Tonale

Mostanában a munkanapokat úgy vészelem át, hogy már alig várom, h jóga/pilates legyen, illetve, h eljöjjön a hétvége és mehessünk felfedezni egy újabb síterepet.
Mára Tonale jutott, amiről elég rosszakat hallottam, de azért elmentünk. Az előítéletek egy része beigazolódott, mert vagy 8 pálya van egymással párhuzamosan (és nyolc lift!) ugyanazon a széles és lapos lejtőn. Vagyis: dögunalom. De amúgy rengeteg síoktató imádja a helyett épp emiatt, mert a kezdők nem unják meg és biztonságban érzik magukat (kb mindenhonnan látni a buszt).
A hely csordultig volt lengylekkel, akiknél amúgy most van a téliszünet az iskolákban.
Szerencsére a bérlettel azonban át lehet menni Ponte di Legnoba (szó szerint fahíd) és Temùba, ahol viszont gyönyörű vadregényes, meredek (vagyis nekem izgalmas) de szép sima pályák vannak. A hó reggel még jó volt, vagyis lejöttem több qrva meredek feketepályán minden megerőltetés nélkül!!!! jééééé, ilyen is van. Aztán persze kicsit "elkoptak" a pályák, vagyis a piroson is megjelent a jég, így ott is tojtam rendesen, de érdekes, hogy pici gyakorlattal az embern nem fárad el annyira (jé, nem is kell annyira szorítani a síbotot:D). ebédre megbeszélt talink volt, így a gleccserre már nem tudtuk megszervezni a felmenetelt (amit annyira nem bántam, mert nyilván hó fedi, de mégiscsak egy merő jégtömb:D és amúgy remek kilátás nyílt a "rientro"-ra, azaz a hegy lábához visszavezető pályára, ami az étterem teraszáról függőlegesnek tűnt, meg állítólag hideg is volt az árnyékos oldalon, brrr)