Lótás

-futás. már kezdek michelin emberhez hasonló alakzatot felvenni, így a melegre való tekintettel sem hagyhatom ki a futást. kitalátam, h milyen jó lesz, mert úgy csinálom, m annak idején, amikor a Joliot-on laktuk a Katával, h felkelek hajnali 5-kor, mert akkor még nincs meleg, futok kb 5km-t a normafánál, majd kis torna és utána visszafekszem aludni.

ehelyett ez lett: a nap 5.45-kor kelt, én 5.30-kor. már az udvarra leérve melegem volt. az üres főúton még csak-csak meglebbent némi meleg szellő, mire a naviglio-hoz értem, semmi nem mozdult semerre. ráadásul ott még párásabb is volt, m pár utcával arrébb. a bemelegítésem első elemeként alkalmazott bokakörzés közben arra lettem figyelmes, h az ujjatlan (igen, én, közterületen...a meleg mi mindent kihoz belőlem) pólómból csavarni lehetett volna a vizet. a térdkörzés közben, már mindenhonnan ömlött rólam a víz. végül is hősiesen lefutottam a tervezett távot, a térdem jól viselkedett, közben előbányásztam minden olyan negatív olasz jelzőt, amit a melegre lehet mondani, pl a gatyarohasztó analógiájaként: bestiale, omicidiale (bestiális, emberölő) stb stb de kibírtam. amikor már látszott az a homályos narancs gömb, akkor a pára réteg ellenére is égetett és fulladoztam, de én győztem! jöttem, nem is nyújtottam (ismét, aki ismer tudja mit jelent...) hanem irány a hideg zuhany és visszafeküdni az ágyba a ventillátor elé..