Palacsint

Meglepve fogadtuk francia barátom nagylelkű ajánlatát, hogy majd süt egy csomó embernek palacsintát. Aztán persze kiderült, h mégse akar egész este a konyhában sütögetni, hanem egy fura készülékkel szerzi a barátait, ami egy lapos mélyedésekkel tarkított teflon sütőlapként testesült meg. A felszerelés része volt még egy méretre szabott merőkanálka, pont egy mélyedésnyi tészta fért bele, és célszerű lapos aljával egyenletesen el lehetett oszlatni a cuccot.
Egyszerre hat palacsintácska (kb 10 cm átmérőjű) készült..körbeültük és ízlés szerint ízesítettük sonkával, sajttal, nutellával, tejszínhabbal, és kizárólag én (mások nem értették meg a lelkesedésemet): fahéjjas cukorral. három órán kerszetül ettük:) egyszóval finom volt, mondjuk más nevet adnék neki, nem palacsinta, hanem pl a franciás crepe jobban illik rá, ugyanis nem volt benne semmi "gumiszerű", amit én úgy szeretek...
szívesen meghívom ezt a barátomat máskor is...