Miért van az....?

miért van az, hogy az elektromos műszerek, izzók stb mind tönkremmennek, amikor nagy érzelmi töltéssel használom őket:
ha épp lelki válságban kapcsolom fel a villanyt, akkor az miért ég ki?
tudományos pályán dolgozom, földhözragadt a gondolkodásom, de a fenti jelenséget számos példa alátámasztja.
költői kérdés következik:
ma miért tettem tönkre három dolgot is?

kistáskának cipzárját

emlékeztek a hofinak arra a dalára, h "kistáskának cipzárját"(ööö, ennyit sikerült idéznem belőle, otthonról keresek hozzá videót)?
ma ezt játszottam a kulcsokkal....
bejöttem, elkértem a labor kulcsát, aláírtam. kinyitottam az ajtót.
a laborban előkerestem a szekrény eldugott kulcsát, elraktam az értékeimet, visszaraktam a kulcsot.
ebédhez bezártam a labort, annak kulcsát elrejtettem a folyosói szekrénybe. visszajövet értelemszerűen kinyit.
az egerekhez lemenet: kulcs elővesz, amit tegnap magamnál felejtettem. labor bezár ld fent, beöltözés ld egérnap, kulcs lefertőtlenít, a titkos fiókba visszatesz. levetkőz, visszamegy, labor kinyit.
régi adatok elemzéséhez szgépes program megnyit. hardverkulcs megszerez: titkárság kinyit, doboz előkeres, kulcs megtalál, iroda kinyit, kisszögről harverkulcs leakaszt, iroda visszazár, kulcs vissza a dobozba. elemzés megcsinál, harderkulcs visszacsempész.
a két steril fülke ki és becsukását nem is említettem, de az "természetes".
már alig várom, h "visszaszerezzem értékeimet", szekrény ki be, kulcs előkeres, elrejt, labor bezár, szilveszteri buliiiiiiiii! BÚÉK mindenkinek!

gli amici pelosi, avagy szőrös barátaink, kéretik nem félre érteni

egerek: bejutni csak nehezen (itt olv, kiegészítés: nem tök steril, hanem csak "specific pathogen free" és a szkafandert kihagytam a felsorolásból)
update: már nem félek tőlük, és csodák csodája ők se félnek tőlem. tegnap teljesen egyedül raktam rendbe őket, és minden rendben volt, kivéve, h a stabulario-n belül a mi szekrényünktől messzi fiókba elfelejtettem visszarakni a mi szekrényünk kulcsát.
és vissza kellett mennem. innentől olv el a cipzáros bejegyzést...

Kísértetház

már sokszor jöttem be ünnepnapokon dolgozni, és mindig tetszett, h senki sem zavar:) mindig minden zárva van, sötét stb.
ma munkanap van. de senki nem jött be dolgozni azokon kívül, akiknek tényleg muszáj. vagyis a portás, a takarító, a titkárnő, menzás stb.
minden kivilágítva, csak épp egyetlen ember sincs aki a kutatásban dolgozna! és ezért van kísértetkastély jellege, h itt vannak, hiszen fel van kapcsolva a villany, nyitva az ajtó, de mégsincs senki, brrr, hátborzongató.

jan 6-a is munkaszünet->olasz karácsony: dec18-jan7

:)

hát sok óra alatt sikerült, de sikerült

hazaérni, és otthonlenni. nem szeretném megint belehergelni magam abba, h állatként tartottak minket a reptéren, csomó ürüggyel, úh erről elég ennyit.
amúgy mindenki tudja, h milyenek az ünnepek, így nem kell leírnom, elég, hogy szerencsére éppen úgy teltek, ahogy annak lennie kell...legnagyobb megelégedésemre.a fotó a buszúton készült hajnali 1 körül, az autópályán dekkolás közben. a táblára az van kiírva: 23/12/09 scuole chiuse (iskolák zárva)

irány haza

nem tudom, h hány óra alatt sikerül, kérek mindenkit drukkolni!!! több hó van, m a hegyekben és senki nem takarít...kivéve a kínai éttermeket. pakolok és indulok. jelentkezem, amint tudok...

péntek, a labor 3 kor kiürül

ürügy: lehet, h havazni fog:)
há ja esett, de semmi gáz nem volt, én halál nyugodtan bicajoztam. sőt még eljutottam egy szenegáli buliba is, ahová kevés ember ment el, de emiatt mindenkivel beszélgettem. végül táncolásra is jutott idő...nagyon aranyos kis buli volt!
hétfő: labor 3 kor kiürül, ürügy: lehet, h havazni fog....

megint logi sztori

lukácsanna borosüvegből vmit a biciklilakatra locsol, ami szinte füstöl, és megkísérli ellopni saját cangáját.
hideg van milánóban is, ez annyira nem tetszett a lakatomnak, h befagyott! érzésem szerint nem jeges lett, hanem a hőtágulás, ill pontosabban a hőszűkülés miatt beragadt...(tavaly jégtöréssel sikerült kinyitni...)
vissza a barát lakásába, ahol a buli még tartott..forróvízért.
mindezt egy ilyan nap után:
4.45 am, készülődés síeléshez. tali a síklubbal, irány cervinia, ahol -20 fok és 60km szél van, ok megoldás: valtournanche, nem jó, ott is -40 foknak érezni a -20-at, egy óra plusz buszút, hányinger a kétszer megjárt szerpentíntől, Pilában landolás...aranyos hely, csak kevés a pálya, az idő viszont nagyon szép, hideg, de tiszta.
síbajnoknak látszódás egy másik lány mellett:D ilyen is létezik! hazaérk, 8kor már készenállás lefekvéshez, majd mégis minden erő összeszed és elmenni a buliba, ahol egy hagyományos nápolyi játékot játszottunk, a Tombolatát. Bingószerű játék, de egyben történetmesélős gyakorlat is.
a nápolyiak nagyon babonásak, a mindennapjaikban is van egy csomó olyan megnyilvánulásuk, m a magyar "lekopogom". 90-ig (a lottó számai) minden számnak van jelentése (la smorfia napoletana).
1 olaszország, 2 kislány, 19 nevetés stb.
a legérdekesebb számok:
6 az, ami a földre néz
29 a gyerekek apja
ezek a nemeket meghatározó szervek leírásai, rátok hagyom, h eldöntsétek, melyik-melyik.

két adalék ma estére

már sok embertől megkérdeztem, kezd statisztikusan szignifikánssá válni az a réteg a milánóban élő kocsitulajdonosok közül, aki még sosem hallottak életükben a téligumiról. ("hát mi láncot használunk" erre lukácsanna rájön, hogy itt szezonnal fazon keverés forog fenn, majd belekezd a gumi fizikai jellemzőinek ecsetelésébe a hőmérséklet függvényében) de már javulok..
majd jógaóra pótlás egy héttel előre (ilyenről az olaszok még nem is álmodtak!)
majd itthon megint itt van Kání (Kany), akivel elég furán beszélgetünk, mert ő érti az olaszt, de nem beszéli, így a francia szenegálban használatos dialektusában közvetíti felém mondandóját (de ez olaszos füllel sokkal érthetőbb, m a rendes francia!) úh a kettőből kovácsolunk beszélgetést.
holnap szenegáli buli, amire megint nagytételben készül kaja. de ebbe a buliba én is megyek:)
ugye a kiterjedt kajakóstolás után bennem is felébred a hazafi és szeretném őket megkínálni vmi magyarral..de mi van itthon magyar: unicum és vilmos....jellemző. meg eldugva maradt még egy kis aszalt sárgabarack (nem pálesz!). kénytelen voltam ezzel megkínálni Kánít, mert náluk nem szabad alkoholt inni (muzulmán vallás, amiről egy történetet nem igazán értettem, h a sertésnek a jobb v a baloldalát még megehetik, de a másikat nem!!! uhh, azt hiszem ennek utána kell érdeklődnöm)

folyosói hangok:D

vagyis: voci di corridoio, ezek a pletykákra vonatkoznak, amolyan csiripelték a madarak szerű...
szóval épp a folyosón hallottam..
emlékeztek, h írtam, h hozzánk hozták be egy bizonyos személyt.
namost az olasz privacy-ról nem kívánnék szót ejteni...mindenki tudja, h ki mennyit keres, csak h egy minimális dolgot említsek.
szóval erősen gondolkodtam, h leírjam-e, amit hallottam, de úgy gondoltam, hogyha hozzám eljutott, akkor már mindenki tudja rajtam kívül lombardiában.
az orvosi titoktartás épp olyan erősségük, mint a fizetés titokbantartása..
a sajtóban közölttel ellentétben nincs eltörve az orra senkinek, a pletykák szerint. hangsúlyozom ezek mind pletykák. csak azért írták, h súlyosabbnak tűnjön a dolog, ill h újabb plaszt. műtétet hajthassanak végre rajta.
maga a tény annyira nem döbbent le, hanem az, h az emberek mit reagálnak: "mégis mit vártatok?"
ill az is, h így súlyosabb ítéletet hajthatnak végre a merénylőn. hát, tegyen vki más igazságot....én nem fogok.

5 kiló kuszkusz és 20 liter szenegáli kaja

épp ennyi van itthon. hazajöttem és egy turbános, papucsos, népviseletes szenegáli lány fogadott. azóta lényegében be van zárkózva a konyhába, miközben különböző hatalmas edények kerülnek ki onnan....(aki járt már itt, tudja, h a konyha nem épp nagy..én egy tükörtojást nem tok úgy megsüni, h csak oda pakoljak...)
holnap vmi rendezvény lesz, amit a lakótársam szervez (jelen lesz a főpolg mester küldöttje meg egy csomó fontos emer), és így oldják meg a kaját..
Kání épp egy kuszkusszal félig tele levő 10l műanyagdobozba önt olajat és forróvizet. elég bizarr látvány.
update: 5 perc alatt (le kell fedni és úgyhagyni) a kétszeresére duzzadt és elkészült.
az előbb megkóstolhattam a mogyoróvajjal, darált marhahússal és erőspaprikával készült zöldséglevest (inkább pürét) amit a kuszkuszra kell rakni szószként. elég érdekes keverék....a múltkori bárányhús sokkal jobban ízlett, de ez se volt rossz:)

Egynapos baba és egy kivilágított dóm

kolleganőm kislánya tegnap megszületett, ma a csodájára jártunk. majd hazafelé megcsodáltam a dóm díszkivilágítását: a rózsablakokat belűlről világítják meg, így szépen látszik azok mintája, nem rossz:D

Áramszünet

7 napon belül harmadszor, teljesen váratlanul. ilyenkor még az is elromlik, ami eddig működött...
van egy csomó tök drága műszerünk, amit nem lehet csak úgy ki-be kapcsolgatni (lézer higanylámpája, ami fel is robbanhat ilyen esetben...) nem beszélve egy csomó kísérletről, hazamész, felrakod a becses mintádat éjszakára "futni". és aztán puff. hogyan engedheti meg egy ilyen intézet magának az ilyet? van néhány szünetmentes áramforrás, de a műszerek számához képest kevés...
és mi van, ha épp az egérrel a kezedben ér a sötét..jobb nem is belegondolni:)

berluszkót szájbavágták, hozzánk hozták be

abba a kórházba hozták be, ahová az intézet is tartozik, totál felbolydult minden, walkie-talkie-s emberek mindenhol, vétel, hallottam, vétel.
legalább vacsizni hagytak a menzán, mer akkor még nem értek be. vacsi után labor, sejtátoltás, kis netezés, hírek: B-t szájbavágták (vajon miért, hehe) mennék haza: a kulcsot is alig bírtam leadni a portán..pedig a kórház egy háztömbbel arrébb van.

http://theitalianjob.hu/archives/2009/12/14/szajbavagosdi/

éljenek a bulik és éljen az, h az ember lánya hideg fejjel felülkerekedik mindenen

ennyire bölcs lettem ma reggelre:)

hogy mik vannak..

nem kell sok komment hozzá, ezt találtam a folyosón pénteken, hazainduláskor. az már csak az ovis lelkületemre utal, h utána egy óráig nem bírtam abbahagyni a kuncogást, és ez elég hülyén nézett ki biciklizés közben. melyik kutatócsoport használja?? és mit kutatnak vele?

a kivilágított ház

http://www3.varesenews.it/lombardia/articolo.php?id=158107

már írtam róla a síelős bejegyzésben, de rossz linket tettem be, most loptam netről pár képet..

Egy hétfőnek tűnő szerda, melyet tűnődéssel töltünk

valahogy igen. nehéz ezt elmagyarázni, de hiába dolgozom, mintha nem töltené ki a napot és a napi fő tevékenységem a rózsaszín hegyek csodálata lenne. na majd a pilates felébreszt.
amúgy minden rendben, megint tudok járni:) és nemsokára megint hétvége..

Szünet van

persze ettől még bemegyek ma, de csak "később", úgy 3-felé talán.
Jövőre minden msz nap hvégére esik, ennek elensúlyozására most kettő is egymás után egy "szuperhidat" alkot: dec 7 hétfő milánó védőszentjének Sant Ambrogio-nak (=Szt. Amrus, erre sose jöttem volna rá, köszi Anya) az ünnepe, csak milánóban munkaszünet hivatalosan.
Gyakorlatilag azonban majdnem mindenhol, mert dec 8 a szeplőtelen fogantatásnak v minek a napja, ami egész olaszo ban érvényes, vagyis a hvégét hozzákötik a mszünethez. de jót aludtam, mmmmm, a síelés nagyon kiütött:)

Tünetek: behorpadt sípcsont

szó szerint ott kezdtük újra, ahol áprilisban abbahagytuk
http://pottom-panna.blogspot.com/2009/04/idozavarazaz-totalis-akklimatizacios.html
breuil-cervinia, áprilissal ellentétben rengeteg ember, torlódás a pályán és sok sorbaállás. de azért jó volt, sajnos vissza kell rázódnom, elég ramatyul néztem ki a nap végére, főleg a sípcsontom bánta, mély behorpadás keletkezett rajta...nem is értem, hogyan lehetséges ez fizikailag. mi ment beljebb, v épp mi dudorodik ki a nyomott rész két oldalán?
most is elég időzavar van a fejemben, mert korán sötétedik, ahogy azt decemberben illik, de szombaton még egy szál pulcsiban kocogtam a naviglio partján elképesztő tavaszi időben...és a város karácsonyváró hangulatban van, és ma tessék, havaztam, de töredéke annyi hó sem volt, m áprilisban!
apropo, tök jó kiviágítások vannak egy csomó helyen milánóban
http://www.ledfestival.it/
csak annyit vettem észre, h a pirellone-re (a vasaló alakú modern de műemlékké avatott lapos ház a centrale-nél) festmények vannak vetítve, méghozzá olyan nagyra felnagyítva, m maga az épület! bazijól néz ki.

lehang

sok furcsa álmom van mostanában, az ember lelkiismerete nem semmi...

Megint december van

és már jobban is érzem magam (http://pottom-panna.blogspot.com/2008/12/nem-tntem-el.html). meg ma láttam kék eget! sőt, havat a hegyeken, így nem teljesen reménytelen, h tudunk síelni vasárnap:) mindenki drukkoljon!

eszembe jutott még egy

a vakoknál a sötétben teljesen olyan lett a testtartásom, mint a vakoknak:
lehajtott fej, fülelő, koncentráló oldalra biccentés, ill ülés közben a botnak támasztottam a fejemet, pedig nem voltam szomorú:)

szombat esti bárány

lakótársam révén meghívót kaptam egy igazi szenegáli buliba, isteni omlós és nem-faggyúízű bárány, borsos-mustáros főtthagyma és kuszkusz társaságában. bájos szervezés, élőzene és sok sok mindenféle ember: szó szerinti sokszínűség.
utána buliváltás, a jól ismert, madonna rockfeldogozást előadó együttes. szép este volt ez is.

láthatalan

péntek este voltam ismét egy vakok által szervezett "kiállításon". olyanon, amin oszt kiránduláson is voltunk. ez is nagyon érdekes és bátorító volt. park, otthon, város és hajó voltak a helyszínek. a büfé helyett itt egy pici aperitivo-t rendeztek a végén. nagyjából két órát voltunk a sötétben, utána bután csak keveset maradtunk az "akklimatizáló" helyiségben, félhomályban, utána az esti kivilágított folyosó annyira fényes volt, h negyed óráig szédültem....az itteni vakok intézete is szép, belvárosi épület, jól szponzoráltnak tűnik. minenkinek csak ajánlani tudom.

labmeeting

legközelebb mindent felírok a diákra (a teleírt diákon mindig felháborodom...de..)
ha egyszerűen nem hallgatnak meg, akkor hiába mondok bármit is a kísérletről, annak értelmezéséről...
nem baj, legközelebb felírok mindent. így beszélnem sem kell majd:)
hiába szeretek mesélni a dolgaimról, ha egyszer nem is figyelnek arra, amit mondok, félbeszakítanak nem élvezem...
UPDATE:
a főnöknek tetszett az előadás.
a többieknek nem. még lelkifröccsöt is kaptam, h udvariatlan vagyok, amiért azt mondtam:
"ha nem hagyjátok, h elmondjam, akkor nem fogjátok megtudni" hangsúlyozom:
nem megbántott, felsőbbrendű, vagy akármilyen nem megfelelő hangnemben.
ja és emellett két embertől egymásnak éppen ellentmondó (kéretlen) véleményt kaptam.
hmmm
épp egy olyan országban, ahol mindenki udvariatlan.....épp én, aki általában meg sem merek szólalni....megoldás: megszokták, h "hagyom magam". és végre nem:) szóval még büszke is vagyok! na ezt kapd ki.

végre!

"A KRESZ módosítása a biciklis közlekedésben bevezet négy sebességhatárt, meghatározza a "nyitott kerékpársáv" fogalmát, lehetővé teszi például, hogy a kerékpárok egyirányú utcába is behajtsanak a forgalommal szemben, vagy előre menjenek a piros lámpánál. A változások eredményeként mentesülnek a jobbra tartási kötelezettség alól is, vagyis akár az út közepén is mehetnek majd."
http://hvg.hu/cegauto/20091125_kresz_modositas.aspx#

hmmm, ez elég súlyos, nem tudtam (vessetek meg), h nem lehetett az út közepén menni, ill h nem lehetett eddig előremenni a pirosnál.
a két alapvető biciklis viselkedési alapszabály: ne húzódj le túlságosan, mert akkor "kicentiznek" és elsodorhatnak, ráadásul nem is látnak jól ill szimplán rádnyitják a parkoló autók ajtaját...
a pirosnál meg nyilván előrecsorogsz..kül nem tudsz elég idő alatt felgyorsulni a forg tempójához, ill minek álljak be a kocsik mögé (talán h közvetlenül a kipufogóból szívjam a gázt?), meg ált nem vesznek észre, ha ott vok (lejtőn felfelé különösen vicces)
elférek mellettük, ennyi erővel a kocsik se előzzenek ki sose...
még jó h nincs így ezentúl!
sajnos az egyirányú utcába való behajtással nem értek egyet.....mivel simán behajtok sokszor én is, már sokszor megtapasztaltam, h veszélyes....na mindegy, remélem nem az előszörbicajraülőarrogánsésbéna biciklisek fognak élni vele
volt már ezekről egy cikk a kerékagyon, de nem találom

az élet folyik tovább a saját medrében

megin kaptam egy adagot, és megint egy olyan embertől, akitől nem számítottam rá.
viszont rájöttem, melyik az a mondat, ami bármilyen ártaltan beszélgetésben elindítja a lavinát az agyamban:
"azt nem gondolhatod, hogy" című reakció egy tetszőleges kijelentésemre.
(példa: -nézd milyen érdekes -azt nem gondolhatod, h ez érdekes)
mert ha már egyszer kimondtam: akkor nyilván úgy gondolom.
meg egyébként is: mindenkinek szabad arra gondolnia, amire akar.
vagyis a beszélgetőtársam nem tudja megérteni, h lehet különböző véleményünk.
nem kértem sosem arra, h értsen velem egyet....csak, h hallgasson meg. ebből megtanultam, h erre sem fogom kérni őket. szerintem kitaláltátok, h hol futottam össze ilyen emberekkel....

újabb variáció

aki emlékszik erre, az nem fog annyira meglepődni.
ma láttam egy bácsit "hátradőlve"(felegyenesedve) biciklizett és egy hatalmas hírlapot olvasott menetközben.

hú!

a saját magam vállonveregetése után kiderült, h nem is annyira önfeláldozó dolog vért adni: azok élettartama, akik vért adnak, jelentősen hosszabb. bár spekuláció: valószínűleg azért van, mert vér megújulását így segíted elő. állítólag ezért élnek tovább a nők, az "önkéntelen véradással".
elkezdtem nézelődni neten, h találjak vmi megbízhatót, eddig annyira bukkantam, h a véradó férfiak szívrohamra való hajlama drasztikusan csökken a véradók körében, mert ez a rizikó összefügg a test "vastartalmával".
egy átlagos véradás átlagosan 650kcal elégetésével egyenértékű! ezért adnak kaját utána..

életünket és vérünket

ma voltam véradáson, szégyen szemre életemben először. mert vhogy eszembe sem jutott, h lehet...úgy látszik a régi propaganda mégis ért valamit, mert úgy tűnik, mintha régebben ezt rendszeresebben csinálták volna.
na mindegy, nagy ügyesek és kedvesek voltak stb. és elvégeznek egy csomó vérvizsgálatot meg ekg-t ingyen, ami azért érdekes, mert itt még a beutalós vérvizsg is pénzbe kerül, kb 20 euró nagyságrendben.
na majd meglátjuk, mit hoznak ki.
ja és télleg nem fáj meg nem is kellemetlen egy átlagembernek.

Büntetés

megin olyan érzésem támadt, mint amikor a gyerekek olyan büntetőházit kapnak, h írjanak tele x oldalt olyan szöveggel, h "nem beszélek csúnyán" meg, h "szépen fogok írni".
csak épp vial-t feliratoztam nagy léptékben....

döni pötió és atonszión

emlékeztek?
ma vhogy szóba került és vért izzadtam, h megtaláljam döni pötió-t, ugyanis, mint az várható, nem épp kiejtés szerint írják. íme a megoldás:
Denis Pettiaux
miért nincs már ez a játék?
http://en.wikipedia.org/wiki/Jeux_Sans_Fronti%C3%A8res
az ötlet eredetileg dögól-tól származik (na jó de gaulle-tól), h a német és francia fiatalok így barátkozhassanak.

ja és döninek van fészbuk oldala....

a világ legeslegeslegeslegrondább cipője

le volt árazva a felére(szerintem senkinek sem kellett), méretben jó volt, és fájt a térdem, úgyhogy kellett vmi komolyabb szerzemény. de meg lett bocsaájtva neki, mert nagyon nagyon kényelmes
http://www.decathlon.it/IT/ekiden-200-58288442/
csak miért épp fényes és rózsaszín??????

osztálykirándulás utánérzés

a külön diákoknak szervezett konferenciák mindig jók, de ez főleg, azért is mert ezt dj-k és breaktánc világbajnokok szervezték, akik mellesleg phd hallgatók és értelmes és szimpatikus emberek:) ennek eredményeképp reggel 5-ig buliztunk, majd szépen hétkor keltem is, h 9-kor már felkészülés, reggeli, a szokásos bürokratikus harc után készenálljak egy immunogia és cancer biology szekció levezénylésére.
jó volt, ügyes előadók, érdeklődő közönség. a diákokat támogató profok, remek hangulat és jó kaja. és egy péntek du frissen a laborba érkezett kimerült munkaerő. ilyen fáradtság miatt nem panaszkodom:D
a képeket a telómmal csináltam, mert nem volt nálam a fényk. 15 percet töltöttem összesen a hotelen kívül, de azt nem épp rossz környezetben....

még egy adalék

én is feltöltöttem pár képet, csak veronában fotóztam.
ennek a folytatása.

Látogatók

ott szeretném kezdeni, h megköszönöm a szobám előző lakójának, h ígérete ellenére végül is sosem jött el a matracáért. így teljesen komfortosan tudunk akár 3an is zsúfolódni...és nem is tűnt annyira zsúfolásnak.
péntek: egy időben eltolt teljes munkanap után irány a város, majd aperitivo "alla milanese".
szombat: félkorainak tekinthető kelés, bombakávé ivás, irány párma, napsütéses délelőtt, borongós délután, sok szépség és finom fagylalt megtapasztalása. a nap massive attack koncerttel megfejelve, vagyis inkább megkoronázva.
vasárnap: ronda hideg és nyirkos nap, 3 ig ki sem mozdulás, tortellini di giovanni rana, vagyis a civilizáció legnagyobb találmánya. a környék+triennálé+st maria delle grazie bemutatása vacogással tarkítva majd melegedés a szusi mellett (mint helyi specialitás...).
ma még tart a vakáció kedves látogatóim számára, remélem ma is tartalmasan telik nekik.

Adalék

a múlt hétvége képekben
http://picasaweb.google.com/agnes.tomek/VillamlatogatasVagyDerultEgbolAnyaEsApa#

Rövid és hosszúhétvégék

Már mások is rákaptak a rövid utazások ízére, ugye ugye? (madáchosoknak: honnan is ismerős, h ugye-ugye? ;) )
mert egy nap alatt is lehet annyi mindent csinálni, h az ember el is felejti az előző napi problémáit:)
szal a "kiszakadás" már másoknak is bejön, épp ezért megint egy mozgalmas látogatós időszakba kerültünk.
Az elmúlt három nap mérlege:
két sörözés
egy pizzázás
két tortellinizés
egy tésztaevés
sok-sok cappuccino és doppio macchiato
sok-sok sajtkóstolás
kisvárosok intenzív csodálata
egy verona
egy bergamo
négy koránkelés
két koránfekvés

Tudtad-e, hogy...csak erős idegzetűeknek

két napos immunológia kurzus, rengeteg szervezést igényelt részemről, már az is, h oda eljussak (egy röpke fót-érd-nyi utazást képzeljetek el kétszer oda-vissza), de mivel kötelező volt, választásom nem akadt. A jutalmam viszont nem maradt el, megtudtam ugyanis, hogy:

- csak lombardiában naponta 6 új pácienst diagnoztizálnak hiv fertőzéssel

- azok közül a sejtek közül, amiket magunkkal hordozunk (a testünk+ a testünkben élő+ a testünkön élő) sejteknek csak az egytizede eukarióta. ez azt jelenti, h kb 10-szer annyi baci él rajtunk+bennünk, mint az összes testi sejtünk és a bennünk+rajtunk élő gombák összesen.

- a kullancsok azért, h ne vedd észre a kullancscsípést, ill h az immunrendszered se vegye észre, a csípésbe fájdalomcsillapítót és gyulladáscsökkentőt fecskendeznek, méghozzá néhány olyat is, amit eddig semmilyen más faj nem talált fel.

- olaszországban csupán az 1960-as években eradikálták a maláriát

- a kandidafertőzéses (vaginovulváris kandidózis) emberekben a gombák száma lényegesen csökken egy egészséges egyedhez képest!!!! ez azt jelenti, h nem a gomba jelenléte okoz gondot, hanem az, h az immunrendszered felébred és gyulladást kelt értelmetlen módon, így még csökkenti is a candidagomba lélekszámát. éppen ezért értelmetlen az ilyen patológiát gombaölővel kezelni. akkor miért is ez a bevált orvosi gyakorlat?

Korrekció

nino bixio liguriai származású, az ő dialektusukban úgy kell kimondani, h "bízso".
egy garibaldi-related katona volt.

Fusoriario..vagyis jetlag

Az történt, h tudtam, h ma van óraátállítás. Reggel felébredtem, ránéztem az órára: 9.30. Na, ügyes ügyes még csak 8.30 van...
aztáán, szépen lassan rájöttem, a hülye óra átállította magát!! meg a szgép is, vagyis a szobámban több minden állította magát át, mint ami nem, így 2 órával voltam átmenetileg elállítva, vagyis eredeileg 10.30-kor hittem azt, h 8.30 van..ah hová vezet a technika!!

Új barátom Nino Bixio

bizonyos látogatóim tudják, hogy a nino bixio egy számomra kiemelt fontosságú utca milánóban. a név épp annyira furán hangzik olaszul, mint a dugovics titusz magyarul. na jó, annyira nem idegen.
éppen ezért lepődtem meg, amikor a lakótársam említette a bácsit, majd a nevét. tényleg úgy hívják..mégjobban meglepődtem, amikor kiderült, h hol dolgozik.
emlékeztek erre a bejegyzésre?
http://pottom-panna.blogspot.com/2008/12/dolgok.html
gyerünk, gyerünk olvassátok el azt a régi bejegyzést! még aznap leírtam a címet, és a bejegyzésen azóta nem változtattam.
szóval, mindkét forrásomnak igaza volt. ilyen könnyed és elegáns gumi belső és külső cserét elképzelni sem mertem volna..majd nino bixio hozzátette: via il dente, via il dolore (el a foggal, el a fájdalommal) vagyis gyors és határozott megoldások híve..
hozzá fogok járni ezentúl, hiába kaptam igortól kölcsönbicklit..mégis jobb, ha az ember 3 nap helyett 10 perc alatt megvan a javítással..főleg úgy, hogy másnap tömegközl. sztrájk, mint amúgy elég gyakran...

http://pottom-panna.blogspot.com/2008/11/az-j-bartom-igor.html

Lehetett volna még egy szép estém

de nem lett, mert a szakadó esőben, a forgalom kellős közepén defektet kaptam. tuti rámentem vmire, ami nem látszott a minden utat elfedő 10 centis vízben. szal most pilates helyett megint a labban vok, amit a pár nappal ezelőtti bejegyzés fényében már tudtok hogyan értékelni.. összeszedem minden erőmet és hazametróztatom a drágát. jóest

Kultúrálódás

óóó tegnap volt ám benne részem. röviden és tömören: kiállítás-aperitivo-mozi, mind egy estében.

A kiállítás azért érdekes, mert az egyik nagyon híres és fontos prof egyben művészlélek, emellett elismert művész. plakátokat csen a világ nagyobb városaiból, és összetépdesi őket:D

itt lehet megtekinteni:

antoniosiccardi.net


zárás előtt érvén oda, már pakolták a képeket, de így szép és tartalmas beszélgetésbe elegyedtem a művészprofesszor úrral. azt előtte is tudtam, h nagyon szimpatikus, mert igazi régivágású úriember, kis meghajlással köszönti az embert, és érdeklődik a dolgozók hogyléte felől is.
Egy nobeldíjas növendéke, ven rengeteg sztorija még a hőskorból, amikor pigmeuskakit kellett gyűjteniük kutatási célból. Persze ennek a történetnek több oldala is van: hogyan kérik el a pigmeusoktól a kakijukat (oltásért cserébe adták) ill hogyan vámoltatják el ahhoz, h eme tetemes szállítmányt repülőn vihessék.
Mellesleg más intézetektől eltérően, a fluoreszcens sejtek helyett az ő képei díszítik a doktori iskolák posztereit, rendszeresen ellopják őket a folyosóról....

Ez után a felfrissülés után egy teljesen jellemzően véletlenszerű társasággal fogyasztottam el az aperitivo-t, majd a legújabb vudiellen filmen nevettem hangosan.

Beszólás

Technikusunk kislánya 4 éves, elküldték hittanra. Hazamegy, rosszalkodik. Az anyuka megkérdezi, h nincs-e lelkiismeretfurdalása.

Kislány: hiszen itthon rosszalkodhatok, a Jézuska itt nem lát.
Anyuka: Dehogynem! miért ne látna?
Kislány: Akkor hol van?
Anyuka: nem látszik, de itt van.
Kislány: hiszen akkor olyan, mint a vírusok!
(látszik, h egy biológus anyuka mennyit traktálja a gyerekeit kézmosással:D)

mindjárt indulok jógára

ezt azért írom le, mert február óta minden hétfőn megyek jógára, és minden szerdán pilatesre, és imádom, amikor van, aznap alig várom, h este legyen :D és ugyan nem fogyok tőle, de a vállam életemben először jó helyen van napközben is...erre úgy döbbentem rá, h láttam régi képeket, meg ma megláttam magam a monitorban a blog jó kis fekete hátterében.
itt a link hozzá, nagyon profi a néni:
http://www.pilatespoweryoga.it/
na megyek is:)

Ó azok a lusta hétvégék

még szerencse, h ilyen is akad és 2 óra labormunkával, egy futással, egy biciklipumpálással és egy vacsival megúsztam:D

Megvívtam harcomat a bürökráciával, kiakadtam, de kezet fogtam egy nobeldíjassal, és ez máris felvidított

Különböző drága műszerekkel felszerelt "facility"-k be csak kártyával lehet bejutni. Ami persze érthető, inkább az nem érthető, h hozzánk miért nem csak azzal lehet bejönni, h miért lopkodják az egéralátéteket és a szőlőzsírokat ill pénztárcákat a laborból, ill h néha pizsamás emberek miért keresik nálunk a kardiológiát...
Kiderült, h két számomra felfoghatatlan "intézmény" harcának estem áldozatul: az egyik utálja a másikat, ezért megváltoztatták a szabályokat arra vonatkozóan, h a beléptetéshez milyen típusú kártya érvényes. Ami 2 évig jó volt, az nem jó már...okkkéééé, de a kártyatulajdonosoknak nem szóltak...senki nem tudta, h mi van..egy heti NYOMOZÁSBA került, h kiderítsem, új kártyára van szükségem. Majd arra, h (viccesen!!) "szerintem ez műanyag- és papírpazarlás, ennyi erővel kulcsot is adhatnának az ajtókhoz" kiderült, h (nem viccesen) én érdektelen és nemtörődöm alak vagyok. Köszönöm szépen, szerintem nem érdemeltem meg..

Ebben a hangulatban ért a főnök, amikor bejelentette, lányok: 5 perc múlva egy bizonyos Aaron Ciechanover jön az irodámba, legyetek itt a laborban, mert bemutatnálak neki titeket, nem tudom,tudjátok-e, kiről van szó. A többiek nem tudták, nekem leesett az állam.
Ott kezdődik a sztori, h ugye mi magyarok nobelmániásak, nem tom, milyen furcsa okból, de vmi erős kötődést érzünk kollektíve a díjhoz. Akkor is, ha a díjazottak közül csak kb egy végezte itthon a kutatását, ill olyan is csak kevés van, akinek nem csak az ükapja volt magyar..és amúgy is marhaság, h kis nemzet vagyunk, ill h lakosságra vetítve jó helyen állunk, csak egy nagy butaság...

És mégis jó játék azzal játszani, ki hány kézfogásra esik egy nobeldíjastól. Eddig 2-re voltam.
Ma én is kezet fogtam eggyel végre, hát persze h teljesen megváltozott az életem, a csoki nem hízlal ezután és a bürökrácia sem ellenem van immár, és a szél sem szembe fúj a biciklin persze..:D
Ez a bácsi tényleg érdekes személyiség, vérbeli tudós, nagyon okos, és főleg: emlékszik a Bp-i műegyetemre, a Főnökre (nagy F-fel, nem a mostanit értem alatta) meg az interjús bácsira (a kutatócsop tagjai tudni fogják kiről van szó.)
Adott elő pesten is, ill adott elő barcelonában tavaly, és annyira belelkesültem a beszédén, h még fotóztam is az előadásán!!
itt meg lehet nézni pár fotót róla...
http://esof2008.googlepages.com/day2
szerényen, csak a My favourite speaker jelzővel illettem..

és nyilvánvaló, h az ember zavarban van egy olyan ember előtt, akit ennyire tisztel..és nyilván nincs zavarban, amikor nem tudja, h ki az előtte álló illető: így beszélgettem az intézetbe való megérkezésemkor fesztelül az egyik nagyon nagy tiszteletben álló bácsival, míg a többiek nem szóltak..és ma én voltam megilletődve, még ők meg fel sem vették, h ki áll előttük :D

Harc a bürokráciával, széllel szemben tekerés

ez jellemzi napjaimat, meg, h holnaptól visszatér életembe a téli kesztyű és a sapi alatti fejpánt a bicajon.

a mobilomon talált képek

már egy ideje vittem őket magammal, végül is miért ne mutatnám meg nektek.

egy szeles nap milánóban. nem, nem nápolyban vagyunk, hanem a gazdag és sikkes milánóban, ahol egy számomra teljesen normális erősségű, ámde itt szokatlan szél szanaszéthordott minden kakit.
majd egy buli egy használaton kívüli templomban, világvége hangulatúnak ígérkező, ám eléggé konszolidált dínomdánom brüsszelben.

És szúnyogok még mindig vannak..

éjszaka ködös, csípős az idő, éééés hihetetlen, a lakásunkban (ami hőmérsékleti szempontból tökéletesen nyílt rendszer: uolyan idő van kint, mint bent, az esőt kivéve) vannak szúnyogok.
és szúnyogok vannak a metrón, a tornateremben és a laborban. segítség!!

Futóbácsi

kikerekedett a szemem kerekezés közben. elémvágott egy futó, majd kb tíz percig követtem kíváncsiságból. a a futó jó ötvenes, bő három kilométeren kersztül ment a maratoni futók tempójában (20 km/h körül), bicajjal a tempó kényelmes volt, egyáltalán nem lassú..tudtam, h léteznek ilyen emberek, de szembesülni vele mégis más. nem tudom mikor indulhatott...nade hány másodpercig tudna egy átlagember futni egy maratoni futóval? erre ennem kellett egy indiai sajtos naan-nal készült kebabot:D

Családi ebéd egy piemonti faluban

Lelkes barátnőnk összecsődítette a baráti társaságát,a lehető legszínesebb etnikai összetételben, majd kellemes fa alatti pingpongasztalonkajálásra invitálta őket.
Jól eltévedtünk odafelé, de a kajával megvártak, nagyon kedves család, nagymamástól, kutyástól, szomszédostól jól megvendégeltek bennünket. Nem is ettem annyit, amennyit kínáltak, jól is voltam egészen a desszertig...majd a kacskaringós domboldalakon való autózást annyira nem viseltem jól.
Egy fa alatt ültünk, langyos októberi verőfényben, az előétel végén leesett a tantusz, h nincs a fa alá nőve egy fügebokor, hanem az egész fa egy hatalmas fügefa, amiről néha mézédes gyümik potyognak. nem volt rossz, a hely igencsak bicikliznivaló, dimbes-dombosságáról híres szőlőtermő vidék (Monferrato Asti körzetében).
itt egy link, amin egy hasonló helyről fotóztak
http://static.panoramio.com/photos/original/23705522.jpg
sajnos sétára már nem futotta az időből két dolog miatt, mert az ebéd olyan hosszúra nyúlt, ill mert sietni kellett a reptérre az egyik legénynek. Így hazafelé még egy egészen izgalmas kocsikázás is kerekedett a dologból (autópályán 3 percet ledolgoztunk a hátrányból, majd 5 öt elvesztettünk a fizetésnél és így tovább) hazafelé még egy laborozást sem hagyhattam ki, szal élménydús nap volt.

megint egy unalmas bejegyzés

de nem bírom ki, h ne írjam le. egészen eddig kézzel írt jegyzőkönyvet vezettem (vezetek), amibe be kell ragasztani az eredményeket, kinyomtatott dolgokat és fénymásolatokat. igazi 90-es évek beli technikák. tegnap az egyik lány nem találta a jegyzőkönyvét, és mivel teljesen arra hagyatkozott (máshová nem írt fel semmit) 2 év munkáját hagyta el.
nem fokozom az idegeket, de a kockás füzet mára meglett, huhh.

elhatároztam, h elektronizálom az összes fénymásolatomat (protokollok!!)
és ezentúl gépben írom a jegyzőkönyvet és hetente kinyomtatom:
-más is el fogja tudni olvasni
-sokkal hamarabb megvan, mint a kézzel ollózott (az eredményeink 95% digitálisan feldolgozott..)
-ha elolvasol egy file-t, akkor becsukás után ugyanoda kerül, m volt, ami egy fénymásolatról nem mondható el.....
-könnyű archiválni
-"egyszerre két helyen is lehet":otthon, mhely
-keresni lehet benne
-hivatkozásokkal összekötni a bejegyzéseket.
-ha esetleg az a megtiszteltetés ér, h cikket kell írnom valaha is, a protokollok meg lesznek szgépen..egyelőre nem ez a legégetőbb szükségletem sajnos

hmmmm, na de eddig miért nem így csináltam??????? (lehet,h ha megkérdezném bárkitől, most sem engednék, de olaszországban hamar megtanulni, h sokmindent egyszerűen csak nem kell megkérdezni..)

ui: olaszországban nem lehet "sima" füzetet kapni (nem kockás, igenis Ági néni, négyzetrácsos.. és nem csíkos)

Brüsszel

eheti kultúrmorzsánk brüsszelből..
soksok fiatal, barátok barátai, mindenki mindenkit ismer, vagy ismerni fog.
iszonyatosan hangulatos, sok buli, sok érdekes jazzkoncert, rengeteg kávézó, teaház, söröző, ah belga sör...és a belga csoki, és amúgy is. vannak szép szecessziós házak is, de nem volt időm felfedezni őket. az összbenyomás, h szép város, nem annyira lenyűgöző, m róma pl, de sokkal sokkal hangulatosabb, és ami megint nagyon fontos: élhető.
és kifogtuk az év két napját, amikor nem esik az eső...
és minden ott élő imád ott lenni, nyilván az ő szemükkel néztem én is a helyet.
megtudtam, h vallónia és flandria nem bír kibékülni, h belgium egy tök mesterséges ország, viszont brüsszel teljesen kiemelkedik ebből. a legtöbb negyedben nemhogy flamandot, de franciát sem hallani, csak angolul beszélőket.

ha nincs flash playeretek akkor itt lehet megnézni a képeket:
http://picasaweb.google.com/ohogyazarossebb/Brusszel?authkey=Gv1sRgCNLKuMec34brbA#

Miért szeretem az internetet

http://dosdose.com/game/29/supaplex/

!!!!

ehhez nem sok magyarázat kell, eddig is sok lakattal jártam..most átmenetileg eggyel kevesebbellenyűgöz, h mennyire gyengéden hagyták a kosaramban

ma ilyen képfeltöltős nap van

lapozgatni vágyóknak ugyanezek a képek albumformában:
http://picasaweb.google.com/lukacsanna/PTtMPanna#5383172590201959330

Képek, pótlok tanár úr kérem

megint van egy kis időm rendezgetni a képeket, közben arra bukkantam, h a völgyhíd amin átjöttünk montenegróban, az a világ legmagasabb vasúti viaduktja!!
még jó, h a vonatos bácsi szólt, h fényképezzem le:)
http://en.wikipedia.org/wiki/Mala_Rijeka_viaduct
ill feltettem az annanapi képeket, aki szeretné, megnézheti.
egyúttal leleplezem az új picasa albumomat, amit, mint majd látjátok, mérgemben neveztem el, mivel a régi betelt.
http://picasaweb.google.com/ohogyazarossebb/
vigyázzatok, nagyon édi képek vannak benne, ne nézzétek olyan helyen, ahol nem kiálthattok fel, h úúú

gerinc

kiderült, h csak két helyen hajlik a gerincem oldalirányba, mintha három pálcikából lenne összerakva. pedig viszonylag egészségesnek mondhatom magam ilyen szempontból, milyen lehet a többieknek?!
nagyon kíváncsi vagyok, milyen gyakorlatokat kapok ennek korrigálására!

közeledik a CM

fapados

van ez a sok fapados légitársaság, ezekből egyedül tényleg a ryanair fapados,
nem lehet hátrahajtani az ülést, idegesítő reklámok szólnak a repülés alatt, nincs zseb az ülések hátán, nem lehet semmilyen elektronikus eszközt használni repülés közben. kb meztelenül lehet csak a fedélzetre menni (a magaddal vitt tárgyakat durván korlátozzák).
viszont: a világ legkevesebbet késő társasága, és összvissz (mindennel együtt) 2 EURÓS áron repülök milánóból brüsszelig, meg vissza.
végül is ez választás kérdése, mindenki eldöntheti, h kevés pénzért kibír-e egy órát így, vagy sok pénzért terpeszkedik egy ülésben és hosszú órákat vár a kényelmetlen reptéren a késés miatt.
és akkor itt elgondolkodhatunk, h ki is tudja ilyen árakkal felvenni a versenyt, a skyeurope-ot kinyírták (nekem alapvető gondjaim voltak azzal a társasággal, nagyon csúnyán bánt az utasokkal...csak hogy a régi "simán 6 órás késés"-sebeket feltépjem) meg h napi két járatot működtetett prágába milánóból, amikor pestre egyet se..nem csodálkozom, h csődbe ment.
de azért akármennyire mérges vok rájuk, a ryan számomra túlment azon a láthatatlan határon...
a) felírta a gép oldalára: h bye bye skyeurope.
b) fedélzetre vihető csomagnak tekinti az újszülötteket!!! nem is beszélve, h a mai újszülöttek nem biztos, h megfelelnek a kézipoggyászoktól elvárt méreteknek...
ez a mail fogadott ma reggel:

Strictly one item of cabin baggage is permitted
per passenger (excluding infants) weighing up to
10kg with maximum dimensions of 55cm x 40cm x 20cm
(your handbag, briefcase, laptop, shop purchases,
camera etc. must be carried in your 1 permitted piece
of cabin baggage).

ok, az angolul kevésbé tudóknak egy szabadfordítás:

csak és kizárólag egy darab kézipoggyászt lehet felvinni utasonként
(eltekintve az újszülöttektől) stb stb

vagyis nyilván az újszülöttek nem vihetnek csomagot, de tök úgy érteni,
mintha az újszülöttekről, mint csomagról lenne szó:D

zuhog az eső és 15 fok van

így elég megrázó itt lenni, de nagy sikerélményem, h életemben harmadszor elaludtam egy buszon.

Welcome to hungary, avagy itthoni benyomásaim ömlesztve

Mer mindig mondom én odakinn, h bezzeg pesten nem lökdösődnek így az emberek, meg nem bunkóznak ennyire, há dehogynem. egy nőci tűsarkúval lépett a lábamra, és mivel nem ordítottam le a fejét, hanem csak annyit mondtam, h "kösz, egész villamosúton kötözködött...
meg a buliban a fogorvos után bennfelejtett húszezer kp helyett a gyűjtőjegyemet fújták meg..
meg egyebek.
épp a régi tanszékvezető irodájából írok, ahová a tszvez nyugdíjbavonulása után költözött a 2 tagúra karcsúsodott kutatócsoport (mondhatni száműzték őket, a frankó kis birodalmu(n)kból), .az iroda persze gyönyörű, a ch ép (nem műegyetemiek számára: a gellért téri műemlékép, a műegy első épülete)második emeleti fantasztikus panorámás irodája. államvizsgán jártam itt, akkor nem volt időm jól körülnézni..
a kutatócsoportnak (ill annak alcsoportjának) van utánpótlása, sok a lány:) hajrá sejtciklusmodellezés!!!

hétfő reggel

még csak hétfő reggel van, de lehet h pont ezért, már munkába jövet feldühítettek. és persze h ki nem tojik egy idióta véleményére, de az vajon normális, h minden rendes munkanap totál megalázó sértéseken kell átvergődnöm magam. minden áldott munkanap. milyen város ez?

A többiektől loptam...ömlesztve

figyelem képek..

ezek az én képeim
http://picasaweb.google.com/lukacsanna/HagaAmszterdam#

Bölcsesség

a mai napi bölcsességmorzsa a következő: minden relatív.
az idő csúnya milánóban pesthez képest, viszont fantasztikus amszterdamhoz képest.
a tömegközlekedés nagyon gáz pesten, egészen addig amég ki nem jösz milánóba.
a kaja jó olaszországban, bármihez képest, ha lennen tejföljük és túrójuk, akkor még jobb lenne.
a dolgok mo-n nem működnek, de olaszországhoz képest maga a paradicsom. amszerdamhoz nem is szeretnék hasonlítani semmit:) konklúzió: ha minden jó lenne és működne egy helyen, akkor a föld lakossága mind ott akarna élni, ezt elkerülendő a csúcs helyeken bunkók az emberek, v a klíma elviselhetetlen:D most akkor okosodja ki magát valaki (citation: liliomfi).

újra labban

így megint a félig tudományos dolgokkal múlatom az időt. a sciencenow olvasása közben ezt találtam, képes révén nem oldalra linkeltem be.

http://sciencenow.sciencemag.org/cgi/content/full/2009/901/2?rss=1

amszterdam télleg jó

most vettem észre, h az előző bejegyzést totál félre lhet érteni, de nyugi amszt télleg szupi, a fent említett hibák az egyetlen rossz dolgok, meg az is, h a hollandok fényévnyi távolságban vannak a többi egyéntől, nagyon hidegek.
a jó dolgokról írok, amint visszaértem milánóba, most drukkolás, f4 előadás!

üdv amszterdamból

amszterdam szuper város, csúnya időjarassal, rossz kajaval, szuperintenziv konferencia, 1 sec szabadido. paaaaa

Üdv Hágából

az Eszitnél vok, minden tök jó, ez a hollandia jó kis kontraszt olaszo után, hideg van, meg a reptéren ki van írva a csomagok monitorjára, h pontosan mikor jönnek meg!!

visszaút

már megint megzavart a főnök miközben írtam volna a visszaútról..egy szó mint száz, a bicajos nap után egyáltalán nem bántam, h 13 órát ülhetek különböző járműveken, amik úgy haladnak előre, h nekem a kisujjamat se kell mozdítani:D szóóval, busz kotorból dubrovnikba nem lett volna hosszú, csak a határon sokat kellett várni, és pont időben értem oda ahhoz, hogy egyből menjek is a reptérre és csak a buszról lássam a gyönyörűen rendbehozott dubrovnikot.(valami furcsa okból az olaszok dubrovnikot dubrovnics-nak ejtik:D)

Majdnem egészen Lovćen

annak, akit érdekel elmondom, h az az ékezetes c, egy cs és ty hang közöttit takar. kimondani nem tudom, de már fölismerem:)
ez az a nap, amire, ha igazából és mélyen belegondolok, nem úszom meg párás tekintet nélkül (kizárólag a pozitív érzelmi töltés miatt) nélkül.
egyébként nekünk se kellett több, két ember, aki imád biciklizni, meghallja, h különösebb edzés nélkül milyen helyre lehet eljutni....há nyilván rögtön igent mondtunk a bicajokra. Lovćen egy nemzeti park, de mi konzekvenesen a hegycsúcsot értettük alatta:)
kicsit meggondolatlannak tűnhet, h fejenként "csupán" másfél liter vízzel és pár keksszel indultunk útnak, tudván, h bármerre indulunk "sziklafalon" kell felbiciklizünk. előzetes info alapján tudtuk, h az út három és fél órás, nagyon, de nagyon kacskaringós (26 hajtűkanyar, de amég a kacsaringósig eljutottunk voltunk már túl vagy 15-ön) és azt is tudtuk, h éppen ezért NEM meredek. ill h étterem vár fent minket.
namost, tényleg így is volt. nem volt túl (azért felfelé haladt...) meredek a panorámikus út, ami mintha direkt vezetett volna szebbnél szebb helyekre, csak azért, h elfelejtkezzek arról, h ha 5%os emelkedőn is, de már órák óta csak felfelé megyek és az út 5-ik perce óta lihegek...mondjuk absz edzettség nélkül nem mentem volna (minden nap bic+torna meg néha kocogás azért használ vmicskét). ilyen helyen max gyalog szebb menni, de akkor az ember tényleg nem jut el sehová. a bicaj ilyen körülmények között megfelelően lassú és gyors jármű egyben a kilátás kiélvezésére.
ééés, az élmény, h fáradtság ellenére, és minden ellenére az ember csak csinálja, megy a lába és csak megy, mert fel akar érni, akárhová, és minden kanyarban újabb meglepetés és kilátás díjazza az erőfeszítést, az pótolhatatlan. a mellettünk elmenő motorosok rendszerint hangosan bravo-ztak:) ez jól esett, a kocsiból kinéző emberek csak bután bámultak. és a huszonhat hajtűkanyar meg is volt három és fél óra alatt, erre azt godoltuk, h akkor a csúcs se lesz messze. ekkor már nagyon éhesek voltunk és vízünk sem volt már. még a történet színezéseképp, a hajtűkanyarok meg voltak számozva graffitispray-vel, és az utolsó előttire az is oda volt fújva, h juppijájééé:)
de a csúcs messze volt, mert amit 3,5 órára mondtak, az csak a nemzeti park bejárata volt. mi meg mentünk tovább, de akkor már bedurvult az út 8% körüli lett, ahol éhesen csak tolni tudtuk a drótszamarakat. és akkor jött egy magyar kocsi, akiket megállítottam, h megkérdezzem mennyi van hátra (-ááá, nem sok, 8km és csak a vége durva -ja, de így h kotorból jövünk fel így 1 m is durva, meg vizünk sincs. elképedve: -vizet azt adunk!) úh megjult vízháztartással tovább mentünk. 8 km az gyalog 2 óra, akkor még nem volt késő...ha akár nagyon későn is érünk fel, akkor is lefelé csak gurulni kell...szólt az elmélet.
ameddig felfelé vitt az út, addig mentünk. a visszafelé vezető úton egy felfelé tekerést már nem tudtunk volna bevállalni. étteremnek a hírét hamvát se találtuk, egy panoramikus pontnál kis büfében öntöttük magunkba a cukros levet. majd mentünk tovább felfelé.
a csúcs, az 1700 méteres csúcs, amiről Montenegró a nevét kapta: a fekete hegy, már nem is volt messze. a tetején adótornyok stb. láttam, már nem volt magasabb, m borosjenőtől a kevély, és ráadásul sokkal közelebb.
és itt jött a feketeleves, az a hülye mauzóleum, ahová az út vitt, az nem ugyanazon a hegyen volt!!!! hanem le kellett volna menni, meg föl egy másik hegyre, még 6,5 km (úgy h jöttünk már v 5-öt a 8 ból...) na és itt visszafordultunk.
a lefelé vezető úton még a fülem is pattogott. kiábrándítóan rövid, viszont annál élvezetesebb volt. a panoráma se változott..csak a fények. így kétféleképp is láttam uazt. még szebb volt. a kezem az lerohadt a fékezésben, két ujjamat azóta se érzem. és megérte. olyan repülésféle érzés volt a sziklaperemen menni egy bizonytalan kis szerkezeten. 1000+m magasságban, na tessék, már megint párás ez a monitor.

Kotor

nem volt választásunk, mint mondtam napi kb 2 busz köti össze Ulcinjt montenegróval..a "hetessel" kellett menni, így 5-ös keléssel és a végállomásra hátizsákos gyaloglással eléggé ki voltunk fáradva (mer persze hiába hívtunk volna taxit, nem tudtuk a címét annak, ahol voltunk, mer címe nem is volt:D utcanév se volt..) szóóval legalább egész napunk maradt kotorra! beérkezéskor már tátva maradt a szánk, de aztán egyre tovább és tovább tárult. az óváros iszonyatosan szép, a várból a kilátás gyönyörű, minden gyönyörű:) szállással sem akadt gondunk, még fel sem vettem a hátizsákomat, máris leszereltek minket, egy manchesteri pasas vett itt házat és ad bérbe szobákat, meg BICIKLIKET. ennek még lesz jelentősége.
azért lettünk nála, mer a pályaudvartól kb 3 percre lakott, és ez nem mindegy, ha az ember "backpacker". mint kiderült, a ház nem csak a pályaudvarhoz volt közel, hanem épp a városfal tövében volt. a helyi büfé 3 eurós pizzányi átmérőjű 5 centi magas szendvicse és a kóválygás után, meg persze a szokás szerinti du bóbiskolás után nyakunkba vettük a várat, ahol összefutottunk a vonatról ismert utazóhaverunkkal.
este még, miután a strand árnyékba került, egy gyors csobbanással szabadultunk meg a hegy porától és a saját sónktól..és akkor ünnepélyesen kipróbáltam a búvárszemüveget és pipát, amit ereklyeként cipeltem végig az úton.
Ha most az életemben látott szép helyeket sorba kéne raknom, megint bajban lennék, a kotori öböl elég esélyes....szépségének egyik titka (a hegy+tenger már kimerített kombinációján kívül), h az adriai tenger egyetlen fjordja. vagyis a tenger szintjéről indulnak a sziklafalak, majd megállnak az 1500 +/- 200 m-es szinten. ilyen "teret" ritkán érzékel az ember, még a magas hegyekben, síeléskor is ritka ilyen meredekkel találkozni. és ehhez még hozzájön egy középkori vár+városka egészen épen megmaradva és a mediterrán klíma nem utolsó sorban.
ja és még most érdemes menni, pár éven belül elviselhetetlenül sok lesz a turista! és az árak is tuti mennek föl, ami montenegró esetében igencsak mély benyomást keltett. a vitt pénzemnek a felét sem költöttem el...
ja és már szemeztünk a biciklikkel, miután megdicsértem a bicajok állapotát/felszereltségét, a tulaj közölte, h ezekkel még a Lovćen-re is fel lehet menni.

Ulcinj, egy csepp albánia

és reggel, kinyitottam az ajtót és megláttam a tengert! és olajfákat, meg kabócákat, meg soksok fehér "szállást" dhoma/sobe/rooms...meg minaretet! meg sok fura feliratot, pl azt, h "rruga" meg a büfé étlapján olyan szavakat, amik nem voltak benne a miniszótáramban..jaigen, majdnem minden albánul volt, majdnem mindenki albán volt.
látvány tekintetében nem ez volt az utazás fénypontja, ulcinj (albánul ulqin) tipikus középkategóriás üdülőváros, koszos stranddal és sok jetski-s állattal akik simán rámennek a fürdőzőkre. kulturális téren viszont igenis ott volt a topon!
ez az a hely, ahová napi két minibusz jár montenegró többi részéről, de tiranából meg koszovóból tömött turistabuszok érkeznek százával. ez olyan az albánoknak (legyen szó koszovárokról-koszovóiakról, v épp az anyaországbeliekről), m nekünk a balcsi, vagy épp korfu, a pénztől függően.
kétszer is fürödtünk, egyszer egy épülőfélben lévő hotel strandjáról/betonstégjéről ahová bevett szokás szerint kerítésen átmászva és pallókon egyensúlyozva jutottunk, kutya nem volt:) egyszer pedig egy hivatalos strandon, ahol, fejkendős, hosszúszoknyás nénik vigyáztak a feltehetően dédunokára, és igazi fabölcsőben ringatták. a másik oldalunkon, meg egy középkorú pár hevert, a férj könyvet olvasott fel a feleségének. a burek-eseknél meg minden büfében, olyan "törökös" popzene szólt, az a "kiabálós" fajta. ezt egy párszor csak a minaretből jövő allahuakbar törte meg!
szállásadónk több ponton is sántító történetet adott elő tökéletes angolsággal, h miért is nincs meg a szobánk, dehát, hülye az, aki meg se próbálja átverni a "pénzeszsákokat". elég kemény arrafelé az élet.. minden apró részletből ez tűnt ki.
és ezek az emberek hajlandóak lennének dolgozni, a lelküket kiteszik pár euróért(ez nem a szállásadóra vonatkozik)...pl egy árnyékban bóbiskoló fiatal félig felébredt, (nem épp turisztikus helyen) ahogy elhaladtunk előtte, a résen át meglátta a "fenotípusunkat" és reflexszerűen rákeztett: sobe, zimmer, rooms..

11 óra vonattal tök nyugiban

nem is tűnt annyinak...egy elég frankó kis három kocsis vonattal vágtunk neki az útnak, voltak kabinok meg értetlen amerikai turisták (akiket a sokcsomagos, kosárral felszerelt, bőrszatyros helyi nénik-bácsik simán kitúrtak a helyfoglalásukból, de minket nem sikerült, hehe mer bennem aztán igazi kelet, jójó, közép eu vér folyik) szóval, letelepedtünk, bele a másodosztályú, ám kopott "bársonyülésés"fotelokba (egy kabinban csak 6-an ültek, így tök kényelmes...) majd megin kiskori szokásomhoz híven, csak bámultam kifelé az ablakon. csodaszép vonatút, az a dal jutott eszembe, h "hegyek között völgyek között zakatol a vonat" már csak a nosztalgia kedvéért is. szervia, bocs szerbia természeti kincsei igencsak említésre méltóak. a vonat nem sietett, a végére 1 órás késést halmozott fel, ezen csupán a nyugat eu útitársaim csodálkoztak, én nekem az is csoda volt, h CSAK egy óra (a monor-nyugati vonalon 40 perc az normális, hátmég egy 10 órás úton, útlevélell.sel!)
de jobb is volt, h nem sietett, nekem ez így tetszik, jobban láttam a völgyeket.
montenegróban, azaz crna gorában (szigorúan magyar c-vel ejtendő!) egy szívárvány fogadott!! majd a podgorica előtti fél órát folyamatos hüledezéssel töltöttük, a vonat ugyanis nem a völgyben, hanem a tekintélyre méltó hegynek majdnem a tetején ment..majd jött a "bypass", ahogy igen kommunikatív sokcsomagos bácsi útitársunk (neki volt helyjegye!) nevezte. nem igazán folyékony, ámde tartalmas beszélgetéseket folytattunk, így esélyünk sem volt lemaradni a vonat völgyhídjáról, az ideális fotóhelyen is parancsra fotóztunk:D végül mégis eljutottunk Bar-ba, ahol már szagolni lehetett a tengert (este nem igazán sokmindent látni belőle). még be sem állt a vonat, ránknyitották a vonatajtót, h szállást és/vagy taxit kínáljanak. de nem kellett, a buszunk megvárt, azzal eljutottunk ulcinj-ba, ahol a szállásunkat természetesen túlfoglalták, de végül minden megoldódik alapon, lett szoba, zuhanyzóval meg internettel..

Belgrád

most így is előre is elnzést, a képek még nincsenek meg...majd lesznek.
még sosem voltam szerbiában ezelőtt, szégyen, nem szégyen....meg amerikában is hamarabb jártam, mint pozsonyban. szóval nem is tudtam, h milyenek azok a szerbek (ahogyan kiskoromban a rádióban meg a híradóban mindig félrehallottam: a "szervek")
szóval, belgrád nagyon érdekes volt. a főpályaudvarnak kifejezetten kelenföld hangulata volt. kicsit nosztalgikusnak, kicsit bágyadtnak tűnt a város. ne felejtkezzünk meg a háborúról, mindent teljesen visszavet, emiatt valahogy a régi pestre emlékeztetett, de persze nem feltétlenül jó értelemben. az az igazság, h ennyire biztonságban még pesten se éreztem magam..nem is tudom, h miért jött rám ez az érzés. pl a kocsiknak még az a régi bűze volt, és emiatt midnen beszürkült..meg van végre sok éjjel nappali, meg pékség finom burek-kel. de voltak még lebombázott épületek is, az nem volt vmi szívmelengető.
amit persze marhára élveztem az az volt, h meg kellett fejtenem az utcák nevét stb a cirill betűk miatt.
láttunk sokminden érdekeset, mmint ami egy napba belefért, láttuk a világ legnagyobb ortodox templomát (ami, mint, kevés kivétellel, minden modern egyházi épület, csúnya) láttam a dugovics titusz várát, én a tituszos tornyot jó nagynak képzeltem mindig, már biztos nincs meg. mer amit láttam az elég picike volt:D meg ettünk csevapcsicsát, meg szalonnába tekert csirkemájat meg nyershagymát:D
ja és mindenhol kosárlabdapalánkok vannak, meg kosárpályák (a magamféléknek mondom, h szerbiának nagyon erős, világ élvonalbeli kosárcsapata van)

Megint "csak" egy hét

idén, a jól megérdemelt nyaralásomat sok kis részben teljesítem:) ne feledkezzünk meg new yorkról, meg arról, h a jövő heti amsterdami konferenciához is hozzácsapok egy napot...meg még hármat pesten is leszek még:)
7 nap 3,5 ország, 5 különböző alvóhely. persze persze bizonyos időszakokban sikerült már olyat csinálnom, h másfél hétig minden nap máshol aludtam (vízitúra, otthon, boros ill diósjenők megfelelő kombinációja), de most nem ez volt a cél:)
péntek hajnal: irány pest, ahol finom ebédben és meleg fogadtatásban volt részem!(nem számítottam rá, h otthon lesztek mindketten:D) du, alvás, vonatjegyvásárlástortúra a keletiben, majd meeting.
a koraeste és hajnal igen csak jóra sikeredett, sok várt és váratlan ismerőssel futottunk össze! hiába, a deák tér a város közepe....
szombat borosjenő, jó kis muri, kevélymászás, megismerkedés a család új tagjával, aki két hónapos kora ellenére már szagolgat bele a nagybetűs életbe.
sz éjjel vonat, életem első éjszakai vonata, ébredés belgrádban
vas belgrád, nagyon érdekes,
h egésznapos vonat+busz le a montenegrói tengerhez
k ulcinj megtekintése, beleszagolás az albán életritmusba
sz 5.00 kelés, busz kotorba, du tátott szájjal csodálkozás, egészen estig
cs halálmegvető bicajtúra
p busz dubrovnikba, egyből a reptérre, majd vissza repcsi milánó

View szerbia-montenegro in a larger map

Snapshots

egy fotó nizzából, ez az egyetlen, amit készítettem.
vasútállomás piszkos vonatablakon kersztül fotózva, a pályaudvaron belül nőnek a pálmák, tényleg!aztááán itt volt gubbio és egy kirándulás is.
a kirándulás képeit Ana-nak köszönhetjük: köszönjük szépen Ana!
a diga (gát) del gleno-nál jártunk mellesleg (az ún medvés hely..), ami egy régi gát, a húszas években szakadt át és elsodort egy egész falut....az utolsó képen én is megbújok, az már
a hegy tetejére bújt jazzklubban készült:)

majdnem végül gubbio:

majd tényleg végül róóóma: