felfoghatatlan

ez a svájc dolog elég emészthetetlen. a síkvidéki elmém nem bírja feldolgozni, hogy mi történik a simplon hágónál. átmész olaszo-ból svájcba. az épületek hirtelen csúnyák lesznek a természet, meg elbűvölő. emberrel csak elvétve találkozol, nyitva levő bolttal v akármilyen szolgáltató egységgel még véletlenül se. a felvonók még a nyár kellős közepén is 5 kor zárnak.

szerintem a svájci gazdaságot a felvonójegyek árai viszik....

persze nem csak ezekért kell kisebb vagyont kiperkálni, egy gyümölcslé és 3 csoki árából milánóban 4fogásos vacsi jön ki.

viszont oda és akkor mész biciklizni, ahová és amikor csak jól esik. szuperül karbantartott via ferrátákon kapaszkodhatsz. minden ösvény ki van táblázva. figyelem, az egyéb országokkal ellentétben az ösvényekre szánt időt jó kondiban lévő sportos testalkatúaknak szánták.

szemetet véletlenül sem látni. a kocsik pontosan az útra felrajzolt téglalapok közepére parkolnak.

ihatsz friss vizet, haraphatsz friss sajtot és gyönyörködhetsz a szebbnél szebb hegyekben és tavakban. éppen mint egy képeslapon. pontosan ugyanúgy.

oda fúrnak alagutat, ahová jól esik, de legjobban a négyezres csúcsok alá szeretnek furkálni. van olyan vonat is, ami kompként működik és személyautókat visz át az alagutakon.

az autópályán 70km-rel előre már fel vannak tüntetve az 1200 fős falvak.

fura érzés volt a jungfrau alatt lényegében órákig teljesen egyedül vonatozni, ami persze másodpercre pontosan járt..brig pályaudvarán a légy zümmögését is lehetett volna hallani, ha szabad lenne a legyeknek zümmögni.

majd milánóba érve sokkot kaptam. a viszonylagos üresség(aug!) ellenére zajrengetegben és fullasztó meleg párában fogadott a biciklim (jó, persze japánhoz képest kellemes tavaszi szellő, de mindig ahhoz kell viszonyítani, ahonnan az ember éppen jön.) lázasan bicajni nem volt épp jó érzés azon az úton, ahol 3 éve kikapták a táskámat a kosárból.

aug 15-én olasszal találkozni kész teljesítmény. a rendőrség és az orvosok is szabadságra mennek.

itt mindenki azt csinál, amit akar. ez jó annak, aki csinálja, de rossz az összes többinek.

ki rándulás

először is volt egy Lausanne, jártunk már itt, de a kontextus teljesen más ezúttal....tetszett, nagyon is tetszett, tó+hegy sosem rossz kombó. ráadásul az életszínvonal az elmondottak alapján elég magas: no stressz, jó munkakörülmények, tűrhető fizu, végtelen sportolási lehetőség, szabadidő, kulturális téren is teljesen elfogadható kínálat. probléma a lakáshelyzettel adódik, az elég komoly nehézségeket okoz, az eü ellátásról szerencsére nincs infóm.itt egy pár via ferrata (nem hegymászóknak való, kapaszkodókkal könnyített hegymászás) kép, utólag elég furcsa, hogy ilyen nyugodt és derűs az arckifejezésem, nem épp így éreztem magam. igazi hegymászóknak semmiség, de a síkvidéki nép egyszerű lányának ez is nagy kihívás. baromi jó volt, újdonság, izgalmas, fárasztó. alig várom, hogy újra mehessünk!

másodjára ismét egy ismert hely: Val d'Ossola, ismert túra, de megváltozott kontextusban.

még tavaly ottjártamban elhatároztam, hogy elviszem oda a baráti kör vállalkozó szellemű tagjait, hiszen, teljesen felkészületlenül is teljesíthető a gyerekméretű túra, lejtőn az út 97%-

ában lefelé....varázslatos környezetben. természetesen a célcsoportom még a füle botját sem mozdította erre a felhívásra, de ennek ellenére, vagy épp ezért jó társaságban telt a panorámikus táj fékezés közbeni csodálata. a leírást és a térképet a fent linkelt poszt-ban találjátok. a programban annyi változás történt a tavalyihoz képest, hogy továbbmentünk stresáig (ahol téli környezetben sokszor jártam már....konf konf konf...)

Domodossola, szép történelmi belvárosa

az épp kellemesen lejtő útIsola Bella, Stresa előtt a Lago Maggiore-n

ez tavaly télen készült ugyanitt a hotelszobából..

ötföld

cinque terre, vagyis 5 kicsi színes város a meredek liguriai tengerparton. ezzel lényegében mindent elmondtam róluk, a természet nagyon szép, a városkák édik, az olaszok még a vendéglátók körében is kisebbségben vannak. aki ide téved, az inkább turistaözönre számítson, m dolce vitára, de azért megéri! épp egy hétvégényi program, adott esetben kis szervezéssel könnyedén 1 napba sűríthető.

lehet hajókirándulni, lehet vonatozni, lehet kávézni, lehet kijelölt ösvényen le föl mászkálni és izzadni, ami után lehet frissülni a tengerben!

húsvét helyett

húsvét helyett buli volt, meg sok utazás, meg sok séta. hű, de elfáradtam.

kis piros vonattal svájcban

találóskérdés: mi lehet az, aminek a ilyen a felülnézete és az árnyéka?

Nagyobb térképre váltás

most elég fáradt vok megírni a beszámolót, még minden friss, érzem a gleccser hűvösét:) de íme...a képek magukért beszélnek

http://picasaweb.google.com/ohogyazarossebb/TreninoRossoKisPirosVonat?authkey=Gv1sRgCKmzudH47JKhJA&feat=flashalbum#

csatangolni jó

passo lento: lassú lépés, egy túrákat ajánló weboldal rulez.

azért mentem el ide, mert milánóban túl meleg van, így kerestem "menedéket", vagyis reméltem, h a hegyekben nem fogok elpárologni. este mozi után hajnali egykor estem neki az internetnek, h találjak, vmi nem túl bonyi túrát, mert jogosan úgy gondoltam, h ha milánóban vok, akkor megőrülök (mer vagy dolgoztam volna, vagy dolgoztam volna...)

az első találatom ez volt:) megint a lago maggiore-re esett a válsztás, mert közel (olasz lépték..) van és könnyen el lehet vonattal jutni.

vonat 8am, negyed tízkor immár cittiglio-ban (csittíljo), ismét nekiindultam az ismeretlennek, és fél órán belül máris a turistaúton harcoltam az elemekkel: hirtelen természettúladagolásom lett: mindenütt hatalmas pókok ültek az úton arcmagasságban keresztbe feszülő hálókban!! aki ismer, az tudja, h nekem mit jelent. főleg a fej és a pókok kapcsolata borzaszt el..hosszúujjú fel, sapka fel, ééééés: varázspálca: amit magam előtt hadonászva szégyenítettem meg rambót a dzsungelben..amúgy majdnem visszafordultam, de szerencse, h csak majdnem, mert nagyon megérte! meg persze a bátorságpróbára majdnemhogy büszke lettem azokban a pillanatokban.

aztán a varázsbotom beletört egy vadrózsával történő hadakozásba, ezt egy szerencsétlen lombos mogyoróágacska bánta, mert rájöttem, h ha lombos az ág, akkor még csak hadonásznom sem kell, hanem elég "körmenet" v esernyőszerűen magam előtt vinni. a végére igen csak "megtelt".

közben ráeszméltem, h ugyan remekül kijelölt úton járok, de nem azon, amit eltervezett a túra készítője. de így se volt rossz, sőt, így legalább sokkal vadabb jellege volt. meg mászni jobban is szeretek, m sétálni (ki érti ezt........még térdfájósan is!!) az orientációm végig megmaradt természetesen, ahhh önfényezés..

http://picasaweb.google.com/ohogyazarossebb/CittiglioLavenoALaPassolentoCsamborgas

aztán másfél óra múlva keresetlenül is rábukkantam arra az útra, amiről olvastam, és mit ad isten: ebédidőre egy TÖKÉLETES vendéglőt találtam a vadon kellős közepén...olaszországban mindig így van, pedig esküszöm, h hoztam kaját magammal..

12.10-kor értem oda, akkor nyitottak és ha negyed órával később érek oda, akkor nem jut hely, annyira népszerű a helyiek körében. (kocsival is fel lehet jutni, "hátulról") németeknek, akik különben megszállták a lago maggiore-t, hűlt helye se volt. az mindig jó jel, ha olaszországban a helyiek lepik el a vendéglőt...úh a szarvas és vaddisznósonka jól csúszott, annak meg híre ment a konyhán is, h ez annak a "lánynak megy, aki egyedül van"...

olaszoknak egyedül enni kvázi büntetés. na azért annyira nem bűnhődtem:D

a hely tökéletes volt, életemben először irigyeltem magam: jó kaptató, levezető sétány után, egy sűrű lombos panorámás teraszra ledögleni nem annyira rossz, a hőmérséklet, meg az volt, amire az emberi szervezetet kitalálták: balzsamos.

ebéd után, ahelyett, h levetném magam a meleg völgybe, "vártam" még egy kicsit, az ösvény mellett, rejtekhelyen, csukott szemmel, árnyékban, vízszintesen. majdnemhogy emlékezetkiesésesen mélyen aludtam.

a laveno (l a vén, ó, fel a fára ó..)lefelé úton megjelent a nap egy kicsit, maga az út nem lett volna kellemes, mert monoton meredek és bokatörő volt, hacsak nem jelenik meg a lélegzetelállító panoráma...szerintem a három nagy tó közül ez a legszebb, vagy a como-i, vagy ez..vagy...

na mindegy, a tópartra leérve tüchtig kisváros várt, parti sétánnyal, itt lődörögtem egy kicsit, lábatáztattam, majd vonatra szálltam....h visszatérjek.

a monte rosát meg csak reggel láttam, de akkor még nem csináltam róla képet..a később, meg túl késő volt (és tényleg rózsaszín nyáron...)

ahol elmosódott szürkeség van a képeken, na az a monte rosa!!!

csatangoló nagyobb térképen való megjelenítése

Miért felejtettem el a fényképezőt?! Val d'Ossola in bici (valdosszola in bícsi)

az út részletes leírását megkapva nem mondhattam nemet erre a helyre, épp megfelelt a testi-, lelkiállapotomnak. el milánóból, csak én és a bicajom, el a hegyek közé, de csak finoman, megpróbáltatásoktól mentesen:D

az út mindössze 30 kiló, ráadásul nem csupán lapos, hanem útirányban enyhén lejt is. reggel vonat a csentráléból, másfél óra, irány domodossola.

olaszul a betűzésnél nem keresztneveket használnak, hanem városneveket. a d, mint dénes, az d, mint domodossola (van is egy nagy D-alakú szobruk).

mint megszokhattam, mint minden kisváros, nagyon szép főtérrel rendelkezik, ahol vicces kisgyerekek bosszantják az unalmas felnőtteket miközben azok kávéznak.

domodossola a hegyek között van, méghozzá az alpoknak már elég durva része.

a völgyet körülvevő hegyekről ízelítőt láss itt: http://pottom-panna.blogspot.com/2009/07/gleccser.html

és itt: http://pottom-panna.blogspot.com/2009/07/ime-kepek.html

illetve a monte rosán síelni is szoktunk (gressoney és champoluc azon vannak, csak a val d'aostai oldalon)

vonaton már jártam itt, mert svájcba menet már kétszer is ezen a völgyön haladtunk át svájcba, pl lausanne-ba. északon a lago maggiore választja el lombardiát piemonttól, a piemonti oldal felső csücskében található val d'ossola, a tó fölött. domodossola az utolsó olasz város a határ előtt. hangulatra hasonlít a trentói völgyhöz, hosszú, keskeny, lapos völgy ezer méteres fallal van védve két oldalról és nagy tóban végződik...

domodossolától eltekertem, mergozzoig, megállás (na jó, közben egyszer be kellett kennem magam naptejjel) és eltévedés nélkül, amit a szuperrészletes leírásnak köszönhetek.

az út rövid és könnyű, végig aszfalt, és nagyon nagyon szép! kikapcsolódásnak tökéletes, mert a nagy túrák hajszolása, elfáradása kimaradt (persze az is jó, csak nem most) meg a térdfájással sem igazán lett volna élmény kaptatni. bár egyet be kell vallanom, h amint egy picit felfelé ment az út, és felállva kellett hajtani 3 percig, rögtön jobban éreztem magam, nem is tudom miért..

meg én voltam egyedül városi biciklivel és városi ruházatban, kosárkával a giro d'italiára öltzött öregek és dagik között.

mergozzóban egy valamilyen ifjúsági kajakversenybe botlottam, ahol csupa izmos fiú és nem izmos, sőt, ink duci lány hurcolt ide-oda különböző kajakokat, meg mezítláb futkostak a betonon. ebéd egy nyugis, hangulatos, de ételeit tekintve alsó közepes étteremben. majd padon szendergés, lődörgés és egy korai vonattal haza.

képek: www.panoramio.com mert a fényképező az a fiókban hevert..

csatangoló nagyobb térképen való megjelenítése

Lausanne-i rándulás

http://picasaweb.google.com/lukacsanna/PTtMPanna#5441460648176476562

ismét egy hétvége, melyből nem hiányozhatott a hó. Választás Lausanne-ra esett, amolyan szívességviszonzásként kaptam szállást egy barátnál. Első nap lustulás után egy kis hótalpalásra szántuk magunkat Gruyères falu környékén. Amúgy elég közel van Lausanne-hoz, és a vonatok meg ugyebár szuperpontosak, így a 2 átszállást szinte észre sem vettük. A vonatról leszállva egyből a sajtgyárba mentünk be, ahol a híres Gruyère sajtot készítik (svájc egyik tipikus kajája a fondünek a fele is ez, úgy kell kiejteni, mintha azt mondanád, h "hülye"). majd elindultunk megkeresni a hótalpalásra alkalmas ösvényt (viszont csak két pár hótalpunk volt 3 emberre). útközben találtunk egy zárva levő kölcsönzőt, majd felhívtuk a nénit, aki készségesen odajött és odaadta a cuccot, zálogba semmit se kellett otthagyni, sőt, visszafelé meg csak le kellett raknunk a hótalpat az ajtó elé az utcára!
A hótalpalás (teniszütős havonmászkálás) elég fárasztó...főleg, ha az ember hozzászokott már a síeléshez, ahol jó esetben nem kell felfelé menni:D lefelé meg elég gyorsan lehet haladni. Na a hótalpalás ennek a fordítottja. Mivel későn indultunk csupán a legközelebb lévő (csak sok méterrel feljebb lévő..) faluba, Molésonba mentünk el, de jó móka volt.
Síbotunk persze nem volt, ami nem ártott volna, a szuperül felszerelt kirándulók csak néztek, amikor velük egy tempóban kijelentettük, h mi először járunk ilyenen, és fogalmunk sem volt, h kell a bot:D ja és hogy nem is ebédeltünk. Annyira kimelegedtem, h le is kellett vennem a kabit. Majd a hó kellős közepén uzsiztunk (gruyere sajtot és kenyeret és svájci csokit).
Két nap alatt lényegében nem ettünk mást, mint sajtot és kenyeret és csokit. Ebbe a vacsora is beleszámított, mert akkor fondüztünk, ami persze nem más, mint sajt és kenyér (és egy kicsi krumpli).
Másnap megnéztük a szőlőhegyeket (Cully-től Rivaz-ig), amik még így télen is elég látványosak. Majd csatangolás Ouchyban (nem áucs, hanem usi, majdnem szusi:D) Lausanne tópartja, majd vissza milánó!

Tudathasadás

fura ez a nyugatejrópa gyerkőcök...hogy mi a fenét keres a svájci és az olasz egymás mellett? hogyan osztották fel a földet? h van egy kitalált vonal, aminek az egyik oldalán mindenki este 10 kor vacsizik, a másik oldalán meg 6 kor...hacsak ez lenne az egyetlen különbség, tök hülyén éreztem magam emiatt, meg h a pályaudvar aluljárójában tök jólöltözött, zeneileg képzett, megjelent cd-vel rendelkező magyarok "koldultak". h ordibálósnak számítok ott már én is, brr
amúgy a természet lenyűgöző, nincs menekvés előle, ilyen friss levegőt városban..
ja a rend és a fegyelem meg megdöbbentő..
ismerősünkre ráhívták az amúgy végtelenül udvarias és mosolygós(?!) rendőrséget, amiért későeste dobálta a szelektívbe az üvegjeit.
a csatornafedél is háromnyelvű!
olaszország után megszokott rutinkérdés:
-iható a csapvíz?
-hehe, még jó
-jé milyen finom!!
-persze, evian ott van szembe

Brötánny, britannia, bretagne, breizh

lorient (bretonul: an oriant) pesttől csak egész picit fekszik északra, viszont nyugati fekvése anglia nyugati részével egyezik meg. ill madridéval.
nyugati fekvésével ellentétben, "keleti" nevét onnan kapta, hogy innen indultak a távolkeletre, indiába a kereskedőhajók.
engem mindig mellbevág a az időzóna nyugati határán lenni, de mivel amúgy is fél tíz után keltünk minden nap, alig tűnt fel, h akkor még sötét van januárban....
lorient bretagne morbihan nevű megyéjében található, a "déli" tengerparton, egy öbölben.
bretagne franciaország csücske, hatalmas breton nemzeti öntudattal és meglepően nagy földrajzi kiterjedéssel:)
a bretonok európa zenei fesztiváljaira csapatosan érkeznek és zászlójukat lengetik a színpad előtti tömegben, a Szigeten láttam is ilyet.
a breton kultúra a keltára van visszavezetve, ahogyan a nyelv is kelta eredetű (mai kelta nyelvek: breton, skót, ír, gael, wales-i, ma már egynyelvű beszélőjük nincs).
régebben tudatosan nyomták el a breton öntudatot, például a régió történelmi fővárosát Nantes-ot más régióhoz csatolták, de ma már léteznek kéttannyelvű iskolák is.
mai nyelvleckénk a következő:
kenavo-üdv, viszlát, amolyan jolly joker szó, a bretonul nem beszélők is értik és HASZNÁLJÁK
gwen-fehér
men-kő
hir(nem tom hogy írják)-állni
dol-asztal
innen következik: menhir-állókő (amit aztán nem sajnáltak, annyi van belőlük......), dolmen:asztalkő.
a többi bölcsességet és a far-t meg a kuign-amann-t meghagyom máskorra:) jóéjt

megvan!

hát hiszen milánó az mordor, ezért borítja mindig összefügő szürke felhőtakaró!
amúgy a bretagne-i kirándulás ráébresztett "szélcsend" szavunk szépségére, de tényleg, tök kifejező!
bretagne szép és szép nagy, és nagyon vadregényes, és januárban, reggel fél tízkor még sötét van. képek és beszámoló coming soon

még egy adalék

én is feltöltöttem pár képet, csak veronában fotóztam.
ennek a folytatása.

Adalék

a múlt hétvége képekben
http://picasaweb.google.com/agnes.tomek/VillamlatogatasVagyDerultEgbolAnyaEsApa#

Brüsszel

eheti kultúrmorzsánk brüsszelből..
soksok fiatal, barátok barátai, mindenki mindenkit ismer, vagy ismerni fog.
iszonyatosan hangulatos, sok buli, sok érdekes jazzkoncert, rengeteg kávézó, teaház, söröző, ah belga sör...és a belga csoki, és amúgy is. vannak szép szecessziós házak is, de nem volt időm felfedezni őket. az összbenyomás, h szép város, nem annyira lenyűgöző, m róma pl, de sokkal sokkal hangulatosabb, és ami megint nagyon fontos: élhető.
és kifogtuk az év két napját, amikor nem esik az eső...
és minden ott élő imád ott lenni, nyilván az ő szemükkel néztem én is a helyet.
megtudtam, h vallónia és flandria nem bír kibékülni, h belgium egy tök mesterséges ország, viszont brüsszel teljesen kiemelkedik ebből. a legtöbb negyedben nemhogy flamandot, de franciát sem hallani, csak angolul beszélőket.

ha nincs flash playeretek akkor itt lehet megnézni a képeket:
http://picasaweb.google.com/ohogyazarossebb/Brusszel?authkey=Gv1sRgCNLKuMec34brbA#

A többiektől loptam...ömlesztve

figyelem képek..

ezek az én képeim
http://picasaweb.google.com/lukacsanna/HagaAmszterdam#

Bölcsesség

a mai napi bölcsességmorzsa a következő: minden relatív.
az idő csúnya milánóban pesthez képest, viszont fantasztikus amszterdamhoz képest.
a tömegközlekedés nagyon gáz pesten, egészen addig amég ki nem jösz milánóba.
a kaja jó olaszországban, bármihez képest, ha lennen tejföljük és túrójuk, akkor még jobb lenne.
a dolgok mo-n nem működnek, de olaszországhoz képest maga a paradicsom. amszerdamhoz nem is szeretnék hasonlítani semmit:) konklúzió: ha minden jó lenne és működne egy helyen, akkor a föld lakossága mind ott akarna élni, ezt elkerülendő a csúcs helyeken bunkók az emberek, v a klíma elviselhetetlen:D most akkor okosodja ki magát valaki (citation: liliomfi).

amszterdam télleg jó

most vettem észre, h az előző bejegyzést totál félre lhet érteni, de nyugi amszt télleg szupi, a fent említett hibák az egyetlen rossz dolgok, meg az is, h a hollandok fényévnyi távolságban vannak a többi egyéntől, nagyon hidegek.
a jó dolgokról írok, amint visszaértem milánóba, most drukkolás, f4 előadás!

üdv amszterdamból

amszterdam szuper város, csúnya időjarassal, rossz kajaval, szuperintenziv konferencia, 1 sec szabadido. paaaaa

Üdv Hágából

az Eszitnél vok, minden tök jó, ez a hollandia jó kis kontraszt olaszo után, hideg van, meg a reptéren ki van írva a csomagok monitorjára, h pontosan mikor jönnek meg!!