Ulcinj, egy csepp albánia

és reggel, kinyitottam az ajtót és megláttam a tengert! és olajfákat, meg kabócákat, meg soksok fehér "szállást" dhoma/sobe/rooms...meg minaretet! meg sok fura feliratot, pl azt, h "rruga" meg a büfé étlapján olyan szavakat, amik nem voltak benne a miniszótáramban..jaigen, majdnem minden albánul volt, majdnem mindenki albán volt.
látvány tekintetében nem ez volt az utazás fénypontja, ulcinj (albánul ulqin) tipikus középkategóriás üdülőváros, koszos stranddal és sok jetski-s állattal akik simán rámennek a fürdőzőkre. kulturális téren viszont igenis ott volt a topon!
ez az a hely, ahová napi két minibusz jár montenegró többi részéről, de tiranából meg koszovóból tömött turistabuszok érkeznek százával. ez olyan az albánoknak (legyen szó koszovárokról-koszovóiakról, v épp az anyaországbeliekről), m nekünk a balcsi, vagy épp korfu, a pénztől függően.
kétszer is fürödtünk, egyszer egy épülőfélben lévő hotel strandjáról/betonstégjéről ahová bevett szokás szerint kerítésen átmászva és pallókon egyensúlyozva jutottunk, kutya nem volt:) egyszer pedig egy hivatalos strandon, ahol, fejkendős, hosszúszoknyás nénik vigyáztak a feltehetően dédunokára, és igazi fabölcsőben ringatták. a másik oldalunkon, meg egy középkorú pár hevert, a férj könyvet olvasott fel a feleségének. a burek-eseknél meg minden büfében, olyan "törökös" popzene szólt, az a "kiabálós" fajta. ezt egy párszor csak a minaretből jövő allahuakbar törte meg!
szállásadónk több ponton is sántító történetet adott elő tökéletes angolsággal, h miért is nincs meg a szobánk, dehát, hülye az, aki meg se próbálja átverni a "pénzeszsákokat". elég kemény arrafelé az élet.. minden apró részletből ez tűnt ki.
és ezek az emberek hajlandóak lennének dolgozni, a lelküket kiteszik pár euróért(ez nem a szállásadóra vonatkozik)...pl egy árnyékban bóbiskoló fiatal félig felébredt, (nem épp turisztikus helyen) ahogy elhaladtunk előtte, a résen át meglátta a "fenotípusunkat" és reflexszerűen rákeztett: sobe, zimmer, rooms..