2008. július 1.
Miééért?
Miért nem olvassák az emberek az email-jeiket, és főleg miért nem azok, akiknek ez a hivatalos elérhetőségük, és miért van az, hogy a konferencia előtt két héttel derül ki, h nincs szállásunk az előbb említett hibából kifolyólag? most fel tudnék robbanni!
2008. június 30.
Vízibicikli
Nagynagy vihar volt tegnap. Pontosabban ítéletidőként írhatnám le, ilyennek képzelek el egy hurrikánt:)
A laborban dolgoztam vasárnap este, mint azt már megszoktam, 8 felé úgy gondoltam, h csatlakozom a többiekhez, akik a dómnál nézték a döntőt, az ég felhős volt.
15 p bicaj után beborult, éjszakai sötét lett, sötétlila felhők alatt vonultam. ÁÁÁ ez csak ijesztget:D, majd elkezdett csöpögni: kopp....kopp....kopp, újabb 5 perc után: koppkoppkopp, na ekkor felvettem a szuper esőkabimat, sapimat, sőt a laborban szervált sovrascarpe-kat (műanyagmamusz, a cipő védelme érdekében, rutinosan a nacim csak térdig ér mostanában). 1 perc alatt a cipőm megtelt vízzel:) ilyen már volt máskor is.
Majd akkora szél kerekedett, h dobált bicajostól, na ekkor már nem találtam olyan viccesnek a forgalomban menni, már amennyi forgalom volt, mert majdnem mindenki megállt, mivelhogy nem láttak semmit. A szél össze-vissza fújt, volt olyan, h a "szélcsendes" utcára merőleges mellékutcából vízszintes gejzírszerűen tört elő az eső(? vagy hogy is nevezzem itt már). Ezen áthaladni nem volt egyszerű, többszöri nekifutásra sikerült, igazi sarkvidéki kutatónak érezhettem magam. Ekkor persze minden normális ember egyszerűen behúzódna egy menedékhelyre, de nem, nekem sikerült nyitva hagynom otthon az ablakot, haza kellett mennem, mivelhogy magam előtt láttam szétázni az összes szgépet....
Kitartottam, toltam és toltam a bicajt, a cseppek ütötték az arcomat, közben lestem, h mikor fúj a fejemnek egy egész fát az orkán. Majd irány szerint be kellett fordulnom egy, az előbb említetthez hasonló mellékutcába. Vagyis innentől kezdve 1km szembe minen: hullámok jöttek, egyszer csak nem kaptam levegőt!! A sok csepptől már nem fért el levegő a levegő helyén:) akkor szépen behátráltam egy alagútba, huhh, kiráztam az esőkabátom zsebében levő 10 liter vizet a többi menekült határozott tetszését váltva ki. Akkor megint megerősödött bennem az a bizonyos categoricus imperativus: otthon az ablakok nyitva! ok továbbmentem, innen minden már csak csendesedni tudott. A végére már csak egy egyszerű felhőszakadássá alakult a dolog, tekernem is sikerült.
Ezek után következett a legjobb. Az egyik főút mentén kellett mennem. Az EGÉSZ úton, a járdán és a biciklissávban is 40 centi víz állt. Egyik lábfej be a vízbe, a másik kint, majd csere, ekkor fogalmazódott meg bennem erősen a vízibiciklizés kifejezés. Legalább egy hektolitert kikanalaztam a cipőmmel:D
Innentől kezdve ez előzőekhez képest eseménytelenül értem haza, a lakás egyben, persze vizes, de ezen kívül semmi gond:) A hírekben nem beszéltek róla, a döntő sokkal fontosabb volt!
A laborban dolgoztam vasárnap este, mint azt már megszoktam, 8 felé úgy gondoltam, h csatlakozom a többiekhez, akik a dómnál nézték a döntőt, az ég felhős volt.
15 p bicaj után beborult, éjszakai sötét lett, sötétlila felhők alatt vonultam. ÁÁÁ ez csak ijesztget:D, majd elkezdett csöpögni: kopp....kopp....kopp, újabb 5 perc után: koppkoppkopp, na ekkor felvettem a szuper esőkabimat, sapimat, sőt a laborban szervált sovrascarpe-kat (műanyagmamusz, a cipő védelme érdekében, rutinosan a nacim csak térdig ér mostanában). 1 perc alatt a cipőm megtelt vízzel:) ilyen már volt máskor is.
Majd akkora szél kerekedett, h dobált bicajostól, na ekkor már nem találtam olyan viccesnek a forgalomban menni, már amennyi forgalom volt, mert majdnem mindenki megállt, mivelhogy nem láttak semmit. A szél össze-vissza fújt, volt olyan, h a "szélcsendes" utcára merőleges mellékutcából vízszintes gejzírszerűen tört elő az eső(? vagy hogy is nevezzem itt már). Ezen áthaladni nem volt egyszerű, többszöri nekifutásra sikerült, igazi sarkvidéki kutatónak érezhettem magam. Ekkor persze minden normális ember egyszerűen behúzódna egy menedékhelyre, de nem, nekem sikerült nyitva hagynom otthon az ablakot, haza kellett mennem, mivelhogy magam előtt láttam szétázni az összes szgépet....
Kitartottam, toltam és toltam a bicajt, a cseppek ütötték az arcomat, közben lestem, h mikor fúj a fejemnek egy egész fát az orkán. Majd irány szerint be kellett fordulnom egy, az előbb említetthez hasonló mellékutcába. Vagyis innentől kezdve 1km szembe minen: hullámok jöttek, egyszer csak nem kaptam levegőt!! A sok csepptől már nem fért el levegő a levegő helyén:) akkor szépen behátráltam egy alagútba, huhh, kiráztam az esőkabátom zsebében levő 10 liter vizet a többi menekült határozott tetszését váltva ki. Akkor megint megerősödött bennem az a bizonyos categoricus imperativus: otthon az ablakok nyitva! ok továbbmentem, innen minden már csak csendesedni tudott. A végére már csak egy egyszerű felhőszakadássá alakult a dolog, tekernem is sikerült.
Ezek után következett a legjobb. Az egyik főút mentén kellett mennem. Az EGÉSZ úton, a járdán és a biciklissávban is 40 centi víz állt. Egyik lábfej be a vízbe, a másik kint, majd csere, ekkor fogalmazódott meg bennem erősen a vízibiciklizés kifejezés. Legalább egy hektolitert kikanalaztam a cipőmmel:D
Innentől kezdve ez előzőekhez képest eseménytelenül értem haza, a lakás egyben, persze vizes, de ezen kívül semmi gond:) A hírekben nem beszéltek róla, a döntő sokkal fontosabb volt!
2008. június 28.
Paradicsom és..
Itt a paradicsomszezon! Sőt, nyáron minden gyümölcs és zöldség HIHHETETLENÜL finom. Van piacunk minden szombaton, ma vettem a szezon első görögdinnyéjét, de megkóstoltatták velem a sárgát is, majdnem vettem, annak ellenére, h nem is nagy kedvenc a sárgadinnye..szóval a piac maga a paradicsom, olcsó is meg naggyon finom.
Ezek után, h jó kontrasztos legyen a szombat délelőttöm, azon morfondírozva, h nem is olyan rossz ez a város ha nincs 40 fok, az udvarban, a biciklim helye előtt a következő felirattal találkoztam: tilos az udvarban motorral és biciklivel parkolni. Ehhez azt érdemes tudni, h az udvarunk tök üres és két árva bicikliről van szó. Fel vagyok dúlva, megint kondiznom kell majd, minden nap még fél órára is két emeletnyit cipelni a lépcsőn a bicajt a pincébe nem nagy élmény és még kocsmárosnébb lesz a karom. Na nemsokára jóga, megyek!
Ezek után, h jó kontrasztos legyen a szombat délelőttöm, azon morfondírozva, h nem is olyan rossz ez a város ha nincs 40 fok, az udvarban, a biciklim helye előtt a következő felirattal találkoztam: tilos az udvarban motorral és biciklivel parkolni. Ehhez azt érdemes tudni, h az udvarunk tök üres és két árva bicikliről van szó. Fel vagyok dúlva, megint kondiznom kell majd, minden nap még fél órára is két emeletnyit cipelni a lépcsőn a bicajt a pincébe nem nagy élmény és még kocsmárosnébb lesz a karom. Na nemsokára jóga, megyek!
2008. június 27.
Miska bácsi
Ezen a héten rengeteg jótanácsot kaptam a kísérleteket illetően. Ez főleg azért érdekes, mert egymásnak teljes mértékben ellentmondó tanácsok voltak.
1 :tessék Anna, itt a protokoll, de én így(...) csinálnám, mert így jobb
én : ok
2 :ez így teljesen rossz, csak emígy működik
én : hmm, de nekem azt mondták...
2 : hülyeség, én ezt rengeteget csináltam és csak emígy jó
én:ok
3 : miért nem ememígy csinálod? én bezzeg rengeteget csináltam és így tuti működik. esetleg úgy is működhet, m 1 v 2, de azok nem tutibiztos módszerek, csak félmegoldások. hallgass rám, ezt én már rengetegszer csináltam, csak bennem bízz!
én: háááát
na ebből az sült ki, h végül egyiket sem követtem, hanem egy masszát gyűrtem az egészből és az nem működött (erre most 1 2 és 3 is azt mondaná, hát NANÁ!)
Úh hétfőn a nagyfőnök visszasüllyed a laborba (évek óta nem kísérletezett) és velem együtt csinálja majd a kísérletet, merhogy neki MINDIG és GYÖNYÖRŰEN működik minden. Ebben az is érdekes, h ugyanazt 2 ember egyszerre nem tudja pipettázni, úh vagy ő csinálja és én próbálom ellesni, vagy majd én csinálom és ő fogja a fejét. Majd értesítelek titeket a fejleményekről.
Miért raktam be Miska bácsit a címbe? Ő mondta életem eddigi legnagyobb paradoxonját: "Panna, hallgass rám, soha senkire ne hallgass"(mindezt szombati diósjenői ebéd előtt, környezetleckeírás közben)
1 :tessék Anna, itt a protokoll, de én így(...) csinálnám, mert így jobb
én : ok
2 :ez így teljesen rossz, csak emígy működik
én : hmm, de nekem azt mondták...
2 : hülyeség, én ezt rengeteget csináltam és csak emígy jó
én:ok
3 : miért nem ememígy csinálod? én bezzeg rengeteget csináltam és így tuti működik. esetleg úgy is működhet, m 1 v 2, de azok nem tutibiztos módszerek, csak félmegoldások. hallgass rám, ezt én már rengetegszer csináltam, csak bennem bízz!
én: háááát
na ebből az sült ki, h végül egyiket sem követtem, hanem egy masszát gyűrtem az egészből és az nem működött (erre most 1 2 és 3 is azt mondaná, hát NANÁ!)
Úh hétfőn a nagyfőnök visszasüllyed a laborba (évek óta nem kísérletezett) és velem együtt csinálja majd a kísérletet, merhogy neki MINDIG és GYÖNYÖRŰEN működik minden. Ebben az is érdekes, h ugyanazt 2 ember egyszerre nem tudja pipettázni, úh vagy ő csinálja és én próbálom ellesni, vagy majd én csinálom és ő fogja a fejét. Majd értesítelek titeket a fejleményekről.
Miért raktam be Miska bácsit a címbe? Ő mondta életem eddigi legnagyobb paradoxonját: "Panna, hallgass rám, soha senkire ne hallgass"(mindezt szombati diósjenői ebéd előtt, környezetleckeírás közben)
2008. június 25.
Nyűgös
ez vagyok. Ilyenkor utálom ezt a várost, amikor ilyen fülledt idő van. Meg amiatt is ki vagyok akadva, hogy az előző bejegyzés, amit készítettem, nme működik.
Egy kis star wars intro lett volna zenével és a távolba ferdén haladó személyre szabott szöveggel...de nem egy nap után szerzői jogok miatt betiltották a weboldalt, amiről a cuccot szedtem. Akkor ezek szerint Leia hercegnőnek sem lehet öltzni farsangkor? Vicces, mert itt a Leia hercegnőt Leilának hívják. Ez egy rendkívül épületes beszélgetés után derült ki az esküvőn, ahol voltam: "-olyan, mint Leia hercegnő -mint Leila -Ja, mint Leia -mint Leila a starwarsból, tudóóód:D már egészen hozzászoktam, h így kommunikálok, sőt nem régóta a tükörfordítást kifejezetten kényelmesnek találom, az nem baj, h nem célravezető. Semmi se baj, csak, h meleg van és beállt a nyakam a ventillátortól, vagyis igen érdekes volt bicajoznom a forgalomban. Holnap a nyakam ugyan elég valószínűleg még mindig merev lesz, de hunyorgni nem fogok, mert van sapkám végre. taps.
Egy kis star wars intro lett volna zenével és a távolba ferdén haladó személyre szabott szöveggel...de nem egy nap után szerzői jogok miatt betiltották a weboldalt, amiről a cuccot szedtem. Akkor ezek szerint Leia hercegnőnek sem lehet öltzni farsangkor? Vicces, mert itt a Leia hercegnőt Leilának hívják. Ez egy rendkívül épületes beszélgetés után derült ki az esküvőn, ahol voltam: "-olyan, mint Leia hercegnő -mint Leila -Ja, mint Leia -mint Leila a starwarsból, tudóóód:D már egészen hozzászoktam, h így kommunikálok, sőt nem régóta a tükörfordítást kifejezetten kényelmesnek találom, az nem baj, h nem célravezető. Semmi se baj, csak, h meleg van és beállt a nyakam a ventillátortól, vagyis igen érdekes volt bicajoznom a forgalomban. Holnap a nyakam ugyan elég valószínűleg még mindig merev lesz, de hunyorgni nem fogok, mert van sapkám végre. taps.
2008. június 20.
Vallomás egy biciklihez
Megváltoztattad az életem, csendben belopództál hétköznapjaimba, olyan vagy nékem, mint a levegő, ami nélkül nem élhetek, és semmiképpen sem juthatok el az intézetből az wok étterembe 50 perc alatt.
Ui.: megjött a rohadtmeleg (az a "bestiális") az összes páratartalmával együtt. Ma este kíváncsian várom 2 szúnyogriasztó/szobás kísérletem eredményét. Drukkoljatok velem!
Ui.: megjött a rohadtmeleg (az a "bestiális") az összes páratartalmával együtt. Ma este kíváncsian várom 2 szúnyogriasztó/szobás kísérletem eredményét. Drukkoljatok velem!
2008. június 19.
Kávé este fél 11-kor
Hát persze, nemcsak azok isznak kávét pizza után(10-11-éjfél), akiknek pl vezetni kell..hanem mindenki. Tegnap ebbe a mindenkibe belekényszerítettek engem is! A pincérrel a kedvenc közeli pizzérában eddig mindig meg voltam elégedve. Eddig. Tegnap barátosnémmal való jóllakás után számlakérésre a következő választ kaptuk: "neem, maradjatok még, beszélgessetek nyugodtan". ok, a barátnőm közben befejezte a sört stb, majd a pincér megin felbukkant ezúttal két ajándékkávé társaságában. A kávé a szokásos espresso-nál is kevesebb volt, a szokásos három csepp helyett másfél, és a térfogatával fordítottan arányos módon növelve az erejét. hmm, legyűrtük. Nem aludtam. A pincér túlzásba vitte a jópofaságot. Barátném lengyel. Nem is szereti a kávét. De nem tehettük meg, h otthagyjuk az egészet. Ahhoz túl kedves volt (nyilván szakmai elhivatottságból). Megállapítottuk, h nekünk, kelet eu-iaknak egy ajándék tiramisu-val sokkkal, de sokkkal jobban bevágódott volna:D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
