Vízibicikli

Nagynagy vihar volt tegnap. Pontosabban ítéletidőként írhatnám le, ilyennek képzelek el egy hurrikánt:)
A laborban dolgoztam vasárnap este, mint azt már megszoktam, 8 felé úgy gondoltam, h csatlakozom a többiekhez, akik a dómnál nézték a döntőt, az ég felhős volt.
15 p bicaj után beborult, éjszakai sötét lett, sötétlila felhők alatt vonultam. ÁÁÁ ez csak ijesztget:D, majd elkezdett csöpögni: kopp....kopp....kopp, újabb 5 perc után: koppkoppkopp, na ekkor felvettem a szuper esőkabimat, sapimat, sőt a laborban szervált sovrascarpe-kat (műanyagmamusz, a cipő védelme érdekében, rutinosan a nacim csak térdig ér mostanában). 1 perc alatt a cipőm megtelt vízzel:) ilyen már volt máskor is.
Majd akkora szél kerekedett, h dobált bicajostól, na ekkor már nem találtam olyan viccesnek a forgalomban menni, már amennyi forgalom volt, mert majdnem mindenki megállt, mivelhogy nem láttak semmit. A szél össze-vissza fújt, volt olyan, h a "szélcsendes" utcára merőleges mellékutcából vízszintes gejzírszerűen tört elő az eső(? vagy hogy is nevezzem itt már). Ezen áthaladni nem volt egyszerű, többszöri nekifutásra sikerült, igazi sarkvidéki kutatónak érezhettem magam. Ekkor persze minden normális ember egyszerűen behúzódna egy menedékhelyre, de nem, nekem sikerült nyitva hagynom otthon az ablakot, haza kellett mennem, mivelhogy magam előtt láttam szétázni az összes szgépet....
Kitartottam, toltam és toltam a bicajt, a cseppek ütötték az arcomat, közben lestem, h mikor fúj a fejemnek egy egész fát az orkán. Majd irány szerint be kellett fordulnom egy, az előbb említetthez hasonló mellékutcába. Vagyis innentől kezdve 1km szembe minen: hullámok jöttek, egyszer csak nem kaptam levegőt!! A sok csepptől már nem fért el levegő a levegő helyén:) akkor szépen behátráltam egy alagútba, huhh, kiráztam az esőkabátom zsebében levő 10 liter vizet a többi menekült határozott tetszését váltva ki. Akkor megint megerősödött bennem az a bizonyos categoricus imperativus: otthon az ablakok nyitva! ok továbbmentem, innen minden már csak csendesedni tudott. A végére már csak egy egyszerű felhőszakadássá alakult a dolog, tekernem is sikerült.
Ezek után következett a legjobb. Az egyik főút mentén kellett mennem. Az EGÉSZ úton, a járdán és a biciklissávban is 40 centi víz állt. Egyik lábfej be a vízbe, a másik kint, majd csere, ekkor fogalmazódott meg bennem erősen a vízibiciklizés kifejezés. Legalább egy hektolitert kikanalaztam a cipőmmel:D
Innentől kezdve ez előzőekhez képest eseménytelenül értem haza, a lakás egyben, persze vizes, de ezen kívül semmi gond:) A hírekben nem beszéltek róla, a döntő sokkal fontosabb volt!