Globalizációó

Ugye, hogy milyen vicces az osztálytársak kiskori képein lelkendezni, h "hát nekem is ugyanilyen volt"! Ezt annak tulajdonítottuk, h kicsi volt akkoriban a választék. Ma ugyanígy lelkendezünk, akárhová megyünk, mert mindenkinek IKEA-s bútorja van. (Persze az ikea globalizációnak meglehetősen örülök:))
Hát még hogy lelkendeztem, amikor a tegnapi doktor House dupla részében az Antarktiszon kutató nőcinek milyen pokróca volt? Hát ugyanolyan, mint amilyen nekünk van a nappaliban, a szürke lámás, geometrikus mintás..mi ez ha nem globalizáció? Hiszen úgyis minden kínában készül:)

Az egér, aki rálépett az elefánt lábára

Hogy is volt a dalban? hogy az elefánt rálépett az egér lábára, de cserébe megengedte, h az egér ráléphet az övére...
az történt, h A (megígértem magamnak, h nem írok neveket), aki egy törékeny, pici lányzó véletlenül rálépett a lábamra ebéd után. Nem is volt semmi bajom, de a fél ötös előadás után, fél hatkor nme bírtam lábra állni. Vigyázz elefánt!

Design vásár

megvenni nem volt pénzem, de a telómmal le tudtam kapni néhány dolgot

Édes élet

kicsit nehezen látszik, de remélem menni fog :D

Nightlife in Milan

Nos, nem vagyok rá büszke, de már másodszor maradtam a kelleténél tovább az "alcatraz" nevű diszkóban. ez a hely kimeríti a diszkóról (diszkotéka) alkotott összes sztereotípiát.
1: az ilyen diszkóba a lányok kizárólag 10 centis sarkú cipőben mennek (vajon emiatt fiúnak nézek ki?), csak azért, h jól passzoljon a meglehetősen hétköznapi felsőjükhöz. majd persze 1 óra után haza akarnak menni, mer már állni se tudnak...
2: mivel a buli 1 kor kezdődik, és a lányok max f 3ig maradnak, a fiúk addig maradnak, mint a lányok, vagyis a végére egyedül maradunk a lengyel barátnémmal. (a farsangi buliban 2 kor feloltották a lámpát!!!)
3: a diszkóban adnak lassú számokat is, ami nem lassú az nyálas
4: vannak ketrecbe zárt táncoslányok
5: még szerencse, h nem mindig ide jövünk:)
előny: kellemes, számomra rituálisnak nevezhető 10 perces józanító sétányira van az albérlettől! (különben valamelyik barátom ittas sofőrségét kéne igénybevennem amit nem kívánok. miért nincs más? 1: szombat este túl veszélyes bicajni 2:nincs éjszakai busz 3: az első kettő folyományaként a taxik mind foglaltak)

Nemáááááááá

no comment

bp-br-mi

az út 10 órás volt, pozsonyon keresztül milánóba. 1: az ajándékvásárlásra szánt egy órámat a kedves keleti jegypénztárosok kitöltötték. végül vettem egy oda-vissza jegyet, mer az olcsóbb volt, m a csak oda...(végül is jól is jött volna, ha lekésem a repcsit)
a nk jegypénztárba viszont nem egyszerű eljutni, ha szigorúan követed a kiírásokat a metrótól (persze ezt tettem, mer nem voltam itthon mióta felbontották) csomaggal metróból fel, lépcsőn le, megint fel majd át a peronjegyes zónán sűrű magyarázkodások közepette: hiszen épp a jegyemért mennék!
végül minden járatot elértem, sok átszállás stb, volt egy fix 20 perces késés mindenhol. 10 óra sok repcsivel, kocsival uennyi, úh nem fogok túl gyakran erre jönni. útközben egy dologra fény derült: a legolcsóbb milánóból pestre frankfurti átszállással repülni!!!!!! nem hiszem el, nesze nektek globális felmelegedés.

Édes repülés

Ha a Budapest-Milánó utat meg lehet tenni 55 perc alatt is hajnali háromkor, akkor miért 1 óra 15 perc alatt jövünk mindig? nyilván vannak felettébb bosszantó biztonsági/gazdasági okai...felettébb bossszantó okai.
ez a járat olyan rövid volt hogy még felszállás alatt, még "csökkentett kabinvilágításnál" jöttek a nőcik kérdezni, h sikerült-e választani. A "menükártyát" nem is osztották ki. Kanyarból gyorsítottunk felszálláskor, "süllyedni" (miért nem azt mondják, h ereszkedni?) pedig félúton kezdtünk. élmény volt, mint az is, h a biztonsági őr végigkérdezett mindenkit, h a reptéren töltik-e az éjszakát. vajon miért tiltakoztak hevesen járatunk utasai? éljen schengen, nem kell útlevelet ellenőrizni, emiatt sokkal jobb váróba raknak minket orio-n! (nagyobb, sokkal több pad van benne sokkal kevesebb embernek és van lindt bolt) állítólag visszafelé viszont ferihegyen beszorítanak vmi kisebb térbe, de ezt majd csak legközelebb látom meg, visszafelé poszonyból repülök. jóéjt

Miért mindig pénteken?

Viszonylag langyos hetet zárok munkaügyileg, azaz nem dolgoztam halálra magam, csütörtök estig meg is voltam győződve arról, h ez így is marad erre a hétre. De nem, a főnököm kitalálta, h mér nem szervezünk nekem is egy külön megbeszélést azzal a kutatóval, aki holnap idetéved hozzánk és több köze van a témámhoz, mint nekem magamnak. Mit is jelent ez? Azt, hogy most a blogolás helyett épp tanulnom kellene, mint az állat......még mindig jobb helyzetben vagyok, m az a lány akinek holnap van a védése, és a labor igencsak szkeptikus a teljesítményével kapcsolatban. Ez megnyugtat, jó nem a legszarabb helyzetben lenni, viszon ennél még jobb lenne épp az indiaiban kajálni....

Fém evőpálcikák

Igen, küzdöttem velük rendesen. Azért találták ki őket a koreaiak, h nehogy elbízzam magam. A fapácikákkal már hellyel-közzel sikerült nem az abroszrapakolni a kaját, de a fém az csúszik kérem! A módi pedig náluk, h kirakják a kaját az asztalra, sok kicsi kis tálba és neked nincs is saját tányérod, hanem mindent az asztal túloldaláról kell a szádbaegyensúlyozni:) Szerencsére a sikerélménnyel egybekötött finomkajaaszámbanérzés megérte. Ettünk fura dolgokat: mézes sültmarhát salátalevélben szójababkrémmel, csípősrepácolt malacot sültzöldséggel, a magyartól csupán a tengerihaltartalomban küönböző halászlevet, érlelt káposztát köretnek etc. Lezárásként mindenki kapott egy szelet narancsot. Még jó, h velünk volt egy autentikus koreai, köszönjük, hogy jókat választott, nyamíí

Trento, hó áprilisban

hét közben nem is voltam tudatában, h a hvégén ilyen csudadolgok várnak rám. Elmentünk Trentóba Atit és Zsuzsit látogatni, egyben Chris-t Milánóbahozni. Innen számomra hihetetlennek tűnt, h ott még havat lehet találni. Sajnos a teniszütővel havon járkálásról lemaradtunk, de így is szuper volt, Atiék lakása nagyon cool, és az esti parti is királyság volt:)

huhh

na, majdnem vége a hétnek, már csak ezer dolgom maradt hátra. szerencsére kicsit megkönnyebbültem a rettenetes labmeetingem után, mostmár csak a szobám magányát szeretném visszakapni.
ja és valószínű trentózunk a hétvégén...