2010. szeptember 30.

hétköznapok


na végre kezdek belejönni a dolgokba, az utcán sem bámulnak meg, a térképet már nem kell mindig magammal vinni és az utcán is át tudok menni kisebb világháború kirobbantása nélkül.
a labor jó, élvezem a munkát, még az is lehet, h lesz eredménye annak, amit csinálok:)

2010. szeptember 29.

lonydony

nahát, az első napok elröppentek, csupa ügyintézéssel ill. kalanddal teli. egy biztos, az angolok sokkal jobban szervezettek az olaszoknál, viszont sokkal kevésbé segítőkészek...
pedig elvileg itt udvariaskodniuk illene, na ezt eddig nem tapasztaltam.
ami megdöbbentő, amit turistaként nem vettem észre: mindenki, mindig siet! a gyerekek általában lobognak a szülők után...de mindenkinek mindig szuperfontos dolga lehet.....
ami még fura, h nem nagyon venni észre, h milyen napszak van: mindig csak szürke.
a város nagyon kozmopolita, és HATALMAS, igen, erre a kölcsönkapott gyerekméretű bicajjal ébredtem rá...de erről máskor, most vissza dolgozni

2010. szeptember 27.

Itt vagyok, de meg mindig izgulok

holnap kezdodik az igazi moka. pusszancs

2010. szeptember 25.

Kicsit izgulok

ugyanis közeledik a london, és mivel munka lesz a javából, új emberek előtt fogok a témámról beszélni meg ilyenek, viszont örülök, h rengeteg új stimulus ér majd és remélem, h végre fogok tundi majd tudományról beszélni valakivel...

2010. szeptember 19.

Vidék

nagyon is jó ott élni, vagyis nagyon is jó lenne, ha kicsit nyugisabb lenne az életem:)
a környék szuperül fel van szerelve, a városi lakásommal ellentétben, egy csomó abc, posta, bankautomata, bar, pékség, cukrászda(ez talán gond is lehet..:)) stb esik az utamba munkába menet.
a lakás nyugis, napos, és ki lehet teregetni a lepedőt a függőfolyosóra ahol seperc megszárad.
a városkának van egy csomó étterme (japán is...), vagyis nem is annyira gáz. a metró közelségét kényszerűen kitapasztaltam (akaratlanul kocsi helyett metróval jutottunk haza egyik este...a kocsi meg szépen pihen a régi lakás előtt egy biciklikerékkel és egy egész csomagtartónyi tartós kajával, felmosóvödörrel és tisztítószerrel megpakolva)
és bicajjal absz nem tart sokáig a városból/ba elkerekezni. vagyis az életmódom nem fog változni, aperitivo, vacsora, pilates, jóga, jövőőőők! szóval most lelkes vagyok!

2010. szeptember 16.

Megtorpanás

Egy szép, lendületes, laposan, ámde felfelé ívelő, fárasztó periódus után szépen csúszunk vissza a lejtőn.

2010. szeptember 11.

generációs sokk

tegnap elmentem az abc-be gázgyújtóért. mivel nem találtam, odamentem a pénztárhoz, de nem találtam gyufát sem. megkérdeztem az eladót, h hol tartják a gyufát: SEHOL, nem árulnak gyufát! a kérdésemre, h akkor mégis hol lehet gyufát kapni, azt válaszolta, h menjek a trafikba. Átmentem. Nem árulnak gyufát, csak önygyújtót.
tudom, tudom, ott a hiba, h nem cigizem. de álmomban sem gondoltam volna, h eljön az emberi történelem azon pillanata, h nem árulnak többé gyufát....

kultúrkalandok: transzfer moszkvában

Nem közvetlen járattal mentünk, hanem moszkvában szálltunk át. ez önmagában is kultúrális élménynek fogható fel.
Semmi leküzdhetetlen akadályba nem ütköztünk, de akkor is nem egy egyszerű átszállásról van szó.
Az útlevelet ellenőrző határőr nem tudta, h mit jelent az, h "hungary".
De persze senki sem tudta, így akár mikor be kellett mutatnom (becsekkolás, útlev ell, repülőbe beszállás) mindig elvették az útlevelem, konzultáltak, sutymorogtak és nekem ismételgették, hogy hángárihángári. Nyilván én meg mondtam, h jesz. A végére belejöttem, h vmi vengria szerűséget mondjak, és így megértik.....
Szerintem felháborító, hogy egy nemzetközi átszálló reptér határőre nem ismeri az országok angol nevét....

A földi "hostessek" sem tudnak angolul, akiknek az lenne a feladata, hogy a gördülékeny (mekkora kontraszt ez a szó az oroszokkal egy mondatban!!!!!) átszállást biztosítsanak. De tegyük hozzá: japánban sem tudnak angolul...de ott legalább kedvesen mosolyognak és meghajolnak. Na itt kitalálhatjátok: rádüvöltenek. Magyarázat, minden nélkül. Esetünkben ez nem jelentett fennakadást, ugyanis edzve vagyunk hangerőt tekintve, ill szerencsére tisztában voltunk mindketten azzal, h elég elengednünk a fülünk mellett és akkor teljes lelki békében utazhatunk tovább.
De szegény kis japánok, meg az illedelmes indiaiak....amikor egy kágébé-s hentesasszonyság oroszul kiabál rájuk, ahogy a torkán kifér, akkor életreszóló lelki károsodást szenvednek.

A kilométeres sorbanállás, úgy, h nem is tudod, h jó sorban állsz-e és egyebek az elején fel sem tűntek (olaszország után...) visszafelé, japán után, viszont sokkot kaptunk tőle.

A büfé kiszolgálószemélyzetéhez kommentárt nem fűznék, mert azt otthon is ismerjük, amikor sóhajtozások közepette kelnek fel a székből, h "ugyanmá miér is teszek itt neked szívességet...."
jaaa, kártyával, a transzferterminálban fizetni...áááááááá, mennyémá. persze, mindig hordok magamnál rubelt...főleg japánbamenet...

Ennél már csak abba volt megdöbbentő belegondolni, hogy több, mint 10 órát csak és kizárólag oroszország fölött repültünk...
Elérkeztünk a föld másik felére, ahol minden fejjel lefelé van (vajon ezér olyan fura minden:D)
és ki van a szomszédban?? hát a nagytesó medvebátyó...vlagyivosztok pl csak egy köpésre van sapporo-tól (szappporo).

Annyira vidékre költöztem..

hogy szüreti vigadalomban találtam magam......jesszumpepi. de megvolt az első éjszaka, úgy aludtam, mint akit leütöttek, egy zizzenést se lehetett hallani.....

2010. szeptember 9.

Költözök, de már kicsavaroztam magam

így a naptárba (ott a lap legalján...) feltöltöttem a hozzávetőleges programunkat, így lehet ámulni, h milyen keveset aludtunk:)
ajánlott nézet: heti. a naptár jobb felső sarkában a fülek közül a "week"-re kattintva, és visszalapozva (bal felső nyilak) aug 11-szept 5 időszakba.

Ízelítő

ezek nem a legjobb, v legérdekesebb képek, de mindenképp jók ízelítőnek


2010. szeptember 8.

Rizsa...teával, alapélelmiszerek

A japánok állandóan rizst esznek, v felismerhető, v kevésbé felismerhető formában. Reggelire, ebédre és vacsorára. Ehhez külön konyhai elektromos eszközük van: a rizsfőző. Mindenkinek van ilyen, sokan nem is tudják, hogy lehet egyáltalán rizst főzni rizsfőző nélkül. Ebben nem ég le, épp megfelelően ragacsosra fő....
amúgy nagyon olcsó lehet, mert minden étteremben jár rizs a kajához, és mindig lehet kérni még (v szedni magadnak). (kivétel a tésztás helyek)
Számukra nem a hús/hal/zöldség a főétel, hanem a rizs. Megehetsz egy fél marhát, ha nem rizzsel etted, akkor nem ettél semmit....
Repülőn kérdezik: "beef or chicken", erre a japánok: jójó, h marha v csirke, de melyiket adják rizzsel?
Fura módon nem lett rizstúladagolásom, nagyon ízlett ahogyan ők készítik, főleg, h sosem volt sós!
A másik ilyen meghatározó dolog a tea: főleg zöld tea.
Mindenhol lehet zöld teát inni, étteremben utántöltik...v te töltöd tele magadnak a poharat, amennyit csak akarsz. (olcsóbb helyeken "csak" jeges vizet kapsz ingyé:)
Lehet kapni 2 decistől a két literes kiszerelésig minden féle zöld tea változatot palackozva (mind cukrozatlan) abc-ben, italautomatában, vagyis mindenhol..(erről majd később).
Hihetetlen frissitő hatással bír...a nagy melegben főleg jó, víz helyett ezt ittam, majdnem mindig!!!
Persze puccosabb helyeken nem csak a palackos van, hanem szuperkifinomult, szigorú szabályok szerint frissen főzött...
Ja és mindenből van zöld teás. Ezt értsd úgy, hogy zöld teás fagyit mindenhol kapni (ami egyébként nem édes!!!), de csokisat alig..
Van zöld teás péksüti, "csoki", tejes ital és nem is tudom, h mi, de tuti h minden élelmiszerből megtalálni a zöld változatot!
A hab a tortán az volt, amikor felszolgálták a zöld teába áztatott rizst egy izakaya-ban (japán bárszerűség)!

2010. szeptember 6.

először is: helyek

24 nap

japó nagyobb térképen való megjelenítése

jesszumpepi

kb ezt tudom mondani:) annyira nagy élmény volt az utazás. egy darabban megérkeztünk, minden ok, most szépen lassan visszaszoktatás a kiabálós olaszokhoz:)