ma reggel biciklijavítás után láttam valamit, ami igen csak elgondolkodtatott. láttam egy boldog embert. bementem egy bárba és a pult mögött álló lány sugárzott. nem értettem, h miért ismerős nekem, még sosem jártam arra. örömmel gyártotta a finomabbnál finomabb capuccinokat, alig várta, h megkérdezhesse, h kérek-e kakaóport rá. aztán leesett. ő az a lány, akit még évekkel ezelőtt minden reggel a sarkon láttam, amint a metróújságot "árulta" a pirosban álló autóknak. sikerült neki..nem adta fel, nem sodorta el az ár és most van munkája, vagyis van mindene.
munkába jövet ez jó lecke. aztán fél napig sikerült lekakilnom a cinikus munkatársaimat is. ez olyan dolog, ami erőt fog adni az elkövetkezendő zűrös időszakban (ki tudja meddig lesz munkám nekem, ill munkám az lesz, de nem biztos, h fizetésem lesz...és az azutáni jövőm bizonytalanságáról még nem is szóltam)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése