rekord

azt hittem, hogy ennél több bejegyzést még sosem írtam egy hónapban, de ez tévedés. tavaly márciusban ugyanis 24-et írtam, és ez most májusban csak a 22-ik. na majd igyekszem túlszárnyalni, de nem biztos, hogy fog menni, mert végre dolgozom:) igen, végre megint van dolgom, igaz nyakig ülök a kakiban, mert egy hónap múlva előadást kell tartanom az eddigi eredményeimből, de nekem egy eredményem sincs....be fogok égni súlyosan, ennél rosszabb már csak a főnökömnek lesz, lehet, h ezek után fog velem is foglalkozni?
meg a nizzai hétvége beszámolója is már jövő hónapra esik. igen megyünk nizzába, tök jó!

10 munkatársnő

pletykásak, házasok, irígyek, szűklátókörűek. ez a véleményem (a házas az tény persze). sokszor bántottak már meg, de fel sem fogják. ma megint vmi fantasztikus párbeszédbe kezdtek, melyből kiderült, h az olyan személy, m én nem is létezik! (mert az nem lehet, hogy....)
ezen kívül azt is megtudtam, hogy külföldre az ember azért megy, h angolul tanuljon(?!) mert, hogy egyébként nincs értelme külfödre menni, mer minek...(vajon télleg komolyan hiszik, h bárki is angolul tanulni jön olaszba? vagy bele se gondoltak? igen, bele se gondoltak! és így mesélik mindezt nekem, úgy, h amikor azt mondom, h bocs, sztem ez nem 100% van így, akkor szimplán túlkiabálnak, ez ismerős néhány családi ebédről is:D meg se lep)
jaigen...és még egy, ha karrierista elvetemült rém vagy, mert pl érdekel a munkád, akkor csak akkor nem vagy rossz anya, ha gazdag a férjed. huhhh ez már télleg kicsit sok volt.
ugyanezek az emberek három napja kijelentették, h bizony az ő tudomány iránti elhivatottságuk és szenvedélyük, az mindent leköröz, és az se érdekli őket, ha sziszifuszi munkát kell miatta elvégezniük. ez arra volt válasz, h véletlenül megemlítettem, h nem tekintem diplomás munkának a száz csövecske névvel és dátummal történő ellátását.
hogy lehet az, h a laboron kívül pedig csupa értelmes, kedves és nyitott emberrel találkozom? és az, hogy az egyedüli vagyok a laborban, aki ismeretterjesztő és tudományos hírekkel szórakoztatja magát.

Summertime

Stílusosan summertime-ot hallgatok munka közben, stílusosan vasárnap, egy reggeli szaunaszerű jóga után. hihetetlen, h egy hónapja még síelni voltunk, most meg már egy hete 30 fok felett vunk...

Zombinap

ilyen is van. ma egy interperszonális kontaktusra alkalmatlan véglénnyé váltam. remélem nem állandósul

Mesterséges dugó

Minek a mesterséges, ha van természetes is:) egy mesterséges dugó nem is fér el a városban, mer amúgy is van már mindenhol. ki érti ezt. reggel óta ezen röhögök :D
olyan ez mint a besenyőpistabácsi a térfogatnövelőszerről: a térfogat az nem finom! ill a kőolajfinomító- mér nem olyanból kezdik, ami már alapból is finom, m pl a krumpli.

Ünnepnap

Babits Mihály


Esti kérdés


Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatossan, hogy minden füszál
lágy leple alatt egyenessen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze multba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?

Najóvan

itt vannak, nézzétek, képtelen voltam még sorbarakni őket, ill képaláírás is csak félig van, nagylevegő és jó szórakozást
http://picasaweb.google.com/lukacsanna/NewYorkCity#

igenigen, jönnek majd a képek

de a fele még M-nál van, és rendkívül intelligens módon nem egyszerre fényképeztünk. a felét meg nem töltöm fel, mert akkor a másik felét sose nézitek meg.. szóóval nyugi, türelem, tornaterem (by laár pour laár társulat).

szombat

yep, itt a vége már majdnem, ekkorra annyi erőnk marad, hogy elhurcoluk magunkat a kedvenc central parkunkba, leheveredünk az első padra, és csak bámultuk az előttünk elviharzó tömeget. futottak rendes ny-i polgárhoz méltóan, ki babakocsival, ki anélkül. ill még riksák és hintók haladtak el előttünk, amin a kocsisok egyben idegenvezetőként is szolgáltak, és előttünk elhaladva mindig elcspítünk egy mondatot a környék leírásából. pl h előttünk egy körhinta volt. 10 hintó után összeállt a sztori: mögöttünk volt vmi sakk-ház ahol az independence day első jelenett forgatták.
kb három óra telt el ebben a fárasztó mélaságban, hostelbe vissza a csomagokért (útközben még egyszer betértem a kedvenc moma shop-ba), metró, jegy, vacillálás, vonat, reptér, rengeteg sorbanállás, kimerülés, idegroham, majd repcsit épp időben elérés. discovery channel videopodcast nézés a repülőn (nagyon állat), majd vissza a kihalt milánóba szuperfeldobott állapotban, ezután meg másról se tudok beszélni...

péntek

itt már bajban voltunk, mert már értettük, h nem lesz időnk bejárni az egész várost. viazont M bankkártyás esetének kiengeszteléseképpen elmentünk greenpointba, egy igazi, echte, originál lengyel negyedbe. olyan volt, mintha egy tíz évvel ezelőtti lengyel faluba tévedtünk volna, volt kubu, szalámi, túrós és mákossüti, és pierogi ebédre.
ekkor már égetett az ajándékok beszerzésének sürgőssége is..du ezek után koslattunk, hiába, mégnem elkeveredtünk a ny-i utazás egyik (hangsúlyozom egyik) csúcspontjára a moma-ba (museum of modern arts). ez péntek du ingyenes, de persze egy du édeskevés a modern, gyönyörű minimalista (de olyan részletekkel, h még én is ámuldoztam a gyönyörűségtől, nemhogy egy építész..) köntösbe bújtatott Monet és Picasso kincsestár megtekintéséhez. Aztán jött a sokk, katarzis, nevezzük akárhogy (igen, igen a képek is gyönyörűek voltak) de bekerültem a múzeum boltjába, ami felülszárnyalta minden valaha is létezett álmomat a színes, fura geometrikus alakú és trükkös és meglepő mozgást végző tárgyak terén. hazafelé már az ipodom, internet se érdekelt, csak és kizárólag egy szívárványszínű tetraéderekből álló lánc kötött le.
gyros egy árusnál, majd könyörgésem eredményeként meg akartuk nézni az aznap a mozikba kerül star trek filmet, de nem volt jegy..így egy long island ice tea vel (csak stílusosan) űztem el bánatomat

csütörtök

láttam már amerikai falut, tábort, iskolát stb, meg new yorkot. én ez utóbbit kategórián felül állónak szeretném nyilvánítani. szóval ezen a ponton az ember kíváncsi egy városra is. nem lett volna rossz, ha eljutunk washingtonba, de ez azonban, hiába van közel a térképen, messze volt (5 óra busz, v kevesebb óra vonat aranyárban). keretünkből így az első hallásra kevésbé érdekes, de amúgy nem rossz philadelphiába jutottunk. a vajkrém városának relatív nyugalmára is szükségünk volt immár, csak épp zuhogott ott is..
hát az esőcseppek mögött olyan házakat láttunk, amik az ami patriótáknak történelmi szempontból nagyon fontosak, nekünk kisvárosi hangulatot árasztottak. voltak aranyos ruhaboltok (olyan pesti biciklisdivat szerűek) de drágábbak voltak, m akármilyen flancos gucci cucc, eléggé elképedtem. aztán volt sok múzeum, ahová nem mentünk be stbstb, de a Rocky szobornál megálltunk stbstb. majd vissza a fura, kisablakú, de belül tágas, fémszínű vonattal.
a napot thai kaja zárta, csípős rák kókuszos levesben, furább volt, mint ízletes.

szerda

eljött a nap, h hajókirándulásra bátorodtunk, mivel leg pár órányit nem esett.
ez abból állt, h alatt megkerültük manhattan szigetét.
Itt megragadnám az alkalmat, h gyorstalpalást végezzek NY földrajzáról. Manhattan egy hosszúkás sziget, NY közepe, nagy vonalakban észak déli irányban uptown-ra, midtown-ra és downtown-ra osztják. kelet-nyugati irányban meg van a west side és az east side, logikus, ugye? az utcákat a legtöbb esetben számokkal illetik (ami elsőre nem teccett, mert h fantáziátlan, hülye amerikaiak) de aztán ráéreztünk az ízére: a cím egy koordináta, a főleg négyzetrácsos elrendezésű utcákat véve. nem kell keresgélni a térképen, h hol lehet.....rögtön tudtuk, h mi hol van, sosem téved el senki, még a rosszul tájékozódóak sem.
manhattant nyugatról a hudson folyó, keletről az east river (ami igazából az óceán része) szegélyezi. a folyón túl nyugatra jersey city van, keletre pedig long island (amin még NY olyan nem elhanyagolható városrészei fekszenek, m brooklyn). long island védi new yorkot az óceán megpróbáltatásaitól.
a hajóút 3 órás, vagyis hosszú, de a bemondóbácsi rengeteg érdekességet mesélt, meg a látvány sem volt rossz :D a szél, szórt fény a vízen ideális terep volt egy klasszikus leégéshez.
édrekesség, még ha nem igaz akkor is, de azt mondták nekünk, h arról a hajóról mentették a hudson folyóban landolt embereket, amin ültünk.
ezek után megint csak "lógtunk", ez volt a legjobb az egészben...
majd jegyet vettünk és megtekintettük az egy off-broadway színház musicaljét (az olyan színházak, amik a broadwayen vannak, de kisebbek, m valahányszáz férőhely, off-broadwaynek hívják, és kb negyedárú jegyeik vannak)

kedd

az alább említett napok intenzitása után egyszerűen kifeküdtünk...végre sokáig sikerült egyhuzamban aludni. úh végül pihenőnapot tartottunk, ez abból ált, h én kb egy órán keresztül néztem az ambercombie and fitch eszméletlen (nem túlzok) helyes eladóit.
uramatyám, nem hittem h egyszer eljön a napja, h nem szőke fürdőruhás bögyösökkel akarják majd eladni a portékájukat a kapitalisták, hanem így. hiába amerikában már előrébb járnak. összeválogattak kb 10 modellfiút, nem nyálasakat, mindenféle típusban (latin, fekete, szőke stbstb) enyhén kidolgozott izomzattal, min 185 magassággal és berakták őket eladónak. mit mondjak, sikerült a kampány, vásároltam. a kijáratnál meg lehetett fényképezkedni egy félmeztelenre vedközött alannyal. ez már nem vállaltuk be, sztem elég égő volt már az is, h tátott szájjal jártuk végig az emeleteket.
aztán nem is emlékszem, h mit csináltunk, de tuti nem volt megerőltető. a tippem az, h eső nélkül újra végignéztük a hostel körüli utcákat: jéééé, h ezt eddig nem láttam az esernyőtől! este viszont mondván, h amerikában vunk, kipróbáltunk egy igazi olyan barbeque-s helyet, ahol a csupa 200 kilós ember között anorexiásnak(mi!) tűntünk. iszonyat adagok, halom sültkrumpli, 10 kiló só, fél grillcsirke, hagymakarikák stb, fél óra után annyira telítődtünk, h az asztalra se bírtunk nézni és a maradéknak felajánlott dobozt is kategorikusan elutasítottuk.

Más téma

csak, h ne legyen az a blogon is, m élőben, h másról sem tudok beszélni..
ezt a linket nem a szokásos jobbolodali kék menübe rakom be (amit remélem mindenki gondosan átolvas minden egyes alkalommal persze) hanem ide, mert annyira teccik. jó, h vannak a világon az emberrel hasonló érdeklődésű fura lények (nem csak nekem jutott eszembe, afffene....)
jó szórakozást!
http://www.greenfusefilms.com/

ne ijedjetek meg

nem fogom ilyen intenzitással írni a mondanivalómat, csak le kell írnom a dolgok vázát mielőtt elfelejtem.
közben annyit még, h fény derült leégésem egyik okára: a fénysugarak beesési szöge igen nagy NY-ban, ugyanis uolyan szélességi körön fekszik, m Madrid (40)!
Milánó: 45, Pest 47. Eddig a legdélebb, ahol jártam: Törökország déli része: 36.
Palermo uolyan magasan van földrajzi szélesség szerint, m az Arches National Park 38.
Csak épp NY éghajlata szubtrópusi monszun (bár erről megoszlanak a vélemények). A tél nagyon hideg mínusz tízensok, sok hóval, a nyár meg fülledt meleg. A tavasz és az ősz kiszámíthatatlan, ígéretes, mi? :D

hétfő

financial district, utólag derült ki, h a ground zero-nál szálltunk ki a metróból, de mivel el volt kerítve semmit sem láttunk belőle. duzzogás, h nem mehetünk fel a szabadságszoborra, mer egy hete elfogytak a jegyek, de a szigetre elmentünk, nem is volt olyan rossz, aztán meg főleg nem, amikor kiderült, h a szobor koronájába senki nem mehet fel!(a legszebböröm a káröröm..) meg h a jeggyel rendelkezőknek még fél napot kellett sorban állni a sazkadó esőben, h bejuthassanak a talapzatba..hehe, mi mentünk tovább ellis islandra. ez a sziget, ahol a bevándorlókat "szitálták", regisztrálták stb, eszméletlen jó múzeum, nagy meglepi..erre is emlékezni fogok.
majd vissza manhattanba, wall street (tök kicsi és kihalt), de ott láttam akkora gyémántokat, h egy árából pesten luxuslakást lehetne venni...(hogy hogy csillog, nem igaz!) jaigen, itt is gumicsizmában voltunk mellesleg.
aztááán láttunk három utcával arrébb lepukkant kikötőt, brooklyn bridge-t (ez pedig elképzelhetetlenül nagy), little italy-t, chinatownt, akármit, végül soho-t, ahol egy puccos japán étteremben ünnepeltük M 27-ik szülinapját. isteni volt, meg vicces is, h a sok puccos, kosztümös plasztikázott nőci között megint mi keltettük a legnagyobb érdeklődést: na mivel? igen, nyert: gumicsizma.
még egy volt hátra: mexikói étteremben igazi tequilával koccintani! aztán zuhanás az ágyba...

vasárnap

kevés tervünk volt előre, h mit fogunk megnézni, de egyben biztosak voltunk: vasárnap gospell mise harlemben, délután ugyanott ingyenes zártkörű jazzkoncert egy néni lakásán. na ez az amiből semmi sem jött össze.
még küzdöttem a bankkártyámmal (vigyázat a visa electront az esetek felében nem ismerik fel-fogadják el!) majd jó későn értünk a harlembe, megláttunk egy templomot, oké, jó lesz, meg se fordult a fejünkben, h majd ez is pont olyan halálos hangulatú lesz, mint egy sima magyar v olasz mise. akkor elmenekültünk, séta séta a szakadó esőben, közben láttunk vigyorgó fekete embereket icipici fatemplomból kijönni 99% valószínűséggel gospell mise után..de mindegy ekkor határoztuk el, h veszünk gumicsizmát. igen, jól értettétek, gumicsizmát! három számmal nagyobb, csúnya, de a miénk. és csak 9 dollár. majd bagel (fánk alakú tömör kenyérszerűség, amibe fincsi sajtkrémeket raknak vastagon)
aztááán guggenheim (ami félig zárva volt), aztáán átszeltük a parkot ismét: natural history museum, planetárium, fáradás..este afro-cuban jazz concert a birdland klubban, ahol anno louis armstrong is zenélt. jegyyfoglalás naivan a szabadságszoborra másnapra.

szombat

namármost elég bajban vagyok a kronológiával, remélem a képek majd segítenek...
azt tudom, h egész péntek éjjel nem aludtunk, szombat reggel meg 8 kor már a város utcáit jártuk, ami normál esetben sosem fordulna elő...
az utcák elég üresek voltak, áá biztos alszanak még, elég kézenfekvőnek tűnt..
de nem! még egy utca és tadammmm, a város népe egy maratonszerűségre gyülekezett a times square-en, a nőgyógy rákok leküzdéséért futottak.
fogalmam sincs, h hogy, de a grand central terminal pályaudvaron kötöttünk ki, ahol rendesen betermeltünk egy sajtos tojásos reggeliből, majd nézelődés után a fifth avenue-n sétálgattunk, vásárolgattunk, megtekintettük a top of the rock-ot (a rockefeller center tetejét) ahonnan igen király kilátás nyílt mindenre.
aztááán sztem az jött, h beszereztük a mágikus kütyüt amiről ezek után a kapcsolatot tartottam a távolban lévőkkel. majd utcai ebéd, aztán az egyik legjobb élmény: napos szombat délután a central parkban, jah, ez külön bejegyzést érdemel majd.
aztááán. séta séta, ámulás-bámulás, vacsi egy ír sörözőben. aludás.

akkor lassan elkezdem leírni amire emlékszem

utazás: 10 órás indulás (kit érdekel?) continental airlines. kis gép: ketten ültünk a folyosó és az ablak között (jegyvételkor le lehet foglalni a helyet!!), csak épp a kis gép lassabban repül, m a nagy. kényelmes fotelek, sok hely a lábnak, ryanairhez és lufthansához képest kész luxus!
megérk a városba: sok sok hatalmas ház, fülledt idő. metróból kiérve: ömlik, zuhog, szakad az eső. pár utcát kellett csak mennünk: sz*rrá áztunk, utóbb derült csak ki, h közben elhaladtunk a carnegie hall és a central park mellett is, a kapucnim alól mindezt nem láttam..
szállás: pici, tiszta, a város közepén, kicsit büdi, a célnak épp megfelel: beájulni az ágyba szuperintenzív napok után, két lépésre egy csomó attrakciótól. koradu nem akartunk egyből aludni, mondván, h akkor most egyből átállítjuk a belső óránkat...ja, este 8 ig bírtuk. félálomban láttuk a times square-t (-te, ez pont olyan, m a times square -há mer az) és akkor aszittük, h vmi őrültekházába kerültünk...még jó h nme így lett.

Milyen volt szőkesége?

-Szal milyen volt new yorkban?
-jó. nagyon jó
-milyen volt new york city?
- new york city hatalmas, de nem egy darab nagyváros benyomását kelti, hanem inkább olyan, mintha sok kicsit ragasztottak volna össze, minden utcasarkon más benyomás ér.
a new yorkiak meg hihetetlenül nyitottak, kedvesek, lazák, segítőkészek stb
- mi tetszett a legjobban?
- az emberek, ekkora pozitívat még nem csalódtam emberekben (negatívat már sokat:D)
nem hittem volna, h pont az államokban ér ekkora meglepetés.
- élnél ott?
- naná, h élnék a central park mellett, persze erre reális esélye egyetlen kutatónak sincsen :D

még jó, h olyan úticélt választottunk, ahol fedett helyen is van mit csinálni

különben bajban lennénk, eddig nagyjából 5 esőtlen óránk volt, de ez nem rettent el attól, nagyon is jól érezzük magunkat. tegnap egy naggyon cuki kisfiú (olyan igazi széparcú keverék) az apukájának mondogatta:- de hol az esernyő? -dehát az nem kell- de esik, nem esik- neem, most épp nem esik- de esik- neem, nem esik......èpp csak szitált

minden kedves aggodonak

minden rendben zajlik a nagy almaban.a szallasunkat es az arakat leszamitva tenyleg minden remek!