve vette tudomásul, hogy a monzai kölniek bizony rezzéstelenül, ülve nézik végig a kubai zenészek pezsgő előadását...

ezenkívül két pizza és egy eritreai vacsora teszi számomra lehetetlenné az alvást napokkal később is....

júniusi köd

nah, még nincs meleg, őrület, olyan vok, m az öregek: minden nap ajándék a meleg előtt:D

ígyaztán tegnap köd volt hajnali fél egykor!!!! és elémugrált egy béka, kisebb szívrohamot okozva.

majd elértem a nyuszikhoz, de a biciklisúton lévő nyuszi csak nem értette, h merre akarok menni, ugyanis előttem ugrándozott, illetve inkább menekült. majd mikor vhogy megértette, h én úgysem fogok bemenni a sárba a gaz közé, mármint legalábbis nem szánt szándékkal, akkor beugrott oda, majd mikor elértem hozzá: kővédermedt. olyan cuki volt. pontosan olyan, m egy szobor!!!! és 1 szempillantás alatt maradt úgy.......és sokáig bírta, amég láttam úgy volt. legközelebb megállok és biológushoz (minő szégyen, hová sodor az élet) méltóan megfigyelem:)

lovak és nyulak és igavonók

az igavonó én lennék, de amikor valaminek van eredménye, ha nem is sok, akkor úgy örülök, hogy önként és dalolva töltöm napjaimat a laborban a köztársaság ünnepén is ill az azt követő pénteket is, amit a nagy többség laza eleganciával áthidal.

a nyuszik azok, akik az intézet és a monzai köln közötti "füves"/gazos területen tartózkodnak minden éjjel. kicsit szomorú nekik, hogy az autópálya felhajtó tövében élnek, de jó nekem, hogy láthatom őket:) a fél éven át minden nap éjfélig dolgozó maestro meg sem említette őket. nekem ők amolyan jutalomnyuszik, ha sokáig kell benn maradnom.

a lovakkal, és kismalacokkal meg egy dù di country nevű eseményen láttam. (dú di=két nap milanesz-ül)

a ló be volt idomítva és a thriller night-ra ugrált egészen viccesen és majdnem ütemre! a kismalacok meg hihetetlenül egymásra voltak pakolva! mint a kis zsákok.

jó kis este volt, milánói periféria 100%, laza biciklizéssel levezetve.

az anyai elfogultság újabb példája:

semmi

a legfontosabb feladatom ebben a pillanatban az, hogy az otthon két és fél nap alatt felkapott feltöltéssel kibírjam egy darabig. tegnap és ma hihetetlenülfantasztikusan tudtam hárítani és kivédeni az energiaszipolyozók támadásait.

ha van kedv hallgatni és kicsit kuncogni, csak úgy halkan:

http://soundcloud.com/hollyshit/best-of-beduggatlan-emilrulez

és a második rész

http://soundcloud.com/hollyshit/best-of-beduggatlan2

találóskérdés: üvegvirág

kevésbé izgalmas rejtvény, mint a jeruzsálemi articsóka, de azért ismét kellett 1 percet guglizni hozzá.

na megleptek egy ilyennel. egy kertész pilatestársamtól juttatták el hozzám. olaszul fior di vetro, vagyis üvegvirág. mi lehet ez magyarul?

ilyenkor áldom a latin fajneveket, így félreérthetetlenül és gyorsan lehet ilyen jellegű infóhoz jutni. megoldás itt.

persze az olasz névből már gondolhattam volna, hogy a 30 perces biciklikosárban való ugrándozásnak nem fog örülni, de a magyar nevét felfedezve minden kétségem elmúlt, hogy szegény nem fogja sokáig húzni a párkányon....de ma vettem egy olyan cuccot, ami 1 hónapig lassan adagolja a vizet!! eddig álmodni sem mertem volna, hogy van ilyen. szuper. így a locsolás kipipálva, legalábbis, ha működni látszik majd a dolog...

veszteség

nem is tudom, mihez fogok kezdeni..nincs többé radiocafé.

ez fáj. nem elég csak erre tekinteni:

http://pottom-panna.blogspot.com/2011/01/fuggoseg.html

meg erre:

http://pottom-panna.blogspot.com/2010/05/vasarnap-este.html

még gimis voltam, amikor elkezdődött az estfm, amit a cd-s magnón hallgattam szobácskámban. egy rádió sem tetszett igazán előtte, se utána. nem bírtam soha mást hallgatni huzamosabb ideig!!! (tilost egyszer egyszer..)

még emlékszem, hogy sajnáltam is, hogy a Starsky és Hát Jazz Klub "olyan későn kezdődött, hogy már nem hallgathattam meg"(világéletében vasárnap este 10-12 ig volt, hehe.....). aztán ahogy cseperedtem egyre többet és többet hallgattam meg a műsörból. mára ritkaságszámba megy, h rádióközelből nem hallgatom meg.....már sokszor volt olyan is, hogy síelés v egyéb kimerítő dolog után félálomban hagytam, hogy menjen.... szerencsére jó hír, hogy egy bizonyos rádió q-n folytatódik! "minden kopasz úrnak kész a kávéja"!!!!

a hét mesterlövészével, nem tudom, hogy mi lesz....nem élhetek enélkül sem, meg a jazz café az új szériával, annnnyira érdekes volt! meg a kanapé, és a bábel sound!! meg a piknikbe és a wan2 magazinba is belebelehallgattam.

mert ugye mostanában már a letöltött műsorok kísértek hosszú utazásaimon, a hétvégi kies laborokban és esténként itthon és az előző albik sorában, az elméletileg nem, de gyakorlatilag szingli életem során. most mindez hideg csendbe burkolózik.

ekkora veszteséget...

jót akartam írni, így most jót írok

tegnap épp a jó dolgokról szerettem volna írni, erre nem volt elérhető a blogger:)

valami furcsa megnyugvás vett rajtam erőt, olyasmi érzésem lett megint, mint az ittlétem második évében, amikor már ismertem a dolgokat, mégis díszletnek tűnt minden, így komolyan venni nem tudtam a körülöttem lévő világot.

megint épp ilyen a környék, csak teszem a dolgaimat, közlekedem, dolgozom stb, de amint beüt valami idegesítő marhaság, amolyan szemléltetésnek tekintem. valószínű ez a fásulásom eredménye, de amúgy működik. szerdától péntekig teljes lelki békével nem vettem tudomást a világról. ezt sajnos tegnap estére beárnyékolta az, hogy lassan beüt a fülledt-nyúlós meleg, amit nem bírok elviselni.

időközben volt ingyen szusi (néhol befigyelt egy egy tavaszitekercs, de mivel ingyen volt, igazán nem bántuk). a szokásos hétvégi dolgozás (régen ezt még eseményként írtam, de már 2 hónap egyfolytában végigdolgozás fel sem tűnik...)

illetve akadt még egy defekt a mázlis fajtából, nem borított fel semmilyen tervet, és logisztikai problémát sem okozott, kivéve, hogy egy órával később, 11-re értem haza farkaséhesen:

hátamon szgép, oldalamon táska, a vállamon jógamatrac, kezemben bicikli (lépcsőn le-fel)

ezen az állapoton már nem ronthattam egy doboz pizza cipelésével.

olszországban egyiptomi pizzához, kínai kávéhoz, pakisztáni kebabhoz és kézműves fagyihoz vasárnap du 3-5 kivételével bármikor hozzájutsz. jeeeeee

milyen kár, hogy a pizzát nem lehet függőlegesen szállítani.