hogy is van az, hogy az olaszok önmaguk karikatúrái?

nem fogjátok kitalálni: sztrájkolnak a focisták!

lassan visszatalál mindenki a normális életbe

így lassan majd megint írok beszámolókat. most épp a szervezői kapaciásaimat fejlesztem. kéne egy kicsit a boszorkányságra is gyúrni, de tudósként arra nehéz ;) na csapos ki fogja magát okosodni.

nem szeretem

nem szeretem az aagusztust/algusztust.

felfoghatatlan

ez a svájc dolog elég emészthetetlen. a síkvidéki elmém nem bírja feldolgozni, hogy mi történik a simplon hágónál. átmész olaszo-ból svájcba. az épületek hirtelen csúnyák lesznek a természet, meg elbűvölő. emberrel csak elvétve találkozol, nyitva levő bolttal v akármilyen szolgáltató egységgel még véletlenül se. a felvonók még a nyár kellős közepén is 5 kor zárnak.

szerintem a svájci gazdaságot a felvonójegyek árai viszik....

persze nem csak ezekért kell kisebb vagyont kiperkálni, egy gyümölcslé és 3 csoki árából milánóban 4fogásos vacsi jön ki.

viszont oda és akkor mész biciklizni, ahová és amikor csak jól esik. szuperül karbantartott via ferrátákon kapaszkodhatsz. minden ösvény ki van táblázva. figyelem, az egyéb országokkal ellentétben az ösvényekre szánt időt jó kondiban lévő sportos testalkatúaknak szánták.

szemetet véletlenül sem látni. a kocsik pontosan az útra felrajzolt téglalapok közepére parkolnak.

ihatsz friss vizet, haraphatsz friss sajtot és gyönyörködhetsz a szebbnél szebb hegyekben és tavakban. éppen mint egy képeslapon. pontosan ugyanúgy.

oda fúrnak alagutat, ahová jól esik, de legjobban a négyezres csúcsok alá szeretnek furkálni. van olyan vonat is, ami kompként működik és személyautókat visz át az alagutakon.

az autópályán 70km-rel előre már fel vannak tüntetve az 1200 fős falvak.

fura érzés volt a jungfrau alatt lényegében órákig teljesen egyedül vonatozni, ami persze másodpercre pontosan járt..brig pályaudvarán a légy zümmögését is lehetett volna hallani, ha szabad lenne a legyeknek zümmögni.

majd milánóba érve sokkot kaptam. a viszonylagos üresség(aug!) ellenére zajrengetegben és fullasztó meleg párában fogadott a biciklim (jó, persze japánhoz képest kellemes tavaszi szellő, de mindig ahhoz kell viszonyítani, ahonnan az ember éppen jön.) lázasan bicajni nem volt épp jó érzés azon az úton, ahol 3 éve kikapták a táskámat a kosárból.

aug 15-én olasszal találkozni kész teljesítmény. a rendőrség és az orvosok is szabadságra mennek.

itt mindenki azt csinál, amit akar. ez jó annak, aki csinálja, de rossz az összes többinek.

bonyodalmak

hmmm, az életem minden (minden!) frontján akad valami bonyodalom.....hmm, talán jobban meg leszek viselve a híres "vakáció" után.

késő esti zeneajánló, kult háttérrel

hangerőt a maximumra!! de tényleg, fülhallgatóval, v hangszóróval. na igen, így már jó!

az első pár kocka ne tévesszen meg...na ha ezt zenés táncos helyen hallja az ember, akkor abból nagy tombolás tud teremni köszönhetően a könnyen követhető ritmusnak

a szövege nagyon erős, "szuperkritikus", a rímek viccesek, de az egész nagyon is durva.

a közhangulatról ennél jobban nem lehet jelenteni, nem túl optimista.

la Puglia: egy délolasz régió, fantasztikusan szép és gazdag történelmi és természeti kincsekben, szívfájdítóan szép városokkal de gazdaságilag, biztonságilag és politikailag egy merő csőd. lényegében minden egészen picit ambiciózus fiatal elmenekül innen, és a szívük szakad meg. a turizmus az műkszik, a gazdag politikusok meg kihasználják, mindenhol értékeket romboló építkezéseket csinálnak és hihetetlen mértékben szennyezik a környezetet (az ottaniak szerint milánó egy kész park tarantóhoz képest....) és mérgezik milliónyi ember egészségét. mindezt teljesen nyíltan.

a fáma szerint a pugliaiak építették újra milánót a 2.vh után, rengeteget ismerek és mind ugyanezt a képet festik le, amikor pugliáról mesélnek.

a dal szövegéből idézek, szó majdnem szerinti fordításban, bocsánat, nem túl művészi.....

"gyere pugliába táncolni, ahol sötét az éjszaka.

mire lecsukod a szemed, többé nem nyitod ki.

gyere táncolni és vakard a golyóidat te is, feltétlenül pugliában kell táncolnod,

ami remeg, mint a nyárfalevél

a fejedet magasan tartsd amikor a daruhoz közel jársz, mert megtörténhet, hogy leszakad"

"Vieni a ballare in Puglia Puglia Puglia dove la notte è buia buia buia. Tanto che chiudi le palpebre e non le riapri più.

Vieni a ballare e grattati le palle pure tu che devi ballare in Puglia Puglia Puglia, tremulo come una foglia foglia foglia.
Tieni la testa alta quando passi vicino alla gru perché può capitare che si stacchi e venga giù"

"gyere pugliába táncolni, ahol sötét az éjszaka.

mire lecsukod a szemed, többé nem nyitod ki.

gyere táncolni és vakard a golyóidat te is, feltétlenül pugliában kell táncolnod,

ahol már vár a hóhér.

az utcasarkokon több kard, mint artúr királynak volt(ezt nem értem pontosan...), megjön az étvágyad és egyből Belzebubhoz mész.

Ó én Pugliám, én Pulgiám, akárhányszor elmegyek magammal viszlek a szívemben és rögtön arra gondolok, hogy nélküled meghalnék.

És közvetlenül utána arra gondolok, hogy veled is meghalnék."

Vieni a ballare in Puglia Puglia Puglia dove la notte è buia buia buia. Tanto che chiudi le palpebre e non le riapri più.
Vieni a ballare e grattati le palle pure tu che devi ballare in Puglia Puglia Puglia dove ti aspetta il boia boia boia.
Agli angoli delle strade spade più di re Artù, si apre la voragine e vai dritto a Belzebù.
O Puglia Puglia mia tu Puglia mia, ti porto sempre nel cuore quando vado via e subito penso che potrei morire senza te.
E subito penso che potrei morire anche con te.

ki rándulás

először is volt egy Lausanne, jártunk már itt, de a kontextus teljesen más ezúttal....tetszett, nagyon is tetszett, tó+hegy sosem rossz kombó. ráadásul az életszínvonal az elmondottak alapján elég magas: no stressz, jó munkakörülmények, tűrhető fizu, végtelen sportolási lehetőség, szabadidő, kulturális téren is teljesen elfogadható kínálat. probléma a lakáshelyzettel adódik, az elég komoly nehézségeket okoz, az eü ellátásról szerencsére nincs infóm.itt egy pár via ferrata (nem hegymászóknak való, kapaszkodókkal könnyített hegymászás) kép, utólag elég furcsa, hogy ilyen nyugodt és derűs az arckifejezésem, nem épp így éreztem magam. igazi hegymászóknak semmiség, de a síkvidéki nép egyszerű lányának ez is nagy kihívás. baromi jó volt, újdonság, izgalmas, fárasztó. alig várom, hogy újra mehessünk!

másodjára ismét egy ismert hely: Val d'Ossola, ismert túra, de megváltozott kontextusban.

még tavaly ottjártamban elhatároztam, hogy elviszem oda a baráti kör vállalkozó szellemű tagjait, hiszen, teljesen felkészületlenül is teljesíthető a gyerekméretű túra, lejtőn az út 97%-

ában lefelé....varázslatos környezetben. természetesen a célcsoportom még a füle botját sem mozdította erre a felhívásra, de ennek ellenére, vagy épp ezért jó társaságban telt a panorámikus táj fékezés közbeni csodálata. a leírást és a térképet a fent linkelt poszt-ban találjátok. a programban annyi változás történt a tavalyihoz képest, hogy továbbmentünk stresáig (ahol téli környezetben sokszor jártam már....konf konf konf...)

Domodossola, szép történelmi belvárosa

az épp kellemesen lejtő útIsola Bella, Stresa előtt a Lago Maggiore-n

ez tavaly télen készült ugyanitt a hotelszobából..

elbűvölve

el vagyok bűvölve a nagy hegyektől, még nem bírtam "kiheverni".

piszkos ügyek

szóval mégis a vatikán nyert, de közben meg fejbelőtte magát az egyik alelnök a szomszédos épületben. még nem egészen tértünk magunkhoz, és nem épp megnyugtató így dolgozni, hogy csak úgy pisztolyok sülnek el a környéken.

hülye p?

a p-t mindenki értelmezze. megláttam magam a tükörben és ujjatlanban és cicanaciban nyomom, miközben beérem egy csésze híg löttyel vacsira, mi történt velem?? nah, a cicanacira van mentségem. véget ért a jóga és pilatesóraszezon, kénytelen vagyok magamat regulázni....és igazi stréberhez (olaszul nőnemben secchione) méltóan derekasan tornázom. ez már egészen három napja tart..nem félek, nem lesz mindig így ;)

az a csésze lötty meg nem is olyan híg, sőt baromi ízes.....ez van volt benne.

a hülye p-ságot erősen tompítja, hogy épp a kedvenc jazzrádióműsorom megy, miután végignéztem egy sor termtudományos garázsbankísérletezős videót. és egy sör is lecsúszna, ha lenne itthon...

mi szó?

ma egy szemináriumon azt mondták, h jó, ha nem szenvedünk hiányt k vitaminból, mert akkor kevésbé könnyen kapunk májrákot. azon elmélkedtem, hogy vajon milyen ételből fedezem én ezt, miközben kavargattam a kedves kis miszósirumat. kiderült, hogy éppen ebből.

rákattantam a japán miso/miszó-ra. japán után akkor kattantam rá, amikor már ejrópában kinyitottam az emlékbe, a 100yen shop-ban vett instant miszósirus zacskót.

a miszó érlelt/erjesztett szójából készített trutymó, az erős miszónak olyan íze van, mint a sülthús zsírjának a folyékony sárga részének, mmmmh. rengetegféle létezik belőle a sötétbarnától az egész világos narancssárgás tónusokig, mind mind más ízben.

a miszósiru leveske meg egy csészében van ebből higítva, csak úgy forró vízzel. hozzáadva póréhagyma, alga és egyéb (rákocska, v tészta v tofu stb). pálcikával ki kell halászni a cuccokat a léből, a levet meg meginni.

én először levesként fogyasztottam, derék magyar módra ebéd v vacsi kezdőfogásának. aztán kiderült, hogy ez bizony a reggelihez is jár. mindenhez ezt eszik/isszák, szinte akármit rendelsz. a sorrendiségről minden elméletem megdőlt, ugyanis a japán konyhában az a szabály, hogy a kombó rulez, úgy kell enni mindent, hogy "ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit, majd hozzáenni megin ebből v amabból".

majd hosszú hónapok után ismét 2 nap alatt négyszer ettem miszósirut... felfedeztem a spanyolviaszt (olaszul: felfedeztem a melegvizet-ho scoperto l'acqua calda). a spanyolviasz esetemben egy olyan hely, amit 4 év alatt már minden szusit kicsit tudatosabban fogyasztó ember ajánlott. egy icipici bár, ahol egy japán bácsi 30 éve 29 másodpercenként legyárt egy tál szusit vagy hasonlót. olaszul éppen annyit sikerült megtanulnia 30 év alatt, hogy "ciao, tutto bene?", bár ez ilyen intenzív halszeletelés közben nem is olyan rossz....asztalt nem lehet foglalni, és nem lehet tökörészni, rögtön rendenli, enni és fizetni lehet, és mini szupermarketként is funkcionál, ahol nem olcsón, de seperc alatt beszereztem az áhított zacsit. méghozzá olyat, amiben gyönyörűségemre külön van csomagolva a miszó!

update: Eladták az intézetet

mégsem adták el. márminthogy már majdnem eladták, de mégsem, mert mint életemben már egy párszor feltűnt a Soros. ajánlatot tett az egyetemre, de csak azzal a kitétellel, hogyha a vatikán mégse vesz meg minket. a főnököm, lévén a magyar kontakt, tőlem kérdezte meg, hogy mi a véleményem erről. sikerült a magyar közéletről legkevésbé informált csatornát választania......egyedül a CEU meg az iskolatej program jutott eszembe. persze, kaja....ha ők vesznek meg akkor ingyen lesz a menza?

amúgy is van egy pólóm, ami nem igazán vatikánkompetens, amit a gogol bordello koncert után vágtak hozzám (szó szerint). nem beszélve egyéb fenntartásaimról. az jutott eszembe, hogy a gogol ill goran bregovic féle zenék valóban kitűnő lagzizenék lehetnének (igenigen, wedding and funeral band) merthogy a kettővel idősebb generációnak is simán emészthetőek és a fiatalok meg tombolhatnak kedvükre.

azt hittem, hogy

azt hittem hogy, ha nincs fű az udvarban, akkor nem fog felébreszteni egy benzines fűnyíró. rosszul hittem, ma erre ébredtem. rosszul hittem, mint sokmindent mást is. vajon tényleg elégedetlenségre vagyunk kárhoztatva? egy német ismerősöm szerint a szupergyors német bürokráciával is elégedetlenek a németek. mindenki a saját állapotához normalizálja a jót és a rosszat. ha épp nincs semmi baj (jó, igen van ilyen is!), akkor azon parázom, hogy vajon visszaraktam-e az egerek titkos kulcsosszekrényének a kulcsát a másik titkos fiókba. de most komolyan, normális ez? olyan ez, mint a szaglás, ha sok a finom illat, akkor hányingered lesz, és kb 5 perc után már semmit nem érzel belőle hiába variálod őket. teszt: boldog az, aki semmit nem ért az előző pár sorból!

barkóba

na, ma megkérdeztem valakitől, hogy barkóbázhatunk-e, csak épp nem tudtam, hogy hogyan van külföldiül a barkóba. külföldies hangzása miatt reméltem, hogy vmi más nyelvben is így lesz... ezér jól leírtam ch-val. a válasz, amint erre számítottam elég értetlen volt, így utánanéztem, hogy mi a fenéér is hívják így. a választ angolul másoltam be a wikipedia ide vágó cikkéből
"The Bar Kokhba game
According to a legend, during his reign, Bar Kokhba was once presented a mutilated man, who had his tongue ripped out and hands cut off. Unable to talk or write, the victim was incapable of telling who his attackers were. Thus, Bar Kokhba decided to ask simple questions to which the dying man was able to nod or shake his head with his last movements; the murderers were consequently apprehended.

In Hungary, this legend spawned the "Bar Kokhba game", in which one of two players comes up with a word or object, while the other must figure it out by asking questions only to be answered with "yes" or "no". The questioner usually asks first if it is a living being, if not, if it is an object, or an abstraction.

In English-speaking countries, this is known as Twenty Questions"
http://en.wikipedia.org/wiki/Simon_bar_Kokhba

áááááá

bakker, lejárt reagenseket használ a labor, és a főnök csodálkozik, hogy nem működnek a kísérletek.....ááááááááááá
ilyen nincs, még egy ilyen hely nincs

eladták az intézetet

már egy ideje áll a bál az intézet körül, sok adósságot halmoztak fel, csőd szélén állnak/állunk a sok szélhámosság között (sok újonnan épített omladozó épület stb) ezek "rendezésére" nem fogjátok kitalálni, hogy ki vett meg minket!!!!!!!!! a vatikán. nesze neked embrionális őssejtkutatás és hiv-kutatás...

monzai köln sokadszor

van szúnyogirtás, a kocsiknak csak a fele nem adja meg az elsőbbséget, és az időseket ingyen elviszik a piacra, ill. onnan haza kocsival!!!

milyen ország melyik városa lehet? ferrari és lamborghini a labor előtt...

természetesen csakis milánó....az intézet úgy szerez pénzt, ahogy tud. az orvosok általában nem restellnek sokat, nagyon sokat fizetni azért, hogy fekete öltönybe és kösztümbe öltözött a korukkal csak két évtizeddel dacoló emberek ellepjék a -1-es szintet, ahol ráadásul a szemináriumaink és a bár(kávézóóóóóó) van.

bár orvosok közül csak a kutatókat ismerem, az az érzésem, hogy a köztük kiépült hierarchia igencsak korrelál a pénzebeli juttatásokkal.

különben miért csak a szenológiai konferenciára hoznak ferrarit??? (kis segítség: szenológia=mellel kapcs dolgok. tudománya)

napközben nem volt képem lefényk-ni, így este tudtam csak, amikor gondosan betakarva szundiztak az autók: egy piros és egy fekete ferrari. és egy sötét narancssárga lamborghini. különösen ajánlom megfigyelésre az elasztikus takarónak a visszapillantónak kialakított fülecskéjét.

állítólag a ferrári piros színét úgy keverték ki, hogy az a tv adásban jól mutasson a képernyőn.

ötföld

cinque terre, vagyis 5 kicsi színes város a meredek liguriai tengerparton. ezzel lényegében mindent elmondtam róluk, a természet nagyon szép, a városkák édik, az olaszok még a vendéglátók körében is kisebbségben vannak. aki ide téved, az inkább turistaözönre számítson, m dolce vitára, de azért megéri! épp egy hétvégényi program, adott esetben kis szervezéssel könnyedén 1 napba sűríthető.

lehet hajókirándulni, lehet vonatozni, lehet kávézni, lehet kijelölt ösvényen le föl mászkálni és izzadni, ami után lehet frissülni a tengerben!

miért is jó egy holdfogyatkozás?

ma estére bölcs lettem és úgy gondolom, hogy azontúl, hogy szép, azért lesz különleges, mert ritkán van. kerestem én kerestem a félig felhős égen a teljes fogyatkozást egy darabig.....aztán csak úgy üldögéltem a fűben némi boszorkánysággal megáldva, hogy egyszercsak nagyon nagyon szégyenlősen, haloványan és visszafogottan megjelenjen egy elfogyott hold. a pára és a felhők azért engedtek valamennyit látni belőle.

a hangulathoz hozzátartozott, hogy itthon megittam egy sört, és hagytam, hogy a mosógép dolgozzon mialatt én bámészkodom. szóval néztem vagy fél órán keresztül ezt a tüneményt (milyen szép szó, és véletlenül tényleg azt jelenti, amit írni szeretnék!)

közben régesrégi barátommal wes montgomeryvel szűrtem ki az eszementen kiabáló itáliai nép gyermekeinek harsány zörejeit.

azért jó, hogy van ilyen ritka alkalom, mivel amúgy eszembe sem jutna kiülni a naviglio menti parkba éjjel a sötétebb vizenyős gyep közepére, és a felhúzott térdem és a bicikli hátterében a hold hűlt helyét nézni.

aztán egyszercsak valahogy az egyik oldalán kontúrosabb lett az a vöröses halvány izé. aztán valahogy fényes lett. és ez a fényes piszok csak nem halványult vissza a hold többi részéhez hanem egy egészenhihetetlenül vékony és pici kiflit képezett. ekkor kelt fel ismét a nap a holdon. ezután eltelt még egy kis idő, hogy a nép is észrevegye, hogy mi is zajlik. érdekes, hogy a pórnép csak akkor vette észre, amikor már elmúlt a teljes fogyatkozás...könnyen marad le a lényegről, akit csak feltűnő fény vonz.

máv-os raklap a folyékony n2 tartálynál...

vasárnap este, amolyan hagyományhoz híven (ahogy a southparkban a herceg letépi a hercegnő karját, csak mert hagyomány, utána nem mondom el, mit csinál vele...)

lementem a sejtekér a foly n2-hez. ekkor ebben a fura sejtelmes hangulatban (van, hogy sötét is van, két szinttel a föld alatt és folyamatosan fütyül vmilyen hibajelző...)

láttam meg a máv-os raklapot.

először nem hittem a szememnek, aszittem, hogy a félhomály játszik a képzeletemmel..aztán jobban megvizsgáltam és tényleg, "máv hu" volt beleégetve a fába. aztán volt ott még brit, lengyel és cseh raklap is, de azoknak nem örültem annyira...nade mit hozhattak mo-ról? ez már nagyonis érdekel:D

jaigen, a sejtelmes hangulatban benne van az is, hogy egyedül nem szabad odamenni. nade, ha nincs más a laborban, és nem évi egy alkalomról van szó, akkor hogyan találjak társakat? vagy a portásbácsit kérjem meg, aki meg nem hagyhatja el a helyét...

szóval a sejtek megvannak, a raklap megvan és én is megvagyok, mint minden ilyen alkalommal.

ez mind azután, hogy a monzai kölni képes volt négy színpadon egyidőben szervezni meg a nyár eseményének számító sörfesztivál koncertjeit, melyen argentín barátunk igencsak megrendülve vette tudomásul, hogy a monzai kölniek bizony rezzéstelenül, ülve nézik végig a kubai zenészek pezsgő előadását...

ezenkívül két pizza és egy eritreai vacsora teszi számomra lehetetlenné az alvást napokkal később is....

júniusi köd

nah, még nincs meleg, őrület, olyan vok, m az öregek: minden nap ajándék a meleg előtt:D

ígyaztán tegnap köd volt hajnali fél egykor!!!! és elémugrált egy béka, kisebb szívrohamot okozva.

majd elértem a nyuszikhoz, de a biciklisúton lévő nyuszi csak nem értette, h merre akarok menni, ugyanis előttem ugrándozott, illetve inkább menekült. majd mikor vhogy megértette, h én úgysem fogok bemenni a sárba a gaz közé, mármint legalábbis nem szánt szándékkal, akkor beugrott oda, majd mikor elértem hozzá: kővédermedt. olyan cuki volt. pontosan olyan, m egy szobor!!!! és 1 szempillantás alatt maradt úgy.......és sokáig bírta, amég láttam úgy volt. legközelebb megállok és biológushoz (minő szégyen, hová sodor az élet) méltóan megfigyelem:)

magyar-milánói miniszótár

a milánói dialektus, mint minden olasz dialektusnak kikiáltott nyelv, külön nyelv. jól ismert a bergamoi (olyan, mintha visszafelé hüppögve beszélnének) ill a nápolyi, ami tök dallamos és majdnemhogy vicces. a közös a nápolyiban és a bergamóiban, hogy az olasz alapján semmit, azaz semmit nem érteni belőle. még csak annyit sem, mintha pl a spanyolt kívánnád kibogozni a digó alapján. szerintem ezért használják annyira a kézjeleket......de ez egy másik téma lesz majd egyszer.

de nem csak az ilyen "nagyvárosok"-nak van külön nyelve, hanem majdnem minden falunak!!

ezt a történelmi tagoltságra vezetik vissza (h olaszország sose volt egységes, és garibaldit se kérték rá, hogy foglalja el az akkor gazdag déli államokat).

a dialektusokon kívül minden helység rendelkezik elkülöníthető olasz akcentussal.

egyesek szerint, akármilyen jól beszél vki olaszul, ha nincs vmilyen helyhez köthető akcentusa, akkor ott kilóg a lóláb ;) az akcentus nélküli olasz az mesterséges találmány, és a tv-nek köszönhető az elterjedése.

a milánói akcentus elég irritáló, de a magyaroknak könnyebbség, mer sok hosszú és nyílt magánhangzót tartalmaz.

jellemző, hogy azok, akik csak dialektusban tanultak meg, azoknak külön olasztanfolyamra kell járni...

milánónak is van dialektusa, ez meglepően még elér gorgonzoláig (igen, igen, a sajt innen származik....) is, de melegnanóig már nem. olasz alapján közepesen dekódolható.

megtanítottak pár dologra, ill akaratlanul is ragad. egyetlen hibádzik, hogy sajnos az olaszok abc-je nem alkalmas ennek a leírására. így kénytelen vagyok magyar fonetikával leírni. az á-t ne hosszúnak ejtsétek, ill az a-t meg hangsúlytalan á-nak ejtsétek. ill a szavakat egybe kell mondani, különös hangsúly nélkül, ha ilyesmire vetemednétek.........hajrá!

milanessz-milánói dialektus

-bármilyen u hangot ű-vel helyettesíteni, jó eséllyel milánói akcentust kapunk. (szkűűűzi-elnézést, nesszünn-senki)

-a francia behatás is elég jól hallatszik: zsambon-sonka, őf-tojás, nöf-új

-vá csáppá i ratt (menj és kergesd az egereket..)-menj a fenébe/menj má'...

-te kapí?-érted?/látod/tod

-veedzsa-öreg

-lődzsa-qrva...

-súra-asszony

-fá bálá lőcs- jól figyelj, jól nézd (táncoltasd a szemed), FBL-nek rövidítik

-szperemmm- reméljük (a legjobbakat)

-osszinnyu-uramatyám

most épp más nem jut eszembe, de ezzel már az esetleg milánói illetőségű ismerősöket elég jól el lehet szórakoztatni. jó mulatás....

jamég fontos: ezek nem olyan nyelvészkedő finomságok, hanem simán hallani a városban, de főleg annak perifériáján, ahol már kevesebb a puglia-i.

lovak és nyulak és igavonók

az igavonó én lennék, de amikor valaminek van eredménye, ha nem is sok, akkor úgy örülök, hogy önként és dalolva töltöm napjaimat a laborban a köztársaság ünnepén is ill az azt követő pénteket is, amit a nagy többség laza eleganciával áthidal.

a nyuszik azok, akik az intézet és a monzai köln közötti "füves"/gazos területen tartózkodnak minden éjjel. kicsit szomorú nekik, hogy az autópálya felhajtó tövében élnek, de jó nekem, hogy láthatom őket:) a fél éven át minden nap éjfélig dolgozó maestro meg sem említette őket. nekem ők amolyan jutalomnyuszik, ha sokáig kell benn maradnom.

a lovakkal, és kismalacokkal meg egy dù di country nevű eseményen láttam. (dú di=két nap milanesz-ül)

a ló be volt idomítva és a thriller night-ra ugrált egészen viccesen és majdnem ütemre! a kismalacok meg hihetetlenül egymásra voltak pakolva! mint a kis zsákok.

jó kis este volt, milánói periféria 100%, laza biciklizéssel levezetve.

az anyai elfogultság újabb példája:

semmi

a legfontosabb feladatom ebben a pillanatban az, hogy az otthon két és fél nap alatt felkapott feltöltéssel kibírjam egy darabig. tegnap és ma hihetetlenülfantasztikusan tudtam hárítani és kivédeni az energiaszipolyozók támadásait.

ha van kedv hallgatni és kicsit kuncogni, csak úgy halkan:

http://soundcloud.com/hollyshit/best-of-beduggatlan-emilrulez

és a második rész

http://soundcloud.com/hollyshit/best-of-beduggatlan2

kávé, kávé, kávé

hát aki itt nem lesz függő, az tuti, hogy máshol sem.

az olasz kávé különleges. igen, az elején határozottan utáltam ezt a felhajtást és sznobizmust, de aztán elkapott a gépszíj.....

onnan jutott eszembe, h erről írjak, mer a múlkor két gasztroblogger is egy "illy" kurzusról írt, amiből megtudtam, h a kávéscsészéknek direkt olyan az alakja, hogy csak kettőt lehessen egymásra rakni, különben a kávégép tetején nem tudnának melegen maradni...

és tényleg, már legalább két hete tart a megfigyelésem, és még a lepukkant, elhanyagolt helyeken sem láttam olyat, hogy ne a kávégép tetején legyenek azok a tömzsi csészék, és hogy kettőnél több legyen belőlük egymáson.

még nem bírtam kitörni a cappucino korszakból, egy harmad zacskó fehér cukkoral.

az elsőre máig emlékszem. annyira más volt, mint amire számítottam, hogy a csésze majdnem kiugrott a kezemből.

ma alig múlik el reggel, hogy ne élnék vele, próbáltam leszokni, tejet, tejeskávét, joghurtot inni helyette, de még az akármilyen lepukkant bárban készített cappucinóval sem veszi fel semmi a versenyt.

egyetlen gyógymód létezik, elköltözni innen.

érdekes, hogy koffeinelvonási tüneteket nem észleltem olyan helyzetekben, amikor tartósan olaszo-n kívüli helyen találtam magam, vagyis nem a drog hiányzik. vagyis olaszországon kívül eszembe sem jut...

de amikor itt vagyok, akkor itt az íze és a textúrája. nem lehet figyelmen kívül hagyni.

minden reggel arra a gondolatra ébredek, hogy akkor hol is fogok kávézni aznap napindítóként...ez még a síeléskor is meghatározó tényező.

vannak kedvenc helyeim, más és más karakterű cappucinókkal, finomabb, v kevésbé finom péksütivel, így még akár monzai kölnben is kedvemre válogathatok a karcosabb, és selymesebb italok közül. ez azért is fontos, hogy nehogy ráunjon az ember....

hétvégén elég ritkán jutok hozzá, mert igazából cappuccinót inni ebédidőben v annál később már nem illik. és mivel itt az ebéd is, mint minden szinkronizálva van (ezt persze utálom).....elég sokszor nem kelek időben hogy hozzájussak:)

találóskérdés: üvegvirág

kevésbé izgalmas rejtvény, mint a jeruzsálemi articsóka, de azért ismét kellett 1 percet guglizni hozzá.

na megleptek egy ilyennel. egy kertész pilatestársamtól juttatták el hozzám. olaszul fior di vetro, vagyis üvegvirág. mi lehet ez magyarul?

ilyenkor áldom a latin fajneveket, így félreérthetetlenül és gyorsan lehet ilyen jellegű infóhoz jutni. megoldás itt.

persze az olasz névből már gondolhattam volna, hogy a 30 perces biciklikosárban való ugrándozásnak nem fog örülni, de a magyar nevét felfedezve minden kétségem elmúlt, hogy szegény nem fogja sokáig húzni a párkányon....de ma vettem egy olyan cuccot, ami 1 hónapig lassan adagolja a vizet!! eddig álmodni sem mertem volna, hogy van ilyen. szuper. így a locsolás kipipálva, legalábbis, ha működni látszik majd a dolog...

bszn

látszik, hogy idén megin unatkozom ezen a jellegzetesen jellegtelen napon...pedig még csak pár perce tart. babits már régen volt..

legyen megint.

Babits Mihály: Új Leoninusok

Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok,
hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj.
Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés,
gyűl a vihar serege: még lila s már fekete.
Éjre csukódnak az aklok, jönnek az éjjeli baglyok,
csöndben a törpe tanyák, félnek az édesanyák.
Sápad a kék hegytábor, fátyola távoli zápor;
szél jön; csattan az ég; porban a puszta vidék.
Szép est a szerelemre: jövel kegyesem kebelemre;
sír és fél a világ; jer velem árva virág.
Mikor ölembe kaplak, zörren az üveges ablak!
Hajtsd a szivemre fejed; künn az eső megered.
Sűrűn csillan a villám; bús szemed isteni csillám.
Míg künn csattan az ég, csókom az ajkadon ég.
Ó, bár gyújtana minket, egy hamuvá teteminket
a villám, a vihar; boldog az, így aki hal.

veszteség

nem is tudom, mihez fogok kezdeni..nincs többé radiocafé.

ez fáj. nem elég csak erre tekinteni:

http://pottom-panna.blogspot.com/2011/01/fuggoseg.html

meg erre:

http://pottom-panna.blogspot.com/2010/05/vasarnap-este.html

még gimis voltam, amikor elkezdődött az estfm, amit a cd-s magnón hallgattam szobácskámban. egy rádió sem tetszett igazán előtte, se utána. nem bírtam soha mást hallgatni huzamosabb ideig!!! (tilost egyszer egyszer..)

még emlékszem, hogy sajnáltam is, hogy a Starsky és Hát Jazz Klub "olyan későn kezdődött, hogy már nem hallgathattam meg"(világéletében vasárnap este 10-12 ig volt, hehe.....). aztán ahogy cseperedtem egyre többet és többet hallgattam meg a műsörból. mára ritkaságszámba megy, h rádióközelből nem hallgatom meg.....már sokszor volt olyan is, hogy síelés v egyéb kimerítő dolog után félálomban hagytam, hogy menjen.... szerencsére jó hír, hogy egy bizonyos rádió q-n folytatódik! "minden kopasz úrnak kész a kávéja"!!!!

a hét mesterlövészével, nem tudom, hogy mi lesz....nem élhetek enélkül sem, meg a jazz café az új szériával, annnnyira érdekes volt! meg a kanapé, és a bábel sound!! meg a piknikbe és a wan2 magazinba is belebelehallgattam.

mert ugye mostanában már a letöltött műsorok kísértek hosszú utazásaimon, a hétvégi kies laborokban és esténként itthon és az előző albik sorában, az elméletileg nem, de gyakorlatilag szingli életem során. most mindez hideg csendbe burkolózik.

ekkora veszteséget...

jót akartam írni, így most jót írok

tegnap épp a jó dolgokról szerettem volna írni, erre nem volt elérhető a blogger:)

valami furcsa megnyugvás vett rajtam erőt, olyasmi érzésem lett megint, mint az ittlétem második évében, amikor már ismertem a dolgokat, mégis díszletnek tűnt minden, így komolyan venni nem tudtam a körülöttem lévő világot.

megint épp ilyen a környék, csak teszem a dolgaimat, közlekedem, dolgozom stb, de amint beüt valami idegesítő marhaság, amolyan szemléltetésnek tekintem. valószínű ez a fásulásom eredménye, de amúgy működik. szerdától péntekig teljes lelki békével nem vettem tudomást a világról. ezt sajnos tegnap estére beárnyékolta az, hogy lassan beüt a fülledt-nyúlós meleg, amit nem bírok elviselni.

időközben volt ingyen szusi (néhol befigyelt egy egy tavaszitekercs, de mivel ingyen volt, igazán nem bántuk). a szokásos hétvégi dolgozás (régen ezt még eseményként írtam, de már 2 hónap egyfolytában végigdolgozás fel sem tűnik...)

illetve akadt még egy defekt a mázlis fajtából, nem borított fel semmilyen tervet, és logisztikai problémát sem okozott, kivéve, hogy egy órával később, 11-re értem haza farkaséhesen:

hátamon szgép, oldalamon táska, a vállamon jógamatrac, kezemben bicikli (lépcsőn le-fel)

ezen az állapoton már nem ronthattam egy doboz pizza cipelésével.

olszországban egyiptomi pizzához, kínai kávéhoz, pakisztáni kebabhoz és kézműves fagyihoz vasárnap du 3-5 kivételével bármikor hozzájutsz. jeeeeee

milyen kár, hogy a pizzát nem lehet függőlegesen szállítani.

kengyelfutó gyalogkakukkok

a körforgalmon és a többi megmagyarázhatatlan közlekedésbeli ostobaságon kívül még egy dolog foglalkoztatott egy ideig.

a kismotorok, azok, amik hangosan zúgnak, ha 30 km/h fölé gyorsulnak (bocsi, de fogalmam sincs, hogy hogyan határozzam meg ennél pontosabban)

úgy tűnnek nekem, hogy a hosszú egyenes útszakaszok monotonitásának megtöréseképpen rendszeresen beszúrják a berregésbe azt, hogy bip bip. épp úgy dudálnak, mint a kengyelfutó gyalogkakukk. olyan üdvözlésszerű vagy unaloműzú kisugárzása van a dolognak.

ezt napszakra való tekintet nélkül teszik, ez az éjjeli órákban kontrasztosabban ütközik ki.

egy hasonló szerkezettel rendelkező barátnőm világosított fel, hogy ez a "hé itt vagyok, nehogy megfeletkezzetek rólam" jelzés, akármenniyre is úgy tűnik, nem azért van, mert a kevésbé divatos/figyelemreméltó járművet akarják ellensúlyozni, hanem mert így próbálják meg figyelmeztetni az esetlegesen az útjukba bevágó autókat, akik a sarok mögül csakis erre várnak, nehogy meg is tegyék.....merhogy kismotorral nem sok esélyük van egy ilyenből jól kijönni.

akkor nekem a bicajjal állandóan csöngetni kéne??? és nem lenne egyszerűbb, ha a kikanyarodó autók (saját biztonságuk kedvéért is...) körbenéznének és mérettől függetlenül megadnák az elsőbbséget?

a viale marche-s éveimeben rengeteg dühöt begyűjtöttem az ilyenekkel szemben. ill a turbós (az átlagnál hangosabb) autókkal és motorokkal szemben. és akkor vissza is tértünk arra, hogy miért váltam ellenszenves a focit aktívan kedvelő emberrel szemben a korábbi tökéletes semlegességgel ellentétben....

ezért is éljen monzai köln!

a körforgalom rejtélye

a következő minták fordulnak elő körforgalomban a kocsik indexelésében:

- nem indexel, minek

- végig indexel egy irányban, jobbra (....)

- végig indexel egy irányban, balra (!) a kikanyarodásnál meg amúgy is kikapcsol az index.

- egészen addig balra indexel, ameddig be akar menni ill. bent van a körforgalomban, amint ki szeretne lépni abbahagyja az indexelést

(a bal oldali lámpát amúgy sem látod ha csak nem követed, v ő követ...azt meg végképp nem észlelni, hogy épp mikor hagyta abba a villogást...

bemenetkor meg másért miért állna a körforgalom bevezetőjében)

viccesnek hangzik, de ezt a verziót tanítják állítólag a tanfolyamon.

- arra indexel bemenetel előtt, amerre majd ki fog menni (ez inkább olyan városi legenda, meg nem hinném, hogy ennyire előrelátóak lennének, tesztelni meg nehéz)

egyet NEM láttam még csupán:

- arra indexel, amerre a gépjárművet záros határidőn belül kormányozni szándékozik

létbizonytalanság

a vasárnap esti menza magányában elmélkedtem. nem csak a kísérleten ill a soros elemzéseken, hanem ezen is:

mivel a kutatókra sok köznapi szabály nem vonatkozik, így sok köznapi dologtól elesünk. milyen fura is lenne, ha nem mehetnék be szombaton, amikor pedig dolgom van...de ki mondja meg, hogy dolgom van? ööö, én magam. persze van egy főnök is valahol, amikor előtolja a képét, de ő úgyse mondana semmi ilyesmit, részben, mert fogalma sincs..

ideális esetben egy kutatónak viszont nem is a főnöke kell, hogy megmondja, hogy mit csináljon. ilyenkor a kíváncsiság viszi előre az embert, amiatt nem tud aludni, alig várja, hogy beérjen és megnézze, hogy az elmélete helyes-e.

de akkor az intézetben a főnökök, a jelen nem levők is, mi a francnak stresszelik az embert? létbizonytalanságban sokkal kevésbé kreatív az ember. ha nem tud elszakadni a megélhetési és szociális problémáitól nem lesz képes elmélyedni a dolgaiban...akkor ez most jó stratégia? nem.

konklúzió nincs, csak összegzés:

az ember az alkotói szabadságát arra használja, hogy önkéntes munkásként fosztja meg önmagát a hétvégéktől és egyéb olyan luxustól, amit a munkaszerződéssel rendelkező emberek talán észre sem vesznek....

fura egy hét

elrepült, monoton volt, de van kiút, csak mikor?

május, május, az idő csodaszép, nézd csak, nézd csak, fenn az ég csupa kék

ennek itt nem az időjárásra vonatkozó része a jó, hanem hogy jön a május. fontos dolgok történnek májusban, hajrá optimizmus, avagy "ennél már csak jobb lehet" ;)

így a potenciálisan szomorkodni való dolgoknak igazából nagyon is örülök.

világháború

na, ma kivételesen nem rajtam volt a sor a karomélezéssel...két csaj egymásnak esett labmeetingen, pontosabban az egyik esett a másiknak, az meg szegény próbált védekezni. volt kiabálás meg minden hasonló. legszívesebben lefilmeztem volna..a főnök kb 10 perc múlva szólt csak közbe félénken, h "nyugi". a támadó, meg teljesen meg van győződve, hogy mennyire jót tesz ezzel a másiknak! merhogy ő legalább őszinte stb. mindezt egy táblázat miatt....a legrosszabb, hogy délelőtt 10 óta ezt hallgatom. ha én is lennék ilyen önzetlen...egy pofonnal gondolom segíthetnék a lány segítőkészségén.

húsvét helyett

húsvét helyett buli volt, meg sok utazás, meg sok séta. hű, de elfáradtam.

sok jó ember

kis helyen is, sok jó program rövid időbe is belefér:) milánó tavaszi kulturális kínálata nem volt hátrányára ennek a pár napnak, ill végre volt rendes társaságom a "fuori salone"-ra ;) de persze nem csak ezér volt jó....

kultúrákon átívelő....egy dologban biztos lehetsz

én annyira, de annyira jól éreztem magam japánban, mivel nem ordibáltak a fülembe. turistának lenni álomszerű, ott élni nem tudom, de azzal szemben már nagyobb kétségeim lennének a többiek által mesélt sztorikból kifolyólag.

a tanszéken is annyira, de annyira jól éreztem magam, mert eleinte csupa fiúval voltam körülvéve, majd a pár utólag importált nem-fiú( ;)) is meglehetős megelégedésemre szolgált :D

az olasz nőlaborban viszont nemcsak, hogy nem találom a helyem, hanem napi kb ötvenszer kívánom el őket a "jóbús"-ba...ehhez természetesen válogatott emberek kellenek, akik egytől egyig megragadtak az óvodás szinten.

viszont meglepett, hogy a jámbor japánoknál is....

íme pár spec írásjel, magukért beszének

奻 　nuán ダン・ネン・あらそう
nő+nő= veszekedni

姦　　jiān かしましい
nő+nő+nő=hangos, zajos, lármás (Japánban).

áltudomány

a monitor fényerejét kéretik feltekerni! az alábbi képek semmivel nem járulnak hozzá az emberiség jobblétéhez, viszont legalább esztétikai értékkel rendelkeznek (izé, azér adakozzatok lécci a tud intézeteknek, kül télen a hidegben új helyet kell találnom magamnak)

sajnos az előbb említett felsőbbrendű célon kívül, alantasabb, a saját célom eléréséhez sem nyújtanak segítséget, de azért megtetszettek... és ráadásul elég jól sikerültek minden zavaró körülmény ellenére, vagyis már majdnem véletlen, hogy ilyen szépek:) jójó, legalábbis nekem tetszenek, amolyan szülői elfogultság.

örökérvényű állítások

valahogy így szokták mondani a műelemzők, ha valami tetszik nekik...remélem viszont, hogy a következő bejátszás nem örökérvényű.

most azonban annál érvényesebb...több, mint 30 fok volt ma!! pár hete meg 0, azaz nulla. szóóóval még a nyárimádók is egy kicsit értetlenek és nem teljesen lelkesek. huhh, csak elmúlik hamar...

jaigen, valami örökérvényűt szeretnétek? íme néhány darab:

Olaszosságok

az olaszok rengetegszer úgy viselkednek, mint önmaguk karikatúrái. ez bosszantó, amikor el kell intézned valamit, veszélyes, amikor közlekedni kívánsz és szórakoztató, ha csak úgy lézengsz.

az olasz hangulat kedvéért már én is kiteregetek a teraszra/folyosóra (miniatűr függőfolyósó) de ilyenkor persze mindig azon parázom, hogy vajon kinek tetszik majd meg a kedvenc zoknim....

a forgalomban is megpróbálom nem fogni a fejemet vagy nagyon káromkodni amikor bénáznak és hatan próbálnak meg egy helyre parkolni, olyan ez, mint valami bemutató.

a legjobb, hogy mindig új helyzetek adódnak és képes vagyok mindre úgy reagálni, hogy "na ennél durvább, már tényleg nincs". meg is esküszöm, hogy fényképezővel fogok járni stb, v legalább jegyzetelek. de mire elérek a laborba/hazaérek megfakulnak az élmények, ugyanis még vagy hámom durvábbat látok fél óra alatt.

tegnap éjjel a rendőrök egy kis alfa rómeós kerékcsikorgatással fokozták az előbb leírt hangulatot. őszintén megvallva szerintem csak szimplán élvezik, hogy alfa van a fenekük alatt és így autóznak körbe körbe a loreto környékén, ugyanúgy, ahogy a hvcs-(helyi vagány csávók) a szerény monzai kölnben.

kamu-falge (camouflage)

tegnap sorban álltunk egy hülye iroda ajtajánál postdoc barátnőmmel. utánunk érkezett egy köpenyes nő.

kitalálhatjátok: előttünk ment be az irodába. de nem is saját fellépésének köszönhetően, hanem az ott sorakozó emberek hasravágódásának következménye képpen.

hiába mondtuk, h héééé mi érkeztünk előbb, az előttünk lévő ember halálos nyugalommal közölte, hogy bizony a professzorasszony következik.

fogadok, hogy nem is volt professzor, olyan nővér feje volt!!!!!!

legszívesebben ezek után csakis a köpenyemben vonulnék végig az ilyen helyeken. végül is az van ráírva, hogy "dottoranda" (magyarul doktorandusznak megfelelő szó, a phd hallgató régimódi elnevezése). nem hinném, hogy egy olyan ember aki professzornak nézett egy nővért, értené, h mi az, hogy doktorandusz....és az o

lyan közel is áll ahhoz, hogy "doktor"

kár hogy undorítónak találom a köpenyt: mind biológiai, mind erkölcsi szempontból.

köpönyeg, minden, ami a köpenyhasználatról eddig nem érdekelt

nah, a közegben, ahol dolgozom a köpeny egyrészt arra való, h ne szutykoljuk össze a rendes ruhánkat mindenféle biológiai ágenssel és alkatrészeikkel mely lehet: dns/rns/fehérje/vírus/baci/élesztő/penész/emlős sejt/egér/páciens alkatrészek. ugyanilyen fontos szerepe az, hogy ne szutykoljuk be a kísérletet ill az egyik ágenst a másikkal csupán azáltal, hogy a ruhánkon marad belőlük egy icipici.

http://pottom-panna.blogspot.com/2008/12/mg-egy-lps.html

az előbbi okokból (mindkettőből!) kifolyólag a köpeny használata erősen korlátozva van a laborra, ill a különboző köpenyek a labor különböző részeire.

a köpeny naaagy zsebeiből és a hőszigetelő ill. takaró hatásából adódó előnyök ellenére a laborban dolgozó emberek általában alulhasználják/túlkímélik/hanyagolják eme remek viseletet.....valami furcsa okból a biológiai alapkutatásban nem cool köpenyben lenni.

az ipar más tészta, ott még gondolni is tilos arra a gyár közelében, h "áá nem veszem fel a védőruházatot" és ez természetesen nem tesz rosszat a terméknek sem.....

egyetemi vegyészlabor: felrémlenek azok az emlékeim, hogy a tüchtig hipózott, keményített bióóó elit nyafiköpenyeinkkel ellentétben a vegyészlabor köpenyeit a dicsőséggel arányos mértékben borították a mérgezőbbnél mérgezőbb foltok!

az igazán tapasztaltaknak és bátraknak rengeteg cucc robbant fel és ez életük végéig amolyan rangjelzésként szolgált.

nekem egyszer nemes egyszerűséggel eltűnt a köpeny bal ujja. a sósavra gyanakszom, amit a köpenyujjal töröltem le az asztalról(?! ójaj. de ez akkor nem volt kirívó-» még nagyobb ójaj) és mindez a mosógépben valami csodálatos módon eltűnésre bíztatta a köpeny ujját.....

egyszer pedig kigyulladt, és az előzőhöz hasonlóan megdobta a rangomat.

orvoskollégáinkra sem a biós sem a vegyész sem az ipar szabályai nem vonatkoznak. egyrészt mert egyik fura népség körében sem ismerek senkit, aki csak és kizárólag fölöslegesen vinne magával sztetoszkópot mindenhová!!!!!!

két részre oszthatuk őket: kutaóorvos

komolyan, nem látsz olyan kutatóorvost (akinek természetesen közük nincs a betegekhez) aki ne "viselné" jól látható helyen a sztetoszkópját.

páciensekkel dolgozó orvos. sokszor nem is hord sztetoszkópot.

na rá viszont erősen kéne, hogy vonatkozzon az, ami a biológusokra a laborban. ne szutykolják már össze magukat holmi vírussal, meg bacival mer jól összefertőznek mindent.

megoldás: hordják a köpenyt, nem is piszkítják be magukat, viszont le sem veszik a rendelő kijáratánál...vagyis magukat nem dzsuvázzák össze, de az egész környezetüket igen!

az elején nem értettem, hogy a menzán miért van kirakva a tábla, h tilos műtősmaszkban a menzára belépni....

láttam már olyat, aki a műtősmaszkját a nyakában hagyta és a fölött zabált. rengetegen kikötött műtősköpennyel jönnek be (hátulkötős) vagyis az lobog szanaszét, a kötözőzsinór meg követi őket a földön.

ennek enyhébb változata a sima fehér köpeny, amire ki tudja hány ember tüsszentett csak az elmúlt órában...de az ilyen köpenyér bizony nagyobb adag jár a rizottóból és több pármai sonka.

eltéveszthetetlenek.

mire jó még a köpeny? erre:

http://pottom-panna.blogspot.com/2011/04/kamu-falge-camouflage.html

szia szkájp

na, elöregedett a telefonom, holnaptól már nem leszek állandóan szkájpon....kár.

ez is előfordul

ugyanis hazajöttem a munkából, annyira csavar az orrom, h képtelen voltam több órát végigülni a sterilfülke alatt tüsszögés (steril szobában a legrosszabb, ami történhet..) és káromkodás nélkül. végül önmagamat meghazudtolva igazi felnőtthöz/"nem munkamániáshoz" méltóan hazajöttem. és persze nem bírok elaludni, vár az a rengeteg tennivaló én meg az ágyból sem bírok kikelni, ez annyira bosszant, h nem hagy aludni! ki látott még ilyet...

talán egyszer egy napra nem jöttem be betegség miatt 4 év alatt és egyszer hazamentem, egyszer meg később értem be. nem is rossz arány. éljen a bicaj!

azért a tavasznak van hangulata.....

mert ugye már egészen bizonyosan megérkezett: megcsípett az első szúnyog aki pimaszul a plafonon töltötte az éjszakát. ja és vannak akik azt mondják, hogy a szúnyogok ilyenkor még nem csípnek. ezt inkább úgy mondanám: nem csípnek annyira. mert akár egy szúnyog is képes vérfürdővé varázsolni egy fülledt nyári estét és szerencsére itt még nem tartunk.

de azért hihetetlen, hogy süt a nap és száradnak a ruhák és ki lehet nyitni az ablakot és nem kell egyfolytában üríteni a csodamasinát.

ja és nem is emlékeztem, hogy ilyen világos a lakás:D

varázsdoboz

van egy elméletem. persze tesztelni nem tudom, de mégis látok összefüggést. tuti, h léteznek erre felmérések, meg nagy cégek tuti, hogy milliárdokat ölnek ennek a kutatásába. meg vagyok róla győződve, hogy a szgépes és videójátékok segítenek a problémamegoldásra való nevelésben.

kutatók között legalábbis elég erősen látszik a különbség azok között, akik kicsit "gondolkodtató játék"-függők és azok, akik messziről elkerülik a varázsdobozt.

már csak abból a szempontból is, hogy mennyire alkalmazzák az általa felajánlott lehetőségeket.

ez a személyes szerencsém/szerencsétlenségem.

olyan környezetben vagyok, ahol alig tudják bekapcsolni a gépet, így kitűnök minden billentyűkombináció használatakor...no comment, épp ezért senki sem stimulál és nem mutat trükköket pedig annyira szeretnék ilyeneket tanulni!

a környezetem lustának tartanak amiatt, hogy nem vagyok hajlandó kézzel megszámolni több ezer fénylő pontocskát a mikroszkóp felvételein, hanem egy erre a célra kifejlesztett programmal teszem meg...ha régebben ilyet mesélnek nekem, akkor röhögve tovább megyek.

persze ahhoz, hogy egy ilyen analízis jól működjön kell egy kis szgépfüggőség, nem lehet csak egy klikkel megoldani az ilyen feladatokat. épp olyan módon kell folyamatosan trükközni a filenevekkel(?!) meg a beállításokkal, ahogyan például egy közepesen könnyű tologatós játékban illik. azt hiszem kéne egy kis energiát fektetnem valami közepesnél kezdődő bonyolultságú logikai játék gyakorlásába.....

sokk

azon a személyes finnyásságon felül, h alig várom már, h végre betiltsák a dohányzást otthon is, az alábbi adat sokkolt.

tudom, h sokan utálnak ezér, meg h ez olyan kulturális dolog, meg kávét inni se lehet cigi nélkül, de mégis lehet! és mióta nem élek ebben baromira nem hiányzik és amikor visszatérek bele, akkor meg iszonyatosan zavar! barbár dolognak tartom azt, hogy nem lehet füst nélkül rendes helyre elmenni és utálom, h mindenki rinyál, pedig már egész európa le bírta nyelni.
egyet nézzetek meg:egy grafikon, x tengely: 15 éven felüliek dohányzási aránya, y tengely: 100 000 emberenként diagnosztizált tüdőrák száma világviszonylatban! a pöttyök az országok, Mo toronymagasan vezet a rákban és elég előkelő helyen van a cigizőket illetően....
mire várunk még?

a grafikonért köszönet a gapminder.org-nak, ami épp az új játékom.

klikk a linkre a nagyításér.

ja és szabad/kötelező játszani a honlapon, rengeteg érdekes statisztikai adatot feldolgoztak és intuitív módon tálaltak a szerzők! kösz Hans Rosling!
www.bit.ly/enbIPW

egy szelsoseges het

a heten a hisztin kivul tortent azert sok mas minden. ebbol ket orvendetes esemenyt emelnek ki, az egyik egy jovevenyhez, a masik meg egy "nem meneveny"-hez kotheto. szivemnek igen kedves lenyekrol van szo.

uton lenni jo!

na, epp szabadulok ki a varosbol, az elso tavaszinak mondhato napon es megyek vissza telbe sielni. pillanatnyilag a zoldelni kezdo po siksagot szelem at vonattal, amit mellesleg, milanon kivul barhonnan jol lathato havas csucsok lancai szegelyeznek, lelegzetelallito!

már megin kiközösített a labor

a vicc, hogy már megin nem tudom, hogy miért.

már máskor is túléltem, küldjetek egy kis energiát, hogy most is jól jöjjek ki belőle. ebéd közben eszembe jutott, hogy milyen jó lenne elmenni megin kollaborálni vhová.

milánó

a két város közötti váltás mindig is sokkos, milánó annyival bénább :D de mindegy, ezt már tudjátok. jó volt látni mindenkit! rövid és megterhelő utazás volt. pusszanat!

hangolódás

szal visszaszámlálás indul, már be is csekkoltam, és kezdek ráhangolódni az otthoni dolgokra ugyanis a sejtjeimnek nem akarózott túlélni a kísérletig, így kis "kényszerszünetet" (najó, csak 8 órás munkanapokat) tartok, ami hihetetlenül jól jött. elvittem megjavíttatni a pipettáimat, felzárkóztam saját magamhoz az adminisztrációs dolgokban és végre láttam a barátaimat is....

casino

casino ejtsd: kazíno. azt jelenti, hogy zűrzavar, rendetlenség, fejetlenség...na ez tökéletes jellemzése a most kialakult helyzetnek a mhelyemen. tarts ki pankicsek, tarts ki...

mozgolódás

szépen haladnak az események, volt itt sok sok dolgozás, meeting miegyéb. easy star all-stars koncert, amit nehéz kimondani, de jó zenét csinálnak (mivel bent vagyok nem tudom beilleszteni a utubeos ízelítőt)

aztán volt itt egy majdnemhogy tökéletes síelés ponte di legno-ban. igen igen, csúnya liga, de a pályák marhajók, minden jó meredek és szép sima. ez azzal megspékelve, hogy alig voltak emberek, és hogy néhol jég volt kevés púp nélküli hóval elég durva sebességeket eredményezett...néha éreztem liftezni a gyomromat, néha még kiabáltam is egy kicsit:D húú, de beleborzongós volt.

meg az idő is szép volt, nem túl hideg, nem túl meleg, szél nélkül, napos, de icipicit fátyolos. a társaság tökéletes, a gorgonzolás-polentás ebédszüneten kívül egy percre sem álltunk meg... alatt csak ültünk a felvonón időről időre. emellett határozottan jó érzés látni, hogy mennyit sikerül fejlődnöm, ami még tavaly ijesztő, meg nagy teljesítmény volt az idénre olyan élmény lett, ami alá nem szeretem adni, ha van rá alkalom.

illatfelhő

mióta ideköltöztem először finom illat terjengett a lakásban. általában inkább büdös szokott lenni: gázfűtés, enyhe gázszag, óóóóriási pára: vakolatszag, és néha egy kis csatornaszag.

de most! mmm, mi ez a finom illat? olyan, olyan süteményillat, édeskés, talán tejberizs lehetne akár....vagy puding. MEGVAN: bennfelejtettem a tejet a mikróban......bakker, kb fél órát "melegedett" pókhálószerűen behálózta a mikrót, majd amikor kivettem tojásrántottaszerűvé esett össze. kinézetre lehetett volna olvasztott sajt, v tojásrántotta...elvégre csak kicsapott fehérjékről van szó még a tartóstej esetében is....

ez az eset kicsit több takarítást igényelt, de legalább nem maradt három hétig szénszag utána, mint a megmikrózott péksüti után..pedig az csak 30 MÁSODPERCET töltött odabenn forogva és elszenesedett...

azt hiszem meg kéne javítani a mikró időzítőjét.

filmajánló

na most nem a filmajánló ajánlójáról van szó, hanem arról, hogy a figyelmem lekötéseként és a szakadatlan lelkiismeret furdalás időleges elhessegetéseként megnéztem egy filmet! csak úgy...cikkolvasás és beszámolóírás helyett.

Draquila, l'Italia che trema: na a címe miatt nem néztem meg a mozikban, aszittem, h drakuláról van szó, de nem! bénán fordítva drakila, egész olaszország remeg.

Az aquila-i földrengés kezelésének politikai hátterét járja körül, a cím utal Aquilára. Mit ne mondjak, sokkoló...egy teljesen apolitikus embernek, aki Milano 2 (milánó dúe) mellett dolgozik, és akinek a laborja mellett sorra húzzák fel az olyan épületeket, amik az átadás után fél évvel már roskadoznak eléggé baljós ezt megnézni. Majdnemhogy félek átköltözni az új laborba....

A film nézésekor párszor a szám rendesen tátva maradt...volt olyan, hogy felkiáltottam, annak ellenére, hogy egyedül voltam a lakásban. Nézzétek meg (megvan avi-ban olaszul, ha kell...). már megint: hová kerültem...

izé

mostanában annyi a dolgom, h csak na, ma már nem is mentem síelni, mert annyira ki vagyok fáradva....remélem nem tart már sokáig

félre-értékelés

cikkbemutatós előadáson értékelnünk kell a társunkat (állítólag így motiváltak leszünk....állítólag...).
az értékelés 5-ös skálán van. nagyjából ezek a kategóriák.
1-átlag alatti
2-átlagos
3-jó
4-remek
5-kíváló
vagyis az átlagos nem középen van. olaszországban ugyanis sértés valakiről azt mondani, hogy átlagos!!
az viszont, hogy jó, nem mond semmit az emberről, ha nem mondod min azt, hogy jó, akkor az már világháborúhoz vezet.

a félévi bizonyítványt nemrég osztották ki az általánosban (a labornak sok kisiskolás gyereke van). 10-es skálán osztályozhatnak, de ezekből csak 6-10 ig használják a jegyeket. 10-est meg az általános első osztályaiban nem adnak, nehogy elkényeztessék a gyerekeket.
URAMISTEN, hová kerültem!

la thuile

egy szó: gyönyörű:D sok csúcs, kevés és kemény hó, de gyönyörű. és a síelés se volt utolsó, főleg délután

a síelés napos árnyoldala

izzadságtól tapadó harisnyában, sínadrágban, kigombolt télikabátban fekete sapiban a tűző napon 15 fokban 20 perces sorbanállás. még jó, hogy rosszul lettem, sajnáljatok:D de azér nem volt tragédia. csak legközelebb bardonecchiába csakis hóviharban megyek. mer akkor kevés az ember és leg van hó, nem úgy, mint tegnap.

a globális felmelegedés rémképe ez: sokszáz ember harcol egy kis darab megmaradt hóért, háromezres hó nélkül meredező csúcsok tövében februárban.

paralízis

és akkor mi van, ha az ember lefagy? erre nem vagyok felkészülve, hé, kérek tanácsot, nem vagyok képes semmiféle értelmes cselekvésre......, v inkább semmilyenre

champoluc-gressoney

ez ám a luxus, nem is reméltem, de nagyon jót síeltünk gressoney, champoluc és alagna között. ez mind val d'aostában, a monte rosa tövénél. egész nap esett a hó, ami jó volt a pályát tekintve, csak a látási viszonyokban okozott erős romlást: nem láttunk semmit! néha totál elszédültem, mer semmit se lehetett látni és a pálya tök kiszámíthatatlan volt, minden referencia elveszett:D

de jó volt, végre jött a maestro is, így ismét érzem az izmaim rendesen....

rizsa, helyszínelés

na, mióta visszajöttünk japánból szoktam csak úgy rizst enni. 4 év után tésztatúladagolásom lett..Az olaszok "riso in bianco"-ja, vagyis nem rizottónak készítve és amúgy zöldségleves ill. paradicsomszósz nélkül (!! azokkal szokták enni) amivel néha magamat táplálom. A neve ellenére nem kizárólag fehér rizsről van szó, hanem meg szokás toldani egy kis olajjal (amiből ált pár csepp is több ízt ad, m bmi más) ill természetesen parmezánnal, esetleg padaniában (a milánó körüli síkság) grana-val (grana padano a padaniai parmezán, egy picit édesebb és sokkal olcsóbb a parmezánnál).

más.

tengap voltunk egy úgy nevezett "bűnténnyel egybekötött aperitivón" a termtud múzeumban, ott ahol a café scientifique-t is rendezik.

sajnos baromi fáradtan érkeztem, így nem lettem valami buzgó résztvevője a nyomozásnak. de azért baromira tetszett.

a szervezők fiatalok voltak, két rendőrségi helyszínelő, és egy olyan, aki gyerekeknek tart ilyen tudományos laborokat.

szóval először kaja. mmmmh, isteni ape, ilyen finom ape-t ritkán kapni (leheletvékony kardhal szeletekbe csavart kecskesajt, vékony speckbe csavart pici mozzarella, érlelt sajtok és lekvárok kompozíciója, rengeteg felvágott, pármai sonka, kölessaláta, sajtmousse grillezett cukkínivel, rántott olajbogyó).

csoportokra osztanak minket, vadidegenekkel együtt. bemutatják a bűntényt, kapunk egy csomó leírást a szereplőkről (na itt esett le, h nem fog menni, képtelen voltam 20 oldalt figyelmesen átfutni az olasz lármában úgy, hogy kikaptak mindent a kezemből, egy csomó szót nem is ismertem:D ill h már alig voltam ébren odafelé indulás előtt..)

kb fél óra múlva elindultunk és három helyszínen "laborgyakorlatot" tartottak nekünk.

azonosítanunk kellett az áldozat nemét, ill a gyilkos eszközt a koponya alapján, elvégeztük az ellopott smaragd hitelességi vizsgálatát, helyszíneltünk, vérnyomokat kerestünk, telefonhíváslistát és bankszámlakivonatot ellenőriztünk.

végül megkaptuk az alibiket és ez alapján rekonstruálnunk kellett a történetet.

a kísérletezős része tök jó volt, szerintem egy kicsit túl sokat is segítettek, ami szerintem a résztvevők heterogeneitása miatt volt így.

szóval egész jól megoldottuk a dolgot, a csapatmunkán lehetett volna mit csiszolni, az egész estének az a lelkes és majdnemhogy önkéntes hangulata tetszett nagyon. valahogy emlékeztetett azokra a vetélkedőkre, amiket gimiben szerveztünk, ill szerveztek nekünk, a szivatás részét leszámítva.

tonale

na sí megin, jeee. jó, hogy összejött. igazából idén sokkal nehezebb dolgom van, mint tavaly ilyen szempontból, mer kocsival kell a talira eljutnom valahogy.......ill a munka se nagyon segít a szabad hétvégék elérésében.

de itt van tonale ismét. nagyon jó volt, nagyon hideg, de viszonylag tiszta idő, síelés ponte di legno-ban, ill fenn a gleccseren. szép, meredek pályák, de tonale-ban elég undi volt és sok ember...így szerencse, hogy ott keveset síeltem:D nagyon, de nagyon jól esett, és azér szerintem megint fejlődtem az egy évvel korábbihoz képest (szerencsére:))

felfedezés

felfedeztem, hogy kiiktathatom a caps lockot az életemből, így az sokkal szebb egy napja:D

látni akarom az eget

így kénytelen leszek elhúzni milánóból, itt reménytelen...dec eleje óta csak a sípályán láttam az eget, meg párszor még otthon.

aszonták tős-gyökeres milánóiak, hogy 40 éve olyan ködök voltak még, hogy az ember a karját kinyújtva nem látta a kézfejét!!

köd a ködben

milánó időjárása nagyon konzervatív: ha egyszer elkezd esni/kisüt/eláll, akkor az úgy is marad legalább 3 hétre, de akár 2 hónapra is....ez a kellemes tavaszi időben nem gáz, de ősszel kifogtuk a 2 hónap esőt (téééélleg! megállás nélkül) aztán a havat (külön élmény egy olyan helyen, ahol még hírből sem ismerik a hótakarítást) aztán esőt és most meg a ködöt, így egymás után...

végülis a köd nagyságrendekkel jobb, mint az eső.

szegény kicsi magyar elmémnek azért elég nyomasztó, hogy hetek óta nem látok el 1 sarokkal messzebbnél nappal sem, este meg max 2 kocsi (mondjuk egymás mögött parkoló) távolságba.....

de ez olyan szimbolikus köd is, épp mióta köd van, minden nap, szünnapokat is beleértve, be kell jönnöm dolgozni, vagyis mióta visszajöttem pestről...:)

furcsa nap

átlagos napnak indult, de sikerült kiakasztani, az a durva, h még van mivel! pedig már felkészültnek számítok a velem való kiszúrás szempontjából. meglepődtem, de mégis sokkal érdekesebbnek találtam azt, hogy a puha ködben a szempillámra csupa csepp csapódott le, ami letörlés után szinte azonnal újratermelődött.

előadni

előadni sokat kell, de nem eleget, és soha nem a megfelelő formában.....

szóval megintcsak "nem lenne rossz ez, ha"..ez olyan tipikusan az intézetre jellemző dolog. miért kell egy egyszerű cikkelőadást intézeti szinten csinálni? miért nem kell az embernek sohasem előadni a saját munkáját? évente egyszer látnak az emberek akkor is csak úgy, hogy idegenek munkájáról beszélsz....

Függőség

ezennel vallomás következik: függő vagyok. függök az ételekben található cukortól, az aknakeresőtől, az információtól (egy kíváncsi ember sanyarú sorsa, kénytelen állandóan valami újjal meglepnie magét) ééés "a hét mesterlövészé"-től.

már rengeteg részt meghallgattam, és alig várom, h hétvégenként két új résszel gazdagodjon a hallgatnivalóm. most, hogy a hétvégi és ünnepnapi pipettázást már rutinszerűen csinálom, ezzel teszem vonzóvá a laborbajövetelt:D

a soksok rész közül viszont EZT mindenképp meg kell hallgatnotok. fenomenális, tudathasadásos, olyan érzése van az embernek, mintha egy hosszú álomból ébresztenék! kötelező az első perctől az utolsóig.

khmm, végre

jó, na ennek is eljött az ideje, hogy a 22 giga képből majdnemhogy véletlenszerszerű válogatás alapján kiválasztottam egy emészthető mennyiséget. szóval íme pár szép kép gondosan térképre helyezve, amit a többi infóval együtt a kattintás után látni.
ja és ne felejtkezzünk meg ezekről:
http://pottom-panna.blogspot.com/2010/09/izelito.html
ha esetleg nem játsza le, akkor katt ide
http://picasaweb.google.com/ohogyazarossebb/Japaaan#

heló

hi, csönd volt, jó volt:) amúgy azért is mert, semmi különös