Miska bácsi

Ezen a héten rengeteg jótanácsot kaptam a kísérleteket illetően. Ez főleg azért érdekes, mert egymásnak teljes mértékben ellentmondó tanácsok voltak.
1 :tessék Anna, itt a protokoll, de én így(...) csinálnám, mert így jobb
én : ok
2 :ez így teljesen rossz, csak emígy működik
én : hmm, de nekem azt mondták...
2 : hülyeség, én ezt rengeteget csináltam és csak emígy jó
én:ok
3 : miért nem ememígy csinálod? én bezzeg rengeteget csináltam és így tuti működik. esetleg úgy is működhet, m 1 v 2, de azok nem tutibiztos módszerek, csak félmegoldások. hallgass rám, ezt én már rengetegszer csináltam, csak bennem bízz!
én: háááát

na ebből az sült ki, h végül egyiket sem követtem, hanem egy masszát gyűrtem az egészből és az nem működött (erre most 1 2 és 3 is azt mondaná, hát NANÁ!)
Úh hétfőn a nagyfőnök visszasüllyed a laborba (évek óta nem kísérletezett) és velem együtt csinálja majd a kísérletet, merhogy neki MINDIG és GYÖNYÖRŰEN működik minden. Ebben az is érdekes, h ugyanazt 2 ember egyszerre nem tudja pipettázni, úh vagy ő csinálja és én próbálom ellesni, vagy majd én csinálom és ő fogja a fejét. Majd értesítelek titeket a fejleményekről.
Miért raktam be Miska bácsit a címbe? Ő mondta életem eddigi legnagyobb paradoxonját: "Panna, hallgass rám, soha senkire ne hallgass"(mindezt szombati diósjenői ebéd előtt, környezetleckeírás közben)