Kotor

nem volt választásunk, mint mondtam napi kb 2 busz köti össze Ulcinjt montenegróval..a "hetessel" kellett menni, így 5-ös keléssel és a végállomásra hátizsákos gyaloglással eléggé ki voltunk fáradva (mer persze hiába hívtunk volna taxit, nem tudtuk a címét annak, ahol voltunk, mer címe nem is volt:D utcanév se volt..) szóóval legalább egész napunk maradt kotorra! beérkezéskor már tátva maradt a szánk, de aztán egyre tovább és tovább tárult. az óváros iszonyatosan szép, a várból a kilátás gyönyörű, minden gyönyörű:) szállással sem akadt gondunk, még fel sem vettem a hátizsákomat, máris leszereltek minket, egy manchesteri pasas vett itt házat és ad bérbe szobákat, meg BICIKLIKET. ennek még lesz jelentősége.
azért lettünk nála, mer a pályaudvartól kb 3 percre lakott, és ez nem mindegy, ha az ember "backpacker". mint kiderült, a ház nem csak a pályaudvarhoz volt közel, hanem épp a városfal tövében volt. a helyi büfé 3 eurós pizzányi átmérőjű 5 centi magas szendvicse és a kóválygás után, meg persze a szokás szerinti du bóbiskolás után nyakunkba vettük a várat, ahol összefutottunk a vonatról ismert utazóhaverunkkal.
este még, miután a strand árnyékba került, egy gyors csobbanással szabadultunk meg a hegy porától és a saját sónktól..és akkor ünnepélyesen kipróbáltam a búvárszemüveget és pipát, amit ereklyeként cipeltem végig az úton.
Ha most az életemben látott szép helyeket sorba kéne raknom, megint bajban lennék, a kotori öböl elég esélyes....szépségének egyik titka (a hegy+tenger már kimerített kombinációján kívül), h az adriai tenger egyetlen fjordja. vagyis a tenger szintjéről indulnak a sziklafalak, majd megállnak az 1500 +/- 200 m-es szinten. ilyen "teret" ritkán érzékel az ember, még a magas hegyekben, síeléskor is ritka ilyen meredekkel találkozni. és ehhez még hozzájön egy középkori vár+városka egészen épen megmaradva és a mediterrán klíma nem utolsó sorban.
ja és még most érdemes menni, pár éven belül elviselhetetlenül sok lesz a turista! és az árak is tuti mennek föl, ami montenegró esetében igencsak mély benyomást keltett. a vitt pénzemnek a felét sem költöttem el...
ja és már szemeztünk a biciklikkel, miután megdicsértem a bicajok állapotát/felszereltségét, a tulaj közölte, h ezekkel még a Lovćen-re is fel lehet menni.