rákattantam a japán miso/miszó-ra. japán után akkor kattantam rá, amikor már ejrópában kinyitottam az emlékbe, a 100yen shop-ban vett instant miszósirus zacskót.
a miszó érlelt/erjesztett szójából készített trutymó, az erős miszónak olyan íze van, mint a sülthús zsírjának a folyékony sárga részének, mmmmh. rengetegféle létezik belőle a sötétbarnától az egész világos narancssárgás tónusokig, mind mind más ízben.
a miszósiru leveske meg egy csészében van ebből higítva, csak úgy forró vízzel. hozzáadva póréhagyma, alga és egyéb (rákocska, v tészta v tofu stb). pálcikával ki kell halászni a cuccokat a léből, a levet meg meginni.
én először levesként fogyasztottam, derék magyar módra ebéd v vacsi kezdőfogásának. aztán kiderült, hogy ez bizony a reggelihez is jár. mindenhez ezt eszik/isszák, szinte akármit rendelsz. a sorrendiségről minden elméletem megdőlt, ugyanis a japán konyhában az a szabály, hogy a kombó rulez, úgy kell enni mindent, hogy "ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit, majd hozzáenni megin ebből v amabból".
majd hosszú hónapok után ismét 2 nap alatt négyszer ettem miszósirut... felfedeztem a spanyolviaszt (olaszul: felfedeztem a melegvizet-ho scoperto l'acqua calda). a spanyolviasz esetemben egy olyan hely, amit 4 év alatt már minden szusit kicsit tudatosabban fogyasztó ember ajánlott. egy icipici bár, ahol egy japán bácsi 30 éve 29 másodpercenként legyárt egy tál szusit vagy hasonlót. olaszul éppen annyit sikerült megtanulnia 30 év alatt, hogy "ciao, tutto bene?", bár ez ilyen intenzív halszeletelés közben nem is olyan rossz....asztalt nem lehet foglalni, és nem lehet tökörészni, rögtön rendenli, enni és fizetni lehet, és mini szupermarketként is funkcionál, ahol nem olcsón, de seperc alatt beszereztem az áhított zacsit. méghozzá olyat, amiben gyönyörűségemre külön van csomagolva a miszó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése