a biciklizés mindenképp kalandos dolog

ha vki már megszokta, h autók között bicajozik, már egészen nyugodtan indul munkába. viszont a bicajozás mindig tartogat meglepetéseket. egyszer már jártam úgy, hogy egy bogárka nekemcsapódott, majd szorgos mászás után a melltartómban kötött ki. a józsef körúti autósok és járókelők örömére a bogárka egy érzékeny helyen is áthaladt, melynek következtében majdnem ledobtam minden felsőruházatomat, és élénk kutakodással vetettem véget a dolognak.
azt hinné az ember, h milánó faunája a szúnyogokban és a galambokban merül ki, de nem!! az élet mindenhol utat tör magának: ma reggel bepókhálózódott a bicajom. a forgalomban ezután vmi csikizte a bal kezemet, áá na itt kezdtem élénken magyar káromkodásokkal vegyes sikítozásba, melyet néha egy-egy "menj innen" tarkított. hogy aztán a bamba nézők is megértsék elkezdtem "che schifo"-zni (ez annyit tesz, h "fúj"). nem fokozom tovább az izgalmakat. a mai lecke során megtanultuk, h a biciklicsengő kiváló fülbemászófészek.
ez még egy olyan lányzót is meglepett, aki élete 22. éve előtt kizárólag a természet lágy ölén bicajozott.