csatangolni jó

passo lento: lassú lépés, egy túrákat ajánló weboldal rulez.

azért mentem el ide, mert milánóban túl meleg van, így kerestem "menedéket", vagyis reméltem, h a hegyekben nem fogok elpárologni. este mozi után hajnali egykor estem neki az internetnek, h találjak, vmi nem túl bonyi túrát, mert jogosan úgy gondoltam, h ha milánóban vok, akkor megőrülök (mer vagy dolgoztam volna, vagy dolgoztam volna...)

az első találatom ez volt:) megint a lago maggiore-re esett a válsztás, mert közel (olasz lépték..) van és könnyen el lehet vonattal jutni.

vonat 8am, negyed tízkor immár cittiglio-ban (csittíljo), ismét nekiindultam az ismeretlennek, és fél órán belül máris a turistaúton harcoltam az elemekkel: hirtelen természettúladagolásom lett: mindenütt hatalmas pókok ültek az úton arcmagasságban keresztbe feszülő hálókban!! aki ismer, az tudja, h nekem mit jelent. főleg a fej és a pókok kapcsolata borzaszt el..hosszúujjú fel, sapka fel, ééééés: varázspálca: amit magam előtt hadonászva szégyenítettem meg rambót a dzsungelben..amúgy majdnem visszafordultam, de szerencse, h csak majdnem, mert nagyon megérte! meg persze a bátorságpróbára majdnemhogy büszke lettem azokban a pillanatokban.

aztán a varázsbotom beletört egy vadrózsával történő hadakozásba, ezt egy szerencsétlen lombos mogyoróágacska bánta, mert rájöttem, h ha lombos az ág, akkor még csak hadonásznom sem kell, hanem elég "körmenet" v esernyőszerűen magam előtt vinni. a végére igen csak "megtelt".

közben ráeszméltem, h ugyan remekül kijelölt úton járok, de nem azon, amit eltervezett a túra készítője. de így se volt rossz, sőt, így legalább sokkal vadabb jellege volt. meg mászni jobban is szeretek, m sétálni (ki érti ezt........még térdfájósan is!!) az orientációm végig megmaradt természetesen, ahhh önfényezés..

http://picasaweb.google.com/ohogyazarossebb/CittiglioLavenoALaPassolentoCsamborgas

aztán másfél óra múlva keresetlenül is rábukkantam arra az útra, amiről olvastam, és mit ad isten: ebédidőre egy TÖKÉLETES vendéglőt találtam a vadon kellős közepén...olaszországban mindig így van, pedig esküszöm, h hoztam kaját magammal..

12.10-kor értem oda, akkor nyitottak és ha negyed órával később érek oda, akkor nem jut hely, annyira népszerű a helyiek körében. (kocsival is fel lehet jutni, "hátulról") németeknek, akik különben megszállták a lago maggiore-t, hűlt helye se volt. az mindig jó jel, ha olaszországban a helyiek lepik el a vendéglőt...úh a szarvas és vaddisznósonka jól csúszott, annak meg híre ment a konyhán is, h ez annak a "lánynak megy, aki egyedül van"...

olaszoknak egyedül enni kvázi büntetés. na azért annyira nem bűnhődtem:D

a hely tökéletes volt, életemben először irigyeltem magam: jó kaptató, levezető sétány után, egy sűrű lombos panorámás teraszra ledögleni nem annyira rossz, a hőmérséklet, meg az volt, amire az emberi szervezetet kitalálták: balzsamos.

ebéd után, ahelyett, h levetném magam a meleg völgybe, "vártam" még egy kicsit, az ösvény mellett, rejtekhelyen, csukott szemmel, árnyékban, vízszintesen. majdnemhogy emlékezetkiesésesen mélyen aludtam.

a laveno (l a vén, ó, fel a fára ó..)lefelé úton megjelent a nap egy kicsit, maga az út nem lett volna kellemes, mert monoton meredek és bokatörő volt, hacsak nem jelenik meg a lélegzetelállító panoráma...szerintem a három nagy tó közül ez a legszebb, vagy a como-i, vagy ez..vagy...

na mindegy, a tópartra leérve tüchtig kisváros várt, parti sétánnyal, itt lődörögtem egy kicsit, lábatáztattam, majd vonatra szálltam....h visszatérjek.

a monte rosát meg csak reggel láttam, de akkor még nem csináltam róla képet..a később, meg túl késő volt (és tényleg rózsaszín nyáron...)

ahol elmosódott szürkeség van a képeken, na az a monte rosa!!!

csatangoló nagyobb térképen való megjelenítése