kultúrákon átívelő....egy dologban biztos lehetsz

én annyira, de annyira jól éreztem magam japánban, mivel nem ordibáltak a fülembe. turistának lenni álomszerű, ott élni nem tudom, de azzal szemben már nagyobb kétségeim lennének a többiek által mesélt sztorikból kifolyólag.

a tanszéken is annyira, de annyira jól éreztem magam, mert eleinte csupa fiúval voltam körülvéve, majd a pár utólag importált nem-fiú( ;)) is meglehetős megelégedésemre szolgált :D

az olasz nőlaborban viszont nemcsak, hogy nem találom a helyem, hanem napi kb ötvenszer kívánom el őket a "jóbús"-ba...ehhez természetesen válogatott emberek kellenek, akik egytől egyig megragadtak az óvodás szinten.

viszont meglepett, hogy a jámbor japánoknál is....

íme pár spec írásjel, magukért beszének

奻 　nuán ダン・ネン・あらそう
nő+nő= veszekedni

姦　　jiān かしましい
nő+nő+nő=hangos, zajos, lármás (Japánban).