miért is jó egy holdfogyatkozás?

ma estére bölcs lettem és úgy gondolom, hogy azontúl, hogy szép, azért lesz különleges, mert ritkán van. kerestem én kerestem a félig felhős égen a teljes fogyatkozást egy darabig.....aztán csak úgy üldögéltem a fűben némi boszorkánysággal megáldva, hogy egyszercsak nagyon nagyon szégyenlősen, haloványan és visszafogottan megjelenjen egy elfogyott hold. a pára és a felhők azért engedtek valamennyit látni belőle.

a hangulathoz hozzátartozott, hogy itthon megittam egy sört, és hagytam, hogy a mosógép dolgozzon mialatt én bámészkodom. szóval néztem vagy fél órán keresztül ezt a tüneményt (milyen szép szó, és véletlenül tényleg azt jelenti, amit írni szeretnék!)

közben régesrégi barátommal wes montgomeryvel szűrtem ki az eszementen kiabáló itáliai nép gyermekeinek harsány zörejeit.

azért jó, hogy van ilyen ritka alkalom, mivel amúgy eszembe sem jutna kiülni a naviglio menti parkba éjjel a sötétebb vizenyős gyep közepére, és a felhúzott térdem és a bicikli hátterében a hold hűlt helyét nézni.

aztán egyszercsak valahogy az egyik oldalán kontúrosabb lett az a vöröses halvány izé. aztán valahogy fényes lett. és ez a fényes piszok csak nem halványult vissza a hold többi részéhez hanem egy egészenhihetetlenül vékony és pici kiflit képezett. ekkor kelt fel ismét a nap a holdon. ezután eltelt még egy kis idő, hogy a nép is észrevegye, hogy mi is zajlik. érdekes, hogy a pórnép csak akkor vette észre, amikor már elmúlt a teljes fogyatkozás...könnyen marad le a lényegről, akit csak feltűnő fény vonz.