mozgolódás

szépen haladnak az események, volt itt sok sok dolgozás, meeting miegyéb. easy star all-stars koncert, amit nehéz kimondani, de jó zenét csinálnak (mivel bent vagyok nem tudom beilleszteni a utubeos ízelítőt)

aztán volt itt egy majdnemhogy tökéletes síelés ponte di legno-ban. igen igen, csúnya liga, de a pályák marhajók, minden jó meredek és szép sima. ez azzal megspékelve, hogy alig voltak emberek, és hogy néhol jég volt kevés púp nélküli hóval elég durva sebességeket eredményezett...néha éreztem liftezni a gyomromat, néha még kiabáltam is egy kicsit:D húú, de beleborzongós volt.

meg az idő is szép volt, nem túl hideg, nem túl meleg, szél nélkül, napos, de icipicit fátyolos. a társaság tökéletes, a gorgonzolás-polentás ebédszüneten kívül egy percre sem álltunk meg... alatt csak ültünk a felvonón időről időre. emellett határozottan jó érzés látni, hogy mennyit sikerül fejlődnöm, ami még tavaly ijesztő, meg nagy teljesítmény volt az idénre olyan élmény lett, ami alá nem szeretem adni, ha van rá alkalom.

la thuile

egy szó: gyönyörű:D sok csúcs, kevés és kemény hó, de gyönyörű. és a síelés se volt utolsó, főleg délután

a síelés napos árnyoldala

izzadságtól tapadó harisnyában, sínadrágban, kigombolt télikabátban fekete sapiban a tűző napon 15 fokban 20 perces sorbanállás. még jó, hogy rosszul lettem, sajnáljatok:D de azér nem volt tragédia. csak legközelebb bardonecchiába csakis hóviharban megyek. mer akkor kevés az ember és leg van hó, nem úgy, mint tegnap.

a globális felmelegedés rémképe ez: sokszáz ember harcol egy kis darab megmaradt hóért, háromezres hó nélkül meredező csúcsok tövében februárban.

champoluc-gressoney

ez ám a luxus, nem is reméltem, de nagyon jót síeltünk gressoney, champoluc és alagna között. ez mind val d'aostában, a monte rosa tövénél. egész nap esett a hó, ami jó volt a pályát tekintve, csak a látási viszonyokban okozott erős romlást: nem láttunk semmit! néha totál elszédültem, mer semmit se lehetett látni és a pálya tök kiszámíthatatlan volt, minden referencia elveszett:D

de jó volt, végre jött a maestro is, így ismét érzem az izmaim rendesen....

tonale

na sí megin, jeee. jó, hogy összejött. igazából idén sokkal nehezebb dolgom van, mint tavaly ilyen szempontból, mer kocsival kell a talira eljutnom valahogy.......ill a munka se nagyon segít a szabad hétvégék elérésében.

de itt van tonale ismét. nagyon jó volt, nagyon hideg, de viszonylag tiszta idő, síelés ponte di legno-ban, ill fenn a gleccseren. szép, meredek pályák, de tonale-ban elég undi volt és sok ember...így szerencse, hogy ott keveset síeltem:D nagyon, de nagyon jól esett, és azér szerintem megint fejlődtem az egy évvel korábbihoz képest (szerencsére:))

decemberi fények

igen, a decembert imádom a fényei miatt. meg amiatt is, hogy hideg van. szeretem, ha friss hideg van (és nem nyirkos) és ha lehet síelni! ja és szúnyogok sincsenek!
jaigen, és voltunk madesimo-ban, ahol a fények varázslatosak voltak, maga a nap nem volt rossz, de még hiányzik az az igazi síhangulat: csak én és a sercegés...

Champoluc

azért, h ne csavarodjak be teljesen, egy nap szabadidőt ajándékoztam magamnak, champoluc a monte rosánál, cool hely, jártam már ott, de nem számítottam arra h hó helyett kásás latyak fog fogadni akár 2000 méteren is...így a melegre való tekintettel kisebb térdcsavarással és hóomlással átvészeltük a szemerkélő esővel kezdődő napot. a képek alapján sejthetitek, h a látási viszonyok sem voltak a cerviniaiakhoz mérhetőek. és akkor fotóztam, amikor egyáltalán előbújt vmi....mert legtöbbször csak a tejszerű felhőt láttuk, azt meg nem túl izgi fotózni:)

http://picasaweb.google.com/lukacsanna/PTtMPanna#5451602102536186018

amit az előbb elfelejtettem

hogy reggel bemelegítésnek ott csúsztunk le, ahol a tour de france-osok szoktak bicajozni, amúgy vicces volt egy télen sípálya-nyáron kocsiúton síelni, mert a táblák kilátszottak, pl a sebességkorl, meg tehénveszély táblák és derítettek minket jó kedvre.
aztán megtudtam, hogy mi az a dahu (dáüh):
KITALÁLT állat, egy hegyikecskének v zergének kinéző valami, de az a jellegzetessége, hogy felemásak a lábai, hogy a hegyen jobban tudjon mászkálni, de emiatt mindig csak egy irányba tud körbe körbe menni a csúcs körül. vannak "jobbkezes" és "balkezes" ill. "hegymenetes" és "völgymenetes" dahuk. elejtésük: hátulról rájuk kell kiáltani, hogy "DAHU", és mivel felédfordulnak, elesnek és nem tudnak többé felkelni..ilyen hülye legendát, akkor már a jeti sokkal szimpatikusabb!

La Thuile

menetrend szerint, minden várakozással ellentétben eljutottunk la thuilebe!! a mont blanc lábánál hever a síterep, "egy heggyel arrébb", így a kilátásra igazán nem panaszkodhattunk (és bakker, nem vittem fényképezőt, ill senki se hozott, három-négyezres csúcsok körbekörbe és gleccserek...). most láttam a mont blanc-t életemben másodszor, de csak először úgy, h tudtam is, hogy melyik az! :D (először villars-ból, egy konferencián mutatták, h nézzétek, látszik a mont blanc, úgy arra..ja hatszáz csúcs közül az egyik.)
a pályák szépen rendben vannak tartva, mindegyik elejére ki van írva, h hány százalékos lejtőn megy, valahogy "túl szépen", ahhoz képest, h az útbaigazítást az elégazásokban lefelejtették, így a buszhoz való visszatérés elég húzósra és idegtépőre sikerült.
egyelőre azon tanakodom, h melyik szebb cervinia v la thuile, ugyanis itt több a nagy csúcs, de nem lehet annyira messze ellátni, m odaát. épp ezzel a dilemmával fogom tölteni a jól megérdemelt zuhanyt. (2 óráig tartott, amég a tapadós vendéget leráztam, akit a kedves lakótársam felejtett itt a lakásban, akinek amúgy már el kellett volna mennie, de nem tette, viszont elmosogatott...)

cservínia:)

már megin cervinia, a hely gyönyörű, magasan fekszik, ma pedig igencsak tiszta időnk akadt...meg puha friss havunk, ahhhh, annyira jó nap volt, hogy 10 perc alatt megebédeltünk (ill még 2percig feltartott a pincér mer citromos tömény alkoholba áztatott kockacukrot tukmált ránk, fúúúúúj de rossz volt)
láttunk igazi zergét is! a fotókért sorry, annyira erős volt a nap, hogy egyszerűen csak vakon kattintgattam.....szemüveggel sem láttam semmit a képernyőből, meg anélkül se, így nekem is meglepetés volt, h milyen képek születtek:D meg akárhányszor megálltam fotózni, nemár,gyeréztek. így még a havas tájra szóló opciót se tudtam megkeresni. ja, de nem estem és nem égtem le!

túlélni a hétvégét

na az történt, hogy a szomszéd egy év után észrevette, h az ő internetjét használjuk....így tegnap elvonókúrám volt internetből, és egy napra jól is esett. (persze nem teljesen, mert a telómon a skype az működött:D)
a héten kedd kivételével minden napra jutott legalább egy de átlagban két program, így csupán az alvás maradt ki...a síelés madesimo-ban jól sikerült (az a hely, ahová tavaly legtöbbször mentünk)
csak épp hideg volt, de az elemekkel való harcolás során annyira jól kikapcsoltam, h sokkal jobban esett, m 12 óra alvás. persze vasárnapra egy programot terveztem: minél kevesebbet tölteni az ágyon kívül, és sikerült!

:)

íme egy pár fotó
http://picasaweb.google.com/ohogyazarossebb/Champorcher#

Tonale

Mostanában a munkanapokat úgy vészelem át, hogy már alig várom, h jóga/pilates legyen, illetve, h eljöjjön a hétvége és mehessünk felfedezni egy újabb síterepet.
Mára Tonale jutott, amiről elég rosszakat hallottam, de azért elmentünk. Az előítéletek egy része beigazolódott, mert vagy 8 pálya van egymással párhuzamosan (és nyolc lift!) ugyanazon a széles és lapos lejtőn. Vagyis: dögunalom. De amúgy rengeteg síoktató imádja a helyett épp emiatt, mert a kezdők nem unják meg és biztonságban érzik magukat (kb mindenhonnan látni a buszt).
A hely csordultig volt lengylekkel, akiknél amúgy most van a téliszünet az iskolákban.
Szerencsére a bérlettel azonban át lehet menni Ponte di Legnoba (szó szerint fahíd) és Temùba, ahol viszont gyönyörű vadregényes, meredek (vagyis nekem izgalmas) de szép sima pályák vannak. A hó reggel még jó volt, vagyis lejöttem több qrva meredek feketepályán minden megerőltetés nélkül!!!! jééééé, ilyen is van. Aztán persze kicsit "elkoptak" a pályák, vagyis a piroson is megjelent a jég, így ott is tojtam rendesen, de érdekes, hogy pici gyakorlattal az embern nem fárad el annyira (jé, nem is kell annyira szorítani a síbotot:D). ebédre megbeszélt talink volt, így a gleccserre már nem tudtuk megszervezni a felmenetelt (amit annyira nem bántam, mert nyilván hó fedi, de mégiscsak egy merő jégtömb:D és amúgy remek kilátás nyílt a "rientro"-ra, azaz a hegy lábához visszavezető pályára, ami az étterem teraszáról függőlegesnek tűnt, meg állítólag hideg is volt az árnyékos oldalon, brrr)

Andalo

szép hely, a hó nem volt valami felemelő, kevés pálya van és azok is elég egyhangúak. viszont egynapos kirándulásra jó volt, h új helyet fedezhettünk fel.
a dolomitok meg fantasztikusan szépek. a hatalmas fenyők is gyönyörűek, és val d'aostával ellentétben itt rendes wc-k vannak, nem "török" típusúak. meg vhogy az egész helynek elég kultúrált hangulata van, és a kaja se rossz (barna polenta=barna puliszka rengeteg erdei gombával és grillezett sajttal, nyamí)
ilyennek láttuk: (a fotókat innen szedtem: http://digilander.libero.it/grfoto/photo2.htm)

ilyen képeket csinált a telóm (az első azért sárga mer a szemüvegemen át fényképeztem):

champorcher

síelés, fantaszikus friss hó, gyönyörű idő, jó társaság, mi kell még? talán csak ebédre nem kellett volna az a káposzta, mely "megmozgatta" a napunkat, de sebaj, én győztem.
adalék, megérkezett pár fotó!
http://pottom-panna.blogspot.com/2010/01/blog-post.html

megint logi sztori

lukácsanna borosüvegből vmit a biciklilakatra locsol, ami szinte füstöl, és megkísérli ellopni saját cangáját.
hideg van milánóban is, ez annyira nem tetszett a lakatomnak, h befagyott! érzésem szerint nem jeges lett, hanem a hőtágulás, ill pontosabban a hőszűkülés miatt beragadt...(tavaly jégtöréssel sikerült kinyitni...)
vissza a barát lakásába, ahol a buli még tartott..forróvízért.
mindezt egy ilyan nap után:
4.45 am, készülődés síeléshez. tali a síklubbal, irány cervinia, ahol -20 fok és 60km szél van, ok megoldás: valtournanche, nem jó, ott is -40 foknak érezni a -20-at, egy óra plusz buszút, hányinger a kétszer megjárt szerpentíntől, Pilában landolás...aranyos hely, csak kevés a pálya, az idő viszont nagyon szép, hideg, de tiszta.
síbajnoknak látszódás egy másik lány mellett:D ilyen is létezik! hazaérk, 8kor már készenállás lefekvéshez, majd mégis minden erő összeszed és elmenni a buliba, ahol egy hagyományos nápolyi játékot játszottunk, a Tombolatát. Bingószerű játék, de egyben történetmesélős gyakorlat is.
a nápolyiak nagyon babonásak, a mindennapjaikban is van egy csomó olyan megnyilvánulásuk, m a magyar "lekopogom". 90-ig (a lottó számai) minden számnak van jelentése (la smorfia napoletana).
1 olaszország, 2 kislány, 19 nevetés stb.
a legérdekesebb számok:
6 az, ami a földre néz
29 a gyerekek apja
ezek a nemeket meghatározó szervek leírásai, rátok hagyom, h eldöntsétek, melyik-melyik.

Tünetek: behorpadt sípcsont

szó szerint ott kezdtük újra, ahol áprilisban abbahagytuk
http://pottom-panna.blogspot.com/2009/04/idozavarazaz-totalis-akklimatizacios.html
breuil-cervinia, áprilissal ellentétben rengeteg ember, torlódás a pályán és sok sorbaállás. de azért jó volt, sajnos vissza kell rázódnom, elég ramatyul néztem ki a nap végére, főleg a sípcsontom bánta, mély behorpadás keletkezett rajta...nem is értem, hogyan lehetséges ez fizikailag. mi ment beljebb, v épp mi dudorodik ki a nyomott rész két oldalán?
most is elég időzavar van a fejemben, mert korán sötétedik, ahogy azt decemberben illik, de szombaton még egy szál pulcsiban kocogtam a naviglio partján elképesztő tavaszi időben...és a város karácsonyváró hangulatban van, és ma tessék, havaztam, de töredéke annyi hó sem volt, m áprilisban!
apropo, tök jó kiviágítások vannak egy csomó helyen milánóban
http://www.ledfestival.it/
csak annyit vettem észre, h a pirellone-re (a vasaló alakú modern de műemlékké avatott lapos ház a centrale-nél) festmények vannak vetítve, méghozzá olyan nagyra felnagyítva, m maga az épület! bazijól néz ki.

Időzavar,azaz totális akklimatizációs káosz

Az úgy van, hogy itt már levirgzott az orgona, meg a bodza is...de a síszezon még csak a hétvégén ért véget. A pályán szinte senki nem volt, friss, puhapihe porhó viszont annál több akadt. fantasztikus élmény!!! mész a hegyek között busszal és a már teljesen kizöldült lombhullató erdő mögül kikandikál egy havas hegy...itt már gyanús:) majd felfelé haladva mész visszafelé az időben, be a virágzó tulipánok közé, majd a virágzó gyümlcsfák közé, majd a rügyező fák közé, és itt jönnek a fenyők, majd egyszer csak egy csík: szembejön maga a hóhatár!!
aztán megint minden fehér, a liften csönd van, lefelé meg csak te sercegsz egy kicsit a ratrak által sem látott havon. a nap iszonyat erős, de reménykedsz, h 20 percenkénti 50 es krémmel kihúzod a nap végéig, a kilógó felületem 95%-ában sikerült.
aztán sok nyugis lesiklás, 4000-ről 2500-ra, néha bele a felhőbe, ott végre nem csak én mentem lassan..aztán leértünk egészen a parkolóig síléccel!(ez igazi ritkaság, még akkor is ha a végén kb egy merő tócsa volt...)
aztán menni kellett a buszhoz, de előtte még vissza a kölcsönzőbe(naa, mivel szezon vége van, nem adjátok el nekem ezt a kis lécet, annyira a szívemheznőtt egy nap alatt...a válasz nem is az volt, h igen, hanem egyből az árat mondta, épp negyedannyit, mint amire számítottam...) úh elhoztam a drágaságot, sárga és szürke, 156 centis, piskóta alakú, jó nehéz:)
a havon egyszer csak egy dolog zavart meg bennünket, pár sötét folt, kiderült, h egy kedves buszostársunk járt pórul, nem volt kellemes ránézni a hazafelé..de nem lett komoly baja. egy kisebb olasz szónélkülapofádbahazudokellopomasíbotodatelvesztemőketmajdlopokhelyetteújatésnekemállfeljebb epizód után végül is két békességben a városba érkeztünk.
itt 18-20 fok fogadott sínadrágban és télikabátban, síléccel a vállamon. úgy vonultam be a szép sárga-szürke lécemmel, m valami hadizsákmánnyal a hadvezérek. azt hiszem, még sosem bámultak meg ennyire.....
feladvány, a telómmal készített képen ki találja meg a Cervino (svájciul Matterhorn) nevű csúcsot?

újabb vicces leégésminta

hihi, most a bal fülem alsó fele mélyvörös, a felsőt takarta a sapka, nade ezt tarkítja még egy szép szabályos kerek fehér fél centis pötty a cimpám kellős közepén, amolyan fülbevalótetkó gyanánt.
erről a hősi sérülésről és a milánóba 18 fokban sínaciban és télikabtban való bevolnulásomról hamarosan...

Csak az ördög tudja hool vagyóóóók

Szégyen szemre nem írtam régen. Ez azért volt, mert sokminden történt, szinte hiperaktívvá váltam (szinte...)
Sokat síeltem, átéltem 30 fok hőmérsékletkülönbséget (még jó, h megfáztam). CSúcson: -15, 65 km/h szél, völgy: +15...
A kollekciómba gyűjtöttem egy lapos körszelet alakú homlokleégést (nem túl súlyos, már nem is látszik) csak mert egy kicsit elmozdult a sapkám és kilátszott egy cm a síszemüveg fölött...
Majd készítettem egy frankó journal club-ot. Aszonták, h jó volt, ennek örülök:) főleg, h a főnök is ezt mondta! most meg irány a munka....