Megvívtam harcomat a bürökráciával, kiakadtam, de kezet fogtam egy nobeldíjassal, és ez máris felvidított

Különböző drága műszerekkel felszerelt "facility"-k be csak kártyával lehet bejutni. Ami persze érthető, inkább az nem érthető, h hozzánk miért nem csak azzal lehet bejönni, h miért lopkodják az egéralátéteket és a szőlőzsírokat ill pénztárcákat a laborból, ill h néha pizsamás emberek miért keresik nálunk a kardiológiát...
Kiderült, h két számomra felfoghatatlan "intézmény" harcának estem áldozatul: az egyik utálja a másikat, ezért megváltoztatták a szabályokat arra vonatkozóan, h a beléptetéshez milyen típusú kártya érvényes. Ami 2 évig jó volt, az nem jó már...okkkéééé, de a kártyatulajdonosoknak nem szóltak...senki nem tudta, h mi van..egy heti NYOMOZÁSBA került, h kiderítsem, új kártyára van szükségem. Majd arra, h (viccesen!!) "szerintem ez műanyag- és papírpazarlás, ennyi erővel kulcsot is adhatnának az ajtókhoz" kiderült, h (nem viccesen) én érdektelen és nemtörődöm alak vagyok. Köszönöm szépen, szerintem nem érdemeltem meg..

Ebben a hangulatban ért a főnök, amikor bejelentette, lányok: 5 perc múlva egy bizonyos Aaron Ciechanover jön az irodámba, legyetek itt a laborban, mert bemutatnálak neki titeket, nem tudom,tudjátok-e, kiről van szó. A többiek nem tudták, nekem leesett az állam.
Ott kezdődik a sztori, h ugye mi magyarok nobelmániásak, nem tom, milyen furcsa okból, de vmi erős kötődést érzünk kollektíve a díjhoz. Akkor is, ha a díjazottak közül csak kb egy végezte itthon a kutatását, ill olyan is csak kevés van, akinek nem csak az ükapja volt magyar..és amúgy is marhaság, h kis nemzet vagyunk, ill h lakosságra vetítve jó helyen állunk, csak egy nagy butaság...

És mégis jó játék azzal játszani, ki hány kézfogásra esik egy nobeldíjastól. Eddig 2-re voltam.
Ma én is kezet fogtam eggyel végre, hát persze h teljesen megváltozott az életem, a csoki nem hízlal ezután és a bürökrácia sem ellenem van immár, és a szél sem szembe fúj a biciklin persze..:D
Ez a bácsi tényleg érdekes személyiség, vérbeli tudós, nagyon okos, és főleg: emlékszik a Bp-i műegyetemre, a Főnökre (nagy F-fel, nem a mostanit értem alatta) meg az interjús bácsira (a kutatócsop tagjai tudni fogják kiről van szó.)
Adott elő pesten is, ill adott elő barcelonában tavaly, és annyira belelkesültem a beszédén, h még fotóztam is az előadásán!!
itt meg lehet nézni pár fotót róla...
http://esof2008.googlepages.com/day2
szerényen, csak a My favourite speaker jelzővel illettem..

és nyilvánvaló, h az ember zavarban van egy olyan ember előtt, akit ennyire tisztel..és nyilván nincs zavarban, amikor nem tudja, h ki az előtte álló illető: így beszélgettem az intézetbe való megérkezésemkor fesztelül az egyik nagyon nagy tiszteletben álló bácsival, míg a többiek nem szóltak..és ma én voltam megilletődve, még ők meg fel sem vették, h ki áll előttük :D