zúz mara

baromi hideg van, fagy is keményen, a bicajom bánta, de már kapott új fogaskereket. én is szétfagyok, brrrr, viszont gyönyörű tündérvilág fogadott egyik reggel, csupa zúzmara volt minden! gyönyörűű! a laborba arra érkeztem, hogy a déliek azon morfondíroztak, h az most hó vagy jég volt...pedig nem is esett a hó. hát igen, ilyen szép nagy zúzmarát már rég nem láttam (fagyos köd kell hozzá, amiből itt most akar bőven!). olaszul úgy mondják, hogy "brina". a mélyhűtőt leolvasztani: "sbrinare".
közben zajlik az élet, a munka megy, és menni is fog még egy darabig: rekordhosszúságú szerződést kaptam, a laborban a kiközösítősdi megint épp olyan, m utoljára általános harmadikban volt, de szerencsére eltelt 20 év (te jó ég...) és már barom jóízűt tudok ezen nevetni. lehet, hogy jó is, hogy megedzettek még harmadikban?

decemberi fények

igen, a decembert imádom a fényei miatt. meg amiatt is, hogy hideg van. szeretem, ha friss hideg van (és nem nyirkos) és ha lehet síelni! ja és szúnyogok sincsenek!
jaigen, és voltunk madesimo-ban, ahol a fények varázslatosak voltak, maga a nap nem volt rossz, de még hiányzik az az igazi síhangulat: csak én és a sercegés...

upppsz:)

nem véletlenül tetszik nekem Voltaire Candide-ja, épp ideje lenne úrjaolvasni stilszerűen eredeti nyelven...na majd egyszer..szóval naivan sokkal jobban lehet fura helyzetekbe kerülni.

emlékeztek erre?

naszóval arra a hírre, hogy pesten nyílt valam híres szusihely egy luxusszállodában, nem kaptam volna még fel a fejem. csak valahogy ismerős volt a neve.

rákerestem, láttam, hogy van a láncnak egy étterme new yorkban, igen, abban voltunk. kiderült, h ez a divatosság netovábbja!!!!! ahová m és jómagam gumicsizmában trappoltunk be farkaséhesen!!!! milánóban például annyira, de annyira trendi, hogy az étterem az armani bolton belül van! az ilyen helyek hallatán általában bedugom a fülem. direkt tuti, hogy nem mentem volna el, így viszont már ezután nem kell, mivelhogy így mégis elmondhatom magamról, hogy ezt a tapasztalatot is megszereztem!

komplikációk

az élet komplicírt már önmagában is, erre még rájátszik az ember saját figyelmetlensége, pár nemzeti vagy városi (van ilyen!) ünnep és kész a massza amibe az ember önszántából tornázza be magát szépen módszeresen nyakig:)

utcai veszekedés

a sztereotípia miszerint az olaszok temperamentumosak, hangosak, igaz. rengetegszer látni, de főleg hallani veszekedő párokat. csomószor három sarok távolságról hallatszik, ha valaki telón veszekszik, ma is "a te lelkeden fog száradni...téged akarlak" de hangosbemondói hangterjedelemben.....telefonon, az utca kellős közepén.

pelyhes

hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves bankrabló....csak hogy van tovább?
...
...
minden gyermek várva várja, hogy repüljön a tanárja
van zsákodba minden jó
jöjj el kedves bankrabló

natehát szép pelyhes hó esik, mostmár kifejezetten kinevetik azokat, akik otthon akarnak maradni a hó miatt, illetve 1mm havat lefényképeznek.
idén még egyszer sem hallottam azt se, hogy "ja mer itt nem szokott esni". mióta itt vagyok minden esett.
na reméljük ezt nem rontják el egy két pánikrohammal...

nem élhetek hősugárzó nélkül

mindig a hősugárzó félméteres körzetében kell lennem, hogy ne fagyjak meg....
a franc esne az olasz fűtésbe!

dejódejó

jó ha látogatója van az embernek, az meg még jobb, ha ennyire szívesen látott. hátmégha kiszakítja az embert a rutinból:D

időközben újabb lab meeting dráma nélkül (hihetetlen!) és egyéb apróságok.

konklúzió: vigevano kicsi, szép, nincs messze, csak vacak a közlekedés, épp egy délutáni rossz időre való program!

ja és saját szórakoztatásunkra és a látogatók tiszteletére mindenféle társas program..éljen a burrata!

a képet a google mapsről szereztem, nekünk nem volt ilyen szép napos szerencsénk..

az időjárásra úgyis mindenki csak panaszkodik

általában ez van, de azért csomószor mondtuk már azt is, h óó de mázlink volt az idővel, pl a fuji-n, amikoris tájfunnak kellett volna érkeznie, de nem tette. szóval, most elég rossz szívvel panaszkodom, mert inkább munkanap legyen undorító idő, mint síelés, kirándulás vagy városnézés közben. de mégis milyen hely az olaszországban, ahol két hónapja egyfolytában esik az eső!!! azt még tudni kell, hogy itt nem az elered-eláll-elered fajta időjárás a menő, hanem, ha egyszer elkezd esni, akkor nem tudja abbahagyni. egy lehetőség van csak arra, hogy "hamar" (egy napon belül) elálljon: kéthavi csapadék zúdul le órák alatt...emiatt minden évben beázik a metró....

esetünkben két hónap alatt kb 4 nap nem zuhogott megállás nélkül, és ezek a napok egyszer sem hétvégére estek..nem vagyok napimádó (sőt...) de az ilyen időre csak az a jelző jut eszembe, hogy undorító...hiába megyek szuper buliba, hiába nézek meg fantasztikus kiállításokat (igen, szuper dalì kiállítás milánóban!) teljesen leblokkolok, amikor ki kell lépnem az utcára. és aki régebb óta követi a blogot, az jól tudja, hogy az esőtől nem szoktam megijedni.....és azt is szeretem, amikor nem plafon, hanem a szabad ég van a fejem fölött...

a legrosszabb, amikor vasárnap este a laborban vagy és halogatod a hazamenetelt a hülye hideg lefelé cseppekben gyorsuló víz miatt.....enélkül ez a bejegyzés sem jöhetett volna létre.

Vízibicikli

Éljen az essső

Repeta

Úgy érzem vonzom a jégesőt

helyzet

az a helyzet, hogy a labor élete kezd kritikussá válni...de végül nekem mindegy...eddig sem szerettem itt dolgozni, na de már most más se szeret...és mindez pár hülye állat hibájából.

ennek a rossz hangulatnak a higítására elmentem ismét egy szenegáli buliba, ami istenien sikerült!

jó volt látni ismerősöket, de az ismeretleneket is.

volt ott mindenféle ember, marokkói, szenegáli, bissau guinea-i, olasz természetesen, ja és egy magyar.

a buli úgy kezdődött, hogy egy csapat marokkói tinédzser srác (akikből az ember az utcán max a kést meg a drogot nézi ki kb, de ronda dolog az előítélet!) elkezdtek táncolni......hát az állam ott esett le..én még ilyen kecses, érdekes, szórakoztató, tradicionális "csapatos" táncot nem láttam..

aztán össze-vissza mindenféle zene szólt, feketeafrikai, arab, és néha olasz vagy egyéb európai ritmusok váltogatták egymást. amikor feka zene szólt, akkor az arabok voltak kicsit bizonytalanabbak, amikor meg arab dallamok, akkor meg a szintén hihetetlen mozgású fekák voltak partra vetett halak. de az volt a legjobb, hogy akár mikor európai került szem elé, zenétől és táncképzettségtől függetlenül fatörzs/tejeszacskó mozgásúnak tűnt a fent említett összehasonlításban...

korosztály: 6hónapos kortól 80 évesig....a nagypapák táncoltatták a tizenéves fiú unokáikat. a karonülőket meg a legtermészetesebb módon vitték a táncparkettre és ütemre dobálták őket.... hát így lehet, hogy nekem is lenne ritmusérzékem:)

az 5-8 éves kislányok is nagyon ott voltak..kettő közülük mindenkit berángatott táncolni. egyszer csak a rendkívül szellemes: jobbra-balra-jobbra táncikálás közben azt éreztem, hogy egy pici kéz felkér! így kénytelen voltam megtáncoltatni a kislányt:)

a legjobb az egészben az volt, hogy MINDENKI jól érezte magát....

kütyük

most épp van egy pár, a kütyük jók, csak minél kisebbek, annál könnyebb elveszteni őket. volt már olyanotok, h kétségbeesetten kerestétek a "netet"

van net van net

lassú, meg lehet, h nem elég, de a miénk:D

köd

ma a nagy hírre, hogy sütni fog a nap, kiteregettem a teraszra! ki is sütött, de 15,30-kor leszállt a köd....nagyjából 9-re tervezek hazaérni. persze, persze, gondolhattam volna.....
ja és természetesen ez a tős-gyökeres milánóiaknak nem is köd. külön szavuk van a "híg" ködre. ebben az esetben a nápolyiakkal értek egyet: ha már alig látom az utca túloldalát, az bizony köd.

öntögetés

napi leg 3 liter vizet öntök ki. nem azért mert szemét pazarló vagyok és nem gondolok afrikára, hanem mert ennyi párát gyűjt össze a csodamasina. ha ott lennék és üríteném, amint megtelik, vagy lenne egy gumicsövem, akkor szerintem több is lejönne.

ha viszont lenne gumicsövem, akkor elveszne a kedvenc időtöltésem, azt lesni, h mikor telik már meg!

klasszikusok

tud előadás, az intézetben jónéhány van hetenként. leg egyszer minden második előadás alatt valakinek tuti megszólal a telefonja.

reakció: felveszik!!!! hangosan válaszolnak.

vagy hangosan beszélve kivonulnak a teremből, vagy a teremben, a sorban ülve mondják be, h "ja bocs most nem tok beszélni, de amúgy hogy vagy?"

tegnap: lánynak csörög a telója. lenyomja. én teljesen meg voltam lepve, de sokáig nem tartott az örömöm. a hívó újrahívta, ő meg még ezek után sem némította le a telót! a második alkalommal felvette, és közölte a szokásos dolgokat..lehet, h nem tudják, h le lehet halkítani a telefont??

variáció: komolyzenei koncert. nyáron a konzervatórium udvarán voltak a koncertek. egyszer annyira fontos volt, h ne zavarjon semmi zaj, hogy egy különleges akusztikájú teremben tartották meg. itt is: mászkálás, tépőzár ki-be nyitogatása. és persze: csörög a mobil. csakhogy a csaj nem találta a mobilját....legalább 5 percig kereste teljes erőbedobással a táskájában a csörgő cuccot, jaigen, ekkor még nem is beszéltem a rendkívül népszerű csörgős karkötőkről.

ennek a nőnek is olyan volt, tovább bővítve a zavarás spektrumát.....

ezek után nem is vagyok meglepve, hogy az egyik jógatársam arról panaszkodik, hogy az anyukája nem tudja megjegyezni, hogy hétfőn este ne hívja..ahelyett, hogy lenémítaná a telóját.

itt még talán zavaróbb is, ha lehet ilyen, mint a koncerten.....minden héten!

falusi szusi

hír értékű, h pénteken halálmegvető bátorsággal szusit ettem a kedves kisvárosban, nem is volt rettenetes, a tonhal nem volt friss, de a lazac és a levesek például kifejezetten jók voltak. a rádióból áradó diszkózene és a betérő vendégek bunkósága kevésbé tetsztett, de ezt kárpótolta a saját társaságom! hiába, monzai köln világváros, és minden karnyújtásnyira van a lakástól

párátlanítás

most a nagy kísérlet az, hogy az amúgy szupernedves lakást kiszárítsuk a zuhogó eső közepén, és a kimosott ruhákat is valahogy megszabadítsuk a mosás során felgyülemlett nedvességtartalomtól. ehhez egy igazi párátlanító berendezést veszünk igénybe. hihetetlen elképzelni amikor már az ötödik liter vizet öntöd ki a tartályból, h az a sok víz mind a levegőben volt előtte:D

a levegő szagán tökre érezni a különbséget, ill a hőérzet is teljesen más. remélem nemsokára már a ruhák és a könyvek is érezni fogják.

korlátok

szombat estére egy ape jutott, ahol ismételten megtudtam, h olyan ember, m én nem is létezik:D

igen, gondolhatjátok, egy elővárosi lánnyal próbáltam beszélgetni...aki szerint nem is vehettek volna fel engem ide, illetve hogy hülye vagyok, hogy biciklizek és a bevándorlók amúgy is csak a bajt keresik:D

és mindezt olyan szimpátiával a hangjában, és folyamatosan győzködni próbálva....nem vette észre, h minden mondatával sértő!

ez felháborítónak tűnik így leírva, azért a beszélgetés során nem ilyen felfokozottak az érzelmek. meg szerencsére már ismerem a szitut, nem az első ilyen beszélgetőpartnerem és nem az utolsó.

amúgy már néha élvezem is az ilyen beszélgetéseket, csak azt bánom, hogy mindegyikük olyan egyformán reagál a dolgokra. gyerünk, gyerünk brianza lányai, egy kis önálló véleményformálás, vagy egy icipici gondolkodás az ordítás előtt, és talán pár érv se jönne rosszul a metróújság híreinek ismétlése helyett, csak hogy jobban szórakozzak, köszí

brianza fiai, igen, ti is! csak még annyit kell hozzátennem, hogy egy lány, aki szóba elegyedik veletek az nem feltétlenül férjet keres.

telítettségérzet

elkezdtem rendezgetni a japán képeket.....épp időben. olyan érzésem van, h bármelyik napot veszem az ott töltött időből, akkor már egynapi programmal beérném egész nyárra normál esetben....

elsőbbségi

tudom, h nem nagyon figyelek a világ dolgaira, és bizonyára mindenki évek óta tudta már rajtam kívül:

nem létezik nem-elsőbbségi levél. vagyis a normális (a lehető legsimább) levél az elsőbbségi. ez otthon is így van?

a szitu némileg hasonlít a gyufás felismerésemre.

újabb plusz a kedves kisváros számára: ma a másfélórás sorbanállás helyett 10 perc alatt végeztem mindennel együtt a tb-nél! utána urasan megreggeliztem és bementem a postára, h elüssem azt az időt, ami még fennmaradt a labortisztítás miatti szabadidőmből. hát a postán is alig voltak:D háromnegyed órával hamarabb értem be a laborba, mint terveztem. legközelebb ravaszan később kelek.....

megállapítás

észrevettem, h van egy bizonyos terhelési szint, ami alatt minél több dolgom van, annál kevesebbet csinálok meg..miért?

viszont, amint átlendülök ezen a küszöbön, vagyis hihetetlen sok dolgom akad, akkor felpörgök annyira, h (majdnem)mindent meg tudok csinálni. fura állat az ember.

most épp, kitalálhatjátok, alulstimulált állapotomban írom ezt :D

gyakran, de keveset

azt mondják, így egészséges enni, na ennek persze képtelen lennék megfelelni, persze nem a gyakran-nal lenne a baj..

de ezenkívül most épp a pesti látogatásokra gondolok.

idén és tavaly sikerült betartanom, h gyakrabban, de rövidebb időre megyek, és elég jól belerázódtam már, ennek az elmúlt hétvége is bizonyítéka: tudtam pihenni, találkozni sok sok emberrel és határozottan jól érezni magam:) igazi feltöltődés az ilyen. ezt a különböző távoli földrészek meglátogatásával kombinálva egész kiegyensúlyozott életnek is fel lehetne fogni, egy pici probléma marad: az ezek között fennmaradó időben milánóban rám szakadó dolgok, na de azt már csak kibírom valahogy a következő kirándulásig/látogató érkezéséig/síelésig :D

falun

az köztudott, h az olaszok nem viszik túlzásba a fűtést..(délebbre gyakran nincs is fűtés a házakban, így a "csupán plusz 10 fokos" telet bizony 10 fokban didergik végig, brrr)

namármost, a gyönyörűséges házikóban van fűtés, három fűtőtest is van. már a meglátogatásakor tudtuk, h hideg lesz, mert nincsenek szomszédok, semmilyen oldalról nem kapunk meleget. az ajtók-ablakok újak, tehát jól zárnak, abban a csöppnyi lakásban elég lesz az a három fűtőtest...

csakhogy az első hidegek ahogy lassan lassan ideérnek (azér 10 fok alá még nem süllyedt egyszer se), gondoltam teszek egy próbát, csípős köd okakint, 17 fok volt odabenn, ami nem hideg, de már nem kifejezetten arra való, hogy hosszútávon ott legyen valaki, mondjuk a paplanon felül (aludni persze simán elég). felcsavartam a fűtést, boiler szépen szorgalmasan ki-be kapcsol (jesszusom mi lesz itt a gázszámlával..) fűtőtestek azonnal melegek, szuper. de egy egész éjszakán át tartó fűtéssel is 19 fokra sikerült csak feltornázni a hőmérsékletet. hmmmm. ez kicsit elgondolkodtat..mert azért hiába itália a napfény országa, a ködös-borongós milánóban nem csak 13 fok szokott lenni telente, hanem inkább nulla. szóval nem tudom, h mi vár rám itt télen, de ilyenkor örülök, hogy erős az immunrendszerem....meg talán beszerzek egy hősugárzót v vmit, de hová rakom?

itt a városon kívül még a pára, ami bosszantó: nem száradnak meg a ruhák! és a hőérzeten sem segít vmi sokat. de legalább nem panaszkodhatok arra, amire a jó kis egyenletes hőeloszlású, szabályozható hőmérséklető panelban: h túl száraz a levegő ;)

UPDATE: március van, 2011, mostanra hozzászoktam a 16 fokhoz. felfűtve 16 fok van a lakásban, fűtetlenül 13-nak kell lennie. és egyszer se betegedtem meg komolyan. éééés persze alig vagyok otthon....

új élet

az történt, h eddig mindig hiányoltam valamit a munkából: az elméleti részt. Most itt a lehetőségem, hogy végre mind kísérletes, mind elméleti munkát végezzek, úh igazán nem panaszkodhatom, h hirtelen kétszer annyi a munkám, m eddig:D ilyen furán működöm.

üdv a valóságban

na vissza a valóságba, egy jóval tisztább(!!!), barátságosabb, de LEHETETLEN helyre.....egy a lényeg, itt ne akarj semmit se csinálni:)

keresés-kutatás

rájöttem, h olyat próbálok kutatni, amit még senki nem csinált előttem, így mindent nekem kell kifejlesztenem, és ez jó, mert leg nincs kompetíció, de azér elég fárasztó, és nem hiszem, h két hét elég lesz, h megváltsam a világot, de legalább jól elvagyok. ja és persze sok segítséget és bátorítást is kapok, és semmi támadást!

egy nem dolgozós hétvége!

megjártam oxfordot, ahol megelégedve tapasztaltam, h a hely gyönyörű! de télleg! a magyar kolónia hogyléte is megnyugtatott :) összesen 5 múzeumban jártam a hvégén, mivel kényszerűen távolmaradtam a labortól, ill az otthagyott értékeimtől.....semmi sem megy annyira simán azért, de a munka egyelőre jó!

hétköznapok

na végre kezdek belejönni a dolgokba, az utcán sem bámulnak meg, a térképet már nem kell mindig magammal vinni és az utcán is át tudok menni kisebb világháború kirobbantása nélkül.
a labor jó, élvezem a munkát, még az is lehet, h lesz eredménye annak, amit csinálok:)

lonydony

nahát, az első napok elröppentek, csupa ügyintézéssel ill. kalanddal teli. egy biztos, az angolok sokkal jobban szervezettek az olaszoknál, viszont sokkal kevésbé segítőkészek...
pedig elvileg itt udvariaskodniuk illene, na ezt eddig nem tapasztaltam.
ami megdöbbentő, amit turistaként nem vettem észre: mindenki, mindig siet! a gyerekek általában lobognak a szülők után...de mindenkinek mindig szuperfontos dolga lehet.....
ami még fura, h nem nagyon venni észre, h milyen napszak van: mindig csak szürke.
a város nagyon kozmopolita, és HATALMAS, igen, erre a kölcsönkapott gyerekméretű bicajjal ébredtem rá...de erről máskor, most vissza dolgozni

Itt vagyok, de meg mindig izgulok

holnap kezdodik az igazi moka. pusszancs

Kicsit izgulok

ugyanis közeledik a london, és mivel munka lesz a javából, új emberek előtt fogok a témámról beszélni meg ilyenek, viszont örülök, h rengeteg új stimulus ér majd és remélem, h végre fogok tundi majd tudományról beszélni valakivel...

Vidék

nagyon is jó ott élni, vagyis nagyon is jó lenne, ha kicsit nyugisabb lenne az életem:)

a környék szuperül fel van szerelve, a városi lakásommal ellentétben, egy csomó abc, posta, bankautomata, bar, pékség, cukrászda(ez talán gond is lehet..:)) stb esik az utamba munkába menet.

a lakás nyugis, napos, és ki lehet teregetni a lepedőt a függőfolyosóra ahol seperc megszárad.

a városkának van egy csomó étterme (japán is...), vagyis nem is annyira gáz. a metró közelségét kényszerűen kitapasztaltam (akaratlanul kocsi helyett metróval jutottunk haza egyik este...a kocsi meg szépen pihen a régi lakás előtt egy biciklikerékkel és egy egész csomagtartónyi tartós kajával, felmosóvödörrel és tisztítószerrel megpakolva)

és bicajjal absz nem tart sokáig a városból/ba elkerekezni. vagyis az életmódom nem fog változni, aperitivo, vacsora, pilates, jóga, jövőőőők! szóval most lelkes vagyok!

Megtorpanás

Egy szép, lendületes, laposan, ámde felfelé ívelő, fárasztó periódus után szépen csúszunk vissza a lejtőn.

generációs sokk

tegnap elmentem az abc-be gázgyújtóért. mivel nem találtam, odamentem a pénztárhoz, de nem találtam gyufát sem. megkérdeztem az eladót, h hol tartják a gyufát: SEHOL, nem árulnak gyufát! a kérdésemre, h akkor mégis hol lehet gyufát kapni, azt válaszolta, h menjek a trafikba. Átmentem. Nem árulnak gyufát, csak önygyújtót.

tudom, tudom, ott a hiba, h nem cigizem. de álmomban sem gondoltam volna, h eljön az emberi történelem azon pillanata, h nem árulnak többé gyufát....

kultúrkalandok: transzfer moszkvában

Nem közvetlen járattal mentünk, hanem moszkvában szálltunk át. ez önmagában is kultúrális élménynek fogható fel.

Semmi leküzdhetetlen akadályba nem ütköztünk, de akkor is nem egy egyszerű átszállásról van szó.

Az útlevelet ellenőrző határőr nem tudta, h mit jelent az, h "hungary".

De persze senki sem tudta, így akár mikor be kellett mutatnom (becsekkolás, útlev ell, repülőbe beszállás) mindig elvették az útlevelem, konzultáltak, sutymorogtak és nekem ismételgették, hogy hángárihángári. Nyilván én meg mondtam, h jesz. A végére belejöttem, h vmi vengria szerűséget mondjak, és így megértik.....

Szerintem felháborító, hogy egy nemzetközi átszálló reptér határőre nem ismeri az országok angol nevét....

A földi "hostessek" sem tudnak angolul, akiknek az lenne a feladata, hogy a gördülékeny (mekkora kontraszt ez a szó az oroszokkal egy mondatban!!!!!) átszállást biztosítsanak. De tegyük hozzá: japánban sem tudnak angolul...de ott legalább kedvesen mosolyognak és meghajolnak. Na itt kitalálhatjátok: rádüvöltenek. Magyarázat, minden nélkül. Esetünkben ez nem jelentett fennakadást, ugyanis edzve vagyunk hangerőt tekintve, ill szerencsére tisztában voltunk mindketten azzal, h elég elengednünk a fülünk mellett és akkor teljes lelki békében utazhatunk tovább.

De szegény kis japánok, meg az illedelmes indiaiak....amikor egy kágébé-s hentesasszonyság oroszul kiabál rájuk, ahogy a torkán kifér, akkor életreszóló lelki károsodást szenvednek.

A kilométeres sorbanállás, úgy, h nem is tudod, h jó sorban állsz-e és egyebek az elején fel sem tűntek (olaszország után...) visszafelé, japán után, viszont sokkot kaptunk tőle.

A büfé kiszolgálószemélyzetéhez kommentárt nem fűznék, mert azt otthon is ismerjük, amikor sóhajtozások közepette kelnek fel a székből, h "ugyanmá miér is teszek itt neked szívességet...."

jaaa, kártyával, a transzferterminálban fizetni...áááááááá, mennyémá. persze, mindig hordok magamnál rubelt...főleg japánbamenet...

Ennél már csak abba volt megdöbbentő belegondolni, hogy több, mint 10 órát csak és kizárólag oroszország fölött repültünk...

Elérkeztünk a föld másik felére, ahol minden fejjel lefelé van (vajon ezér olyan fura minden:D)

és ki van a szomszédban?? hát a nagytesó medvebátyó...vlagyivosztok pl csak egy köpésre van sapporo-tól (szappporo).

Annyira vidékre költöztem..

hogy szüreti vigadalomban találtam magam......jesszumpepi. de megvolt az első éjszaka, úgy aludtam, mint akit leütöttek, egy zizzenést se lehetett hallani.....

Költözök, de már kicsavaroztam magam

így a naptárba (ott a lap legalján...) feltöltöttem a hozzávetőleges programunkat, így lehet ámulni, h milyen keveset aludtunk:)
ajánlott nézet: heti. a naptár jobb felső sarkában a fülek közül a "week"-re kattintva, és visszalapozva (bal felső nyilak) aug 11-szept 5 időszakba.

Ízelítő

ezek nem a legjobb, v legérdekesebb képek, de mindenképp jók ízelítőnek

Rizsa...teával, alapélelmiszerek

A japánok állandóan rizst esznek, v felismerhető, v kevésbé felismerhető formában. Reggelire, ebédre és vacsorára. Ehhez külön konyhai elektromos eszközük van: a rizsfőző. Mindenkinek van ilyen, sokan nem is tudják, hogy lehet egyáltalán rizst főzni rizsfőző nélkül. Ebben nem ég le, épp megfelelően ragacsosra fő....

amúgy nagyon olcsó lehet, mert minden étteremben jár rizs a kajához, és mindig lehet kérni még (v szedni magadnak). (kivétel a tésztás helyek)

Számukra nem a hús/hal/zöldség a főétel, hanem a rizs. Megehetsz egy fél marhát, ha nem rizzsel etted, akkor nem ettél semmit....

Repülőn kérdezik: "beef or chicken", erre a japánok: jójó, h marha v csirke, de melyiket adják rizzsel?

Fura módon nem lett rizstúladagolásom, nagyon ízlett ahogyan ők készítik, főleg, h sosem volt sós!

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/4/48/Electronic_rice_cooker_with_scoop.jpg

A másik ilyen meghatározó dolog a tea: főleg zöld tea.

Mindenhol lehet zöld teát inni, étteremben utántöltik...v te töltöd tele magadnak a poharat, amennyit csak akarsz. (olcsóbb helyeken "csak" jeges vizet kapsz ingyé:)

Lehet kapni 2 decistől a két literes kiszerelésig minden féle zöld tea változatot palackozva (mind cukrozatlan) abc-ben, italautomatában, vagyis mindenhol..(erről majd később).

Hihetetlen frissitő hatással bír...a nagy melegben főleg jó, víz helyett ezt ittam, majdnem mindig!!!

Persze puccosabb helyeken nem csak a palackos van, hanem szuperkifinomult, szigorú szabályok szerint frissen főzött...

Ja és mindenből van zöld teás. Ezt értsd úgy, hogy zöld teás fagyit mindenhol kapni (ami egyébként nem édes!!!), de csokisat alig..

Van zöld teás péksüti, "csoki", tejes ital és nem is tudom, h mi, de tuti h minden élelmiszerből megtalálni a zöld változatot!

A hab a tortán az volt, amikor felszolgálták a zöld teába áztatott rizst egy izakaya-ban (japán bárszerűség)!

először is: helyek

24 nap

japó nagyobb térképen való megjelenítése

jesszumpepi

kb ezt tudom mondani:) annyira nagy élmény volt az utazás. egy darabban megérkeztünk, minden ok, most szépen lassan visszaszoktatás a kiabálós olaszokhoz:)

utolso elotti elotti allomas: aso-san

ha most indulnek neki egy egyhetes utnak, akkor teljesen mashogy tekintenek az elkovetkezo napokra, meg fel kyushu hatravan, meg persze egesz tokio, de akkor is eltorpulni latszik amellett a rengeteg elmeny mellett, amit eddig halmoztunk fel.

halihó

üdv kiotóból, az eddigi legturisztikusabb ámde legkevésbé izgalmas helyről,ahonnan már megyünk is további izgalmakat hajszolni.  minden gyönyörű, lesz mit mesélni....

remélem tudok majd írni egy-egy helyzetjelentést, de ha nem, akkor viszlát szept 6-án!

holnap indulás van! nagy az izgalom.

ó, azok az elmebeteg kutatók

ismeritek a helyzetet: a laborban 10 nővel vagyok összezárva. korlátoltak, kicsinyesek, plyetkások és rendkívül hisztisek.

ráadásul rosszul viselik a stresszt, rossz az önértékelésük és az egész világot teljesen más szemüvegen keresztül látják, mint én.

ergo: a legjobb jóindulattal sem tudok olyat tenni, v nem tenni, amivel ne törnének ki hisztirohamban...kiabálás, jelenetek rendezése? Mindennapos!

pankicsek: lekesen tölti le és küldi a tud cikkeket a többieknek.

azért is, mert tudja, hogy a többiek csak egy évszázados késéssel szereznek ezekről tudomást...

természetesen csakis munkahelyi email-re, amiről köztudott, hogy az ember csak akkor nézi meg, amikor akarja.

szerintem alapvető korrektség a többieket informálni egy fontos cikk érkezéséről, amint lehet, hiszen a munkánkat alapjaiban befolyásolja.

a lány/nő/asszony/banya: húsz perces kiabálás a telefonba egy levegővel, hogy én hogyan is képzelem, hogy elrontom az ő vakációját!

fő az önuralom!!

aagusztus

ilyenkor kevesen vannak milánóban és megáll az élet. ne akarj ügyet intézni, ne akarj vásárolni, ne akarj kávét inni, gyógyszertárba v orvoshoz menni, mert minden zárva.

de érdekes módon idén nem annyira kihalt, m az első években. azt mondják, h a krízis miatt van, h sokan nem mennek nyaralni, hanem gürcölnek még egy kicsit. épp utolsó erfeszítéseimet hozom meg a laborban, korábban értem be, m egy rendes munkanap...

折り紙

a legfontosabb szó!
feketével írtam ide, h csak kijelölve látsszon a megoldás
origami
tanúlság: tuti kib. jól lát minden japó, ugyanis ezeket a karaktereket megkülönböztetni máshogy tuti lehet:D

doboz, kandzsi és hátizsák

pakolok:

-költözésre készre készítem a szobát

-amikor megfelelő darabhoz érek, a doboz helyett a nagyhátizsákba kerül a túrára.

emellett kicsit élvezem, h egyedül lehetek, és szoktatom magam a furcsa japán írásjelekhez!

akkor is ha ennek odakinn semmi hasznát nem fogom venni, mert már hónapokkal ezelőtt kellett volna elkezdeni készülni, h egyáltalán odáig eljusson az ember, h "heló".

viszont rendkívül szórakoztató:) talán épp a "l'art pour l'art" feelingje miatt, nincs rajtam a kényszer, h minden hasznosat megtanuljak, így tényleg csak nézegetek mindenfélét és vihogok.

tudtátok, h ha japánul azt mondod, h "kazán", akkor az tűz+hegyet=vulkánt jelent!

火山

ill lehet értelmes szavakból olyat összerakni, h "mizu icuka?" "fut a cuki tacsi!"

水一か。二月立。

kazán (Казан) mellesleg tatárország fővárosa is tatárul.

túlkiabálósdi

közhely, előítélet, sztereotípia, de teljesen tényszerű és igaz, hogy az olaszok hangosak.

ma reggel a bárban egy elég jellegzetes kis jelenetet "adtak elő" a helyi lakosok, a fent említett ténymegállapítás szemléltetésére:

a gyerek nagyon hangosan beszél, erre az anyja háromszoros hangerővel ráordít, hogy "MINEK ORDIBÁLSZ" ;)

eleinte a náci időkből fennmaradt rosszindulatúságnak véltem a mindenhol megtalálható szigorú házirendet, miszerint a gyerekek nem játszhatnak a kertekben/udvaron. de persze kibírhatatlan lenne a folyamatos visítás, még akkor is ha a felnőttek hibájából ordibálnak a gyerekek.
mióta itt vagyok én is megsüketültem, és kicsit erősödött a hangom (persze az én esetemben ezt terápiaként is fel lehet fogni..)
augusztus: minden olasz elhúz milánóból, na ilyenkor bújnak elő a bevándorlók, az arabnak kinéző emberek az üvöltő olasz gyerekre üvöltő olasz felnőtteket megszégynítő módon ordítanak.
megsüketülök.

esti program esti program hátán

mostanság a mozival és koncertekkel eléggé elmennek az esték, így enyhítve a jóga- és pilatesmegvonást.

kulcsátvétel utáni levezetés: la zurda (vmi olyasmit jelent spanyolul, h süket)

argentín banda, akik tök ismeretlenek itt, viszont argentínában nagy sztárok. ingyenes koncert volt, mégis alig voltunk nézők. argentín népzenei alapokra helyezett rock. nagyon táncolós, nagyon hangulatos. megtanultam, h mi az, h charango

egyetlen bökkenő volt, h a koncert a meghírdetett 21.30 helyett 23-kor kezdődött, így az ördöglakatokkal, fejtörőkkel és egyéb bűvésztrükkök megoldásával eltöltött órácska se zavarta a programot. sőt vacsira és beszélgetésre is maradt idő. bökkenő igazából a metrózóknak volt....ezredszerre is éljen a bicaj!

update: 2 nappal később, Roy Paci (nem paci, hanem pácsi:D) énekelt ill trombitált. a zenéje nem a kedvencem, viszont nagyon magával ragadó. koncertre szuper, kevert mindenféle stílust mindennel: ska, reggae, jazz, pop..minden, ami belefér

van kulcsom a lakáshoz!

dejódejó, japán után költözés! a címet nem rakom ki a csúnya betörők miatt, akik a naptáram alapján könnyen betörhetnének..

izgulok

izgulok, hogy minden rendben menjen a lakással. közben voltam otthon, aminek nagyon örültem, remélem nem csak én:D diplomát osztottak a melegben, gulyást osztottak a szeles friss időben és semmit sem osztottak a hideg vasárnap. és a repülőn kiolvastam egy fél könyvet!

egyedem-begyedem

volt az úgy, egyszer, hogy az óperencián is túl, volt miniszterelnök, aki sokszor nősült. az n-edik házasságából született lánya 24 évével épp a mi egyetemünk filozófia karán tette le a BSc minősítéshez szükséges vizsgát. itt a (3 vagy 5 év egyetem után) diplomavédés nyilvános, már itt megjelenik a pereputty, akik persze egy mukkot se értenek a dipl. előadásból, de legalább estélyi ruhát viselnek. itália, no comment.

ezen a kis meghitt védésen jelent meg intézetünk atyja, a fent említett miniszterelnök kebelbarátja, aki a védés közben felkiáltott, hogy milyen zseniális ötletei vannak a lánynak, és hogy miért nem lesz rögtön professzor!!! és ezt annyira komolyan gondolta, h télleg felajnánlott neki egy professzori állást.

hangsúlyozom, egyelőre az egyetemi szintű diplomája nincs is meg...de mindegy. az egyetem ki van akadva, de itt mindent lehet. ezt is el fogják felejteni. és állítólag nem ilyen látványosan, de amúgy is így működik itt minden.

kis piros vonattal svájcban

találóskérdés: mi lehet az, aminek a ilyen a felülnézete és az árnyéka?

Nagyobb térképre váltás

most elég fáradt vok megírni a beszámolót, még minden friss, érzem a gleccser hűvösét:) de íme...a képek magukért beszélnek

http://picasaweb.google.com/ohogyazarossebb/TreninoRossoKisPirosVonat?authkey=Gv1sRgCKmzudH47JKhJA&feat=flashalbum#

na elég meleg már?

elég nagy eséllyel vidéki leszek, és ennek nagyon örülök

szóval, lehet, h megtaláltam álmaim lakását. még nem merem elkiabálni, de akkor is...ha télleg meglesz, akkor nagyon fogok örülni, szóval, most erősen reménykedem, h meghosszabbítják a szerződésem, h legalább egy pár hónapra beköltözhessek

fesztiválhangulat!

ilyen még nem volt: fesztiválhangulat milánóban, vagyis pontosabban sesto-ban (sesto san giovanni). a Sesto név "hatodik"-at jelent, és majdnem minden említésre érdemes városnak van sesto-ja, kitalálhatjátok, h nagyjából milyen messze van a centrumtól:)

szóval, nagy park, fűvel, nem porral/sárral, olcsó kajával, pár alternatív árussal éééés nagy nagy színpaddal, ahol tegnap Gogol Bordello lépett fel! buli megállás nélkül, talán még kicsit túl pörgős is volt, ha ilyen lehetséges.

a csapat ukrán-amerikai cigánypunkznét játszik, amerre járnak, ott nagy tombolás terem....

Lótás

-futás. már kezdek michelin emberhez hasonló alakzatot felvenni, így a melegre való tekintettel sem hagyhatom ki a futást. kitalátam, h milyen jó lesz, mert úgy csinálom, m annak idején, amikor a Joliot-on laktuk a Katával, h felkelek hajnali 5-kor, mert akkor még nincs meleg, futok kb 5km-t a normafánál, majd kis torna és utána visszafekszem aludni.

ehelyett ez lett: a nap 5.45-kor kelt, én 5.30-kor. már az udvarra leérve melegem volt. az üres főúton még csak-csak meglebbent némi meleg szellő, mire a naviglio-hoz értem, semmi nem mozdult semerre. ráadásul ott még párásabb is volt, m pár utcával arrébb. a bemelegítésem első elemeként alkalmazott bokakörzés közben arra lettem figyelmes, h az ujjatlan (igen, én, közterületen...a meleg mi mindent kihoz belőlem) pólómból csavarni lehetett volna a vizet. a térdkörzés közben, már mindenhonnan ömlött rólam a víz. végül is hősiesen lefutottam a tervezett távot, a térdem jól viselkedett, közben előbányásztam minden olyan negatív olasz jelzőt, amit a melegre lehet mondani, pl a gatyarohasztó analógiájaként: bestiale, omicidiale (bestiális, emberölő) stb stb de kibírtam. amikor már látszott az a homályos narancs gömb, akkor a pára réteg ellenére is égetett és fulladoztam, de én győztem! jöttem, nem is nyújtottam (ismét, aki ismer tudja mit jelent...) hanem irány a hideg zuhany és visszafeküdni az ágyba a ventillátor elé..

Flandriai festők kiállítása Comóban

bizony kutúra, fejlődünk kérem szépen. még mielőtt valaki elkezdene aggódni/sajnálni/lesajnálni, h néha szóló programokat szervezek, kijelentem, h ma édes négyesben voltunk a barátaimmal como-ban megnézni a rubens-ről elnevezett kiállítást, ahol a többi festő képe sokkal jobban tetszett, pl ez

http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Heem,_Jan_Davidsz._de_-_A_Richly_Laid_Table_with_Parrots_-_c._1650.jpg
érdemes a linkre kattintani, mert szebben kijön a kép. élőben hihetelenül színes és életteli volt! de komolyan élt!!! a sonka igazinak tűnt, a szeletelésnél keletkezett ráncokat is látni lehetett, a szőlő meg hamvas volt, és csak néhol fénylett, ahol összeértek a szemek, az üvegpohár meg átlátszóbb volt a mosogatógépreklámokénál, a fémkehelyben meg tükröződött a festő.

kávékalauz

ma reggel ez fogadott:

egy hattyú a kapuccsínó tetején. (a háttérben élesre állt brioche-birossss-ok persze nem olyan szokatlanok)

a srác kitett magáért, fél órát dolgozott vele és utána büszkén kihúzta magát. ha nincs jó napom, akkor tuti türelmetlen lettem volna, mert háttal állt, amég a művet készítette! meg amúgy közben ki is hűlt ;) de szerencsére nem így volt, hanem mosolygós párbeszéd következett:

-akkor most ez szét kell rombolnom a cukorral? de kár.

-naaa, csinálj róla egy fényképet lécci!

-ok, megvan

az eredményt már láttátok.

miért lettem volna türelmetlen? egy - azért, mert rossz fej vagyok, másik - azért, mert itt hozzászoktatják az embert ahhoz, h 1 percen belül hozzájut a gőzölgő illatos kávéféleségekhez.

már régóta készülök megírni egy bejegyzést a lehetséges kávékombinációkról, de egyelőre nincs rá időm (elég sokáig fog tartani...;))

na jó munkát!

csatangolni jó

passo lento: lassú lépés, egy túrákat ajánló weboldal rulez.

azért mentem el ide, mert milánóban túl meleg van, így kerestem "menedéket", vagyis reméltem, h a hegyekben nem fogok elpárologni. este mozi után hajnali egykor estem neki az internetnek, h találjak, vmi nem túl bonyi túrát, mert jogosan úgy gondoltam, h ha milánóban vok, akkor megőrülök (mer vagy dolgoztam volna, vagy dolgoztam volna...)

az első találatom ez volt:) megint a lago maggiore-re esett a válsztás, mert közel (olasz lépték..) van és könnyen el lehet vonattal jutni.

vonat 8am, negyed tízkor immár cittiglio-ban (csittíljo), ismét nekiindultam az ismeretlennek, és fél órán belül máris a turistaúton harcoltam az elemekkel: hirtelen természettúladagolásom lett: mindenütt hatalmas pókok ültek az úton arcmagasságban keresztbe feszülő hálókban!! aki ismer, az tudja, h nekem mit jelent. főleg a fej és a pókok kapcsolata borzaszt el..hosszúujjú fel, sapka fel, ééééés: varázspálca: amit magam előtt hadonászva szégyenítettem meg rambót a dzsungelben..amúgy majdnem visszafordultam, de szerencse, h csak majdnem, mert nagyon megérte! meg persze a bátorságpróbára majdnemhogy büszke lettem azokban a pillanatokban.

aztán a varázsbotom beletört egy vadrózsával történő hadakozásba, ezt egy szerencsétlen lombos mogyoróágacska bánta, mert rájöttem, h ha lombos az ág, akkor még csak hadonásznom sem kell, hanem elég "körmenet" v esernyőszerűen magam előtt vinni. a végére igen csak "megtelt".

közben ráeszméltem, h ugyan remekül kijelölt úton járok, de nem azon, amit eltervezett a túra készítője. de így se volt rossz, sőt, így legalább sokkal vadabb jellege volt. meg mászni jobban is szeretek, m sétálni (ki érti ezt........még térdfájósan is!!) az orientációm végig megmaradt természetesen, ahhh önfényezés..

http://picasaweb.google.com/ohogyazarossebb/CittiglioLavenoALaPassolentoCsamborgas

aztán másfél óra múlva keresetlenül is rábukkantam arra az útra, amiről olvastam, és mit ad isten: ebédidőre egy TÖKÉLETES vendéglőt találtam a vadon kellős közepén...olaszországban mindig így van, pedig esküszöm, h hoztam kaját magammal..

12.10-kor értem oda, akkor nyitottak és ha negyed órával később érek oda, akkor nem jut hely, annyira népszerű a helyiek körében. (kocsival is fel lehet jutni, "hátulról") németeknek, akik különben megszállták a lago maggiore-t, hűlt helye se volt. az mindig jó jel, ha olaszországban a helyiek lepik el a vendéglőt...úh a szarvas és vaddisznósonka jól csúszott, annak meg híre ment a konyhán is, h ez annak a "lánynak megy, aki egyedül van"...

olaszoknak egyedül enni kvázi büntetés. na azért annyira nem bűnhődtem:D

a hely tökéletes volt, életemben először irigyeltem magam: jó kaptató, levezető sétány után, egy sűrű lombos panorámás teraszra ledögleni nem annyira rossz, a hőmérséklet, meg az volt, amire az emberi szervezetet kitalálták: balzsamos.

ebéd után, ahelyett, h levetném magam a meleg völgybe, "vártam" még egy kicsit, az ösvény mellett, rejtekhelyen, csukott szemmel, árnyékban, vízszintesen. majdnemhogy emlékezetkiesésesen mélyen aludtam.

a laveno (l a vén, ó, fel a fára ó..)lefelé úton megjelent a nap egy kicsit, maga az út nem lett volna kellemes, mert monoton meredek és bokatörő volt, hacsak nem jelenik meg a lélegzetelállító panoráma...szerintem a három nagy tó közül ez a legszebb, vagy a como-i, vagy ez..vagy...

na mindegy, a tópartra leérve tüchtig kisváros várt, parti sétánnyal, itt lődörögtem egy kicsit, lábatáztattam, majd vonatra szálltam....h visszatérjek.

a monte rosát meg csak reggel láttam, de akkor még nem csináltam róla képet..a később, meg túl késő volt (és tényleg rózsaszín nyáron...)

ahol elmosódott szürkeség van a képeken, na az a monte rosa!!!

csatangoló nagyobb térképen való megjelenítése

élet a vb-n túl

és van! kutúúra! beindultak a kertmozik szúnyogcsípéseimet megsokszorozva ugyan, de azért megyek! teljesen jó időben (csak 10 felé sötétedik) kezdődnek, mindenféle film, néha koncerttel-színházzal körítve. és van minden nap a nyár végéig, három helyszínen!

szúnyogokkal kapcs még:

http://pottom-panna.blogspot.com/2010/03/megint-vannak-szunyogok.html

érdemes a dátumot is megnézni...

http://pottom-panna.blogspot.com/2009/06/lefordithatlansagok.html

kibírtam egy meccset!

igaz háttal ültem a kivetítőnek és a kommentár helyett zene szólt. a velem szemben ülők, kivetítőt bámulók, felszisszenők, fejet fogók látványa viszont elég szórakoztató volt. közben persze az aperitivó és a korsó sör is kellően elterelte a figyelmem a tényről, h végülis meccs volt.

és a volof épp olyan, m egy kitalált nyelv

igen, azt elfelejtettem, h a fél nyolcas kezdés helyett este 10-re tolódott a társaság eredményeit bemutató elődás-videó kompozíció, melynek végén egy hagyományos köntösös bácsi volof nyelven beszélt, ami épp úgy hangzik, m a jól felépített halandzsa...kábé egyedüll voltam a teremben aki nem értette, épp úgy beszélt, mint egy varázsló, aki meg akar babonázni (nagyjából lefordították nekem azér, de úgy kevésbé volt mesebeli)

segítség: a volof (wolof, oulof, wollof, olof, jolof, jollof, dyolof) "népe" szenegál lakossága 40%-a ehhez tartozik.

sunugal, azaz a mi hajónk

a fantomlakótársam által vezérelt olasz-szenegáli társaság neve. ma bulijuk volt, végre önfeledten táncoltam a red-red wine-ra..a barátaim, akik meg lemondták az estét, megérdemlik, ők nem táncoltak önfeledten. de így még talán jobb is volt, ismét rá voltam "kényszerítve" h beszélgessek, az eddig csak látásbóli ismerőseimmel, úh remekül sült el..

ja és persze a "hihetetlen véletlen", vagyis inkább, kicsi a világ kategóriába tartozik, h a bulin rábukkantam az esselungában (ábécé) a kasszánál megismert srácra.

digóland

már volt arról szó, hogy az esetleges hószállingózás miatt nem jönnek dolgozni, v du 2kor hazamennek. aztán itt van még a sztrájk, ami megint jó kifogás a munka a alól, illetve, h olaszország vb meccset játszik. du 4 kor van a meccs, már majdnem mindenki elhúzott, v már elintézte, h működjön a streaming, v vmilyen meeting roomban nézhesse kivetítőn a meccset (kivéve a labortársaimat, akik annyira korlátoltak, h nem tudják, h számítógépen is lehet meccset nézni :D de nem szólok nekik, h a főelőadóban kivetítik...)

a google street view már megint alkotott

Nagyobb térképre váltás

házakat (na jó, ne túlozzunk, kiadó szobát) néztem a környéken, így bukkantam erre a gyöngyszemre

multikulti különbségek

már a vacsorám is multikulturális: belga sör és toszkán sajt mellett elmélkedem, a sokszínűségen és a népek és szokások erején.

így szeretjük, h minden sokféle, h van választási lehetőség: kulturális különbségek.

soha semmi sem nyilvánvaló. nincsenek szabályok.

h egy lakásban együtt lakhatnak lányok és fiúk! ez egy nápolyi számára teljesen felfoghatatlan. hogyan engedik a szülők, h hogyan engedik a vőlegények........

egy nápolyi lány képes inkább a hotelt fizetni, minthogy két hétig itt maradjon a lakásban, ahol akár megjelenhet a lakótársam, aki fiú, és aki mellesleg legeslegeslegfeljebb kéthavonta egyszer jelenik meg.... (akiről amúgy még nem is tudta h feka)

már megin meccs

a nyitott ablakon keresztül rögtön értesülök minden lényeges momentumról, még akkor is ha nem érdekel

Miért felejtettem el a fényképezőt?! Val d'Ossola in bici (valdosszola in bícsi)

az út részletes leírását megkapva nem mondhattam nemet erre a helyre, épp megfelelt a testi-, lelkiállapotomnak. el milánóból, csak én és a bicajom, el a hegyek közé, de csak finoman, megpróbáltatásoktól mentesen:D

az út mindössze 30 kiló, ráadásul nem csupán lapos, hanem útirányban enyhén lejt is. reggel vonat a csentráléból, másfél óra, irány domodossola.

olaszul a betűzésnél nem keresztneveket használnak, hanem városneveket. a d, mint dénes, az d, mint domodossola (van is egy nagy D-alakú szobruk).

mint megszokhattam, mint minden kisváros, nagyon szép főtérrel rendelkezik, ahol vicces kisgyerekek bosszantják az unalmas felnőtteket miközben azok kávéznak.

domodossola a hegyek között van, méghozzá az alpoknak már elég durva része.

a völgyet körülvevő hegyekről ízelítőt láss itt: http://pottom-panna.blogspot.com/2009/07/gleccser.html

és itt: http://pottom-panna.blogspot.com/2009/07/ime-kepek.html

illetve a monte rosán síelni is szoktunk (gressoney és champoluc azon vannak, csak a val d'aostai oldalon)

vonaton már jártam itt, mert svájcba menet már kétszer is ezen a völgyön haladtunk át svájcba, pl lausanne-ba. északon a lago maggiore választja el lombardiát piemonttól, a piemonti oldal felső csücskében található val d'ossola, a tó fölött. domodossola az utolsó olasz város a határ előtt. hangulatra hasonlít a trentói völgyhöz, hosszú, keskeny, lapos völgy ezer méteres fallal van védve két oldalról és nagy tóban végződik...

domodossolától eltekertem, mergozzoig, megállás (na jó, közben egyszer be kellett kennem magam naptejjel) és eltévedés nélkül, amit a szuperrészletes leírásnak köszönhetek.

az út rövid és könnyű, végig aszfalt, és nagyon nagyon szép! kikapcsolódásnak tökéletes, mert a nagy túrák hajszolása, elfáradása kimaradt (persze az is jó, csak nem most) meg a térdfájással sem igazán lett volna élmény kaptatni. bár egyet be kell vallanom, h amint egy picit felfelé ment az út, és felállva kellett hajtani 3 percig, rögtön jobban éreztem magam, nem is tudom miért..

meg én voltam egyedül városi biciklivel és városi ruházatban, kosárkával a giro d'italiára öltzött öregek és dagik között.

mergozzóban egy valamilyen ifjúsági kajakversenybe botlottam, ahol csupa izmos fiú és nem izmos, sőt, ink duci lány hurcolt ide-oda különböző kajakokat, meg mezítláb futkostak a betonon. ebéd egy nyugis, hangulatos, de ételeit tekintve alsó közepes étteremben. majd padon szendergés, lődörgés és egy korai vonattal haza.

képek: www.panoramio.com mert a fényképező az a fiókban hevert..

csatangoló nagyobb térképen való megjelenítése

egy átlagos csütörtöki nap

szertartás szerint kipakolják a kukákat, gondosan a biciklisútra csoportosítva. jaigen, néha azt a kis lukat a járdán is el szokták állni:)

vagy úgy vannak vele, h ááá ezt a 100m-es biciklisutat úgy sem használja senki? boh.

megjött a meleg, sokat dolgozom, alig megyek a városon kívül és lakást keresek

nagyjából a címmel el is mondtam mindent, ami mostanában van velem. bár nem tudom nem megemlíteni a friss házitúrós epret, az akácvirágokat, a dzsungellé változott jenőt és a város spontán és friss éjszakai életét (nem milánóra értem..).

kutatók

a múltkor két nem is annyira kedves, doktori fokozattal rendelkező kolléganőm arról morfondírozott hangosan, h +4C-on megolvad-e a jég. a múltkori egyetemista videó után már semmin sem lepődöm meg. bizonyára jópáran azon hüledeznek, h ez meg itten milyen helyesírással ír...de azért mégis, akkor meg minek járunk iskolába

ez a hét eddig jó lett volna

hétfő: jóga helyett koncert, kedd: ape+mozi, szerda: pilates és egy veszekedés és majdnem verekedés végighallgatása. szóval szerda pilatesig jó volt a hét.

szombat este mindig hiba kimozdulni

általában azért, mert nagyon nagy a forgalom, éjjel is, de akkor még nagyon veszélyes is, hiszen éjjeli tömegközl és ellenőrzés híján részegen vezetnek az öregek és a fiatalok.

tegnap viszont azért volt őrültség moziba mennem a város másik felébe, mert utána át kellett verekednem magam az "ünneplő" tömegen.

nem csak az én érzésem, h az általános eufória helyett inkább engedélyezett randalírozás és ordítozás megy ilyenkor, sajnálom, de bevallott és felvállalt előítélettel rendelkezem az inter szurkolókkal szemben. (eljutottunk ide...ez a vég, h nem bírok közömbös maradni!!)

nem táncoló/mosolygó/ittas embereket látsz, hanem zászlóval hadonászó, egymást lökdöső, agyatlan masszát.

ordítva felmásznak a villamosokra, elállják a buszok útját. amúgy turistabuszokkal szállítják ide őket.

ja és az az alap, h egész éjszaka dudálnak. a központ bedugul, senki se előre se hátra, de végig dudálnak.

amúgy az autómentes napot én tuti ilyenkorra időzíteném:D

ilyenkor áldom, h még régen vettem füldugót, életemben először aludtam vele, és télleg működik!! legközelebb a városba is magammal viszem, hátha véletlenül belebotlok egy ilyen tömegbe, múlt héten papírzsepivel próbálkoztam, aminek sok hatása nem volt...

hírek

amikor itt ömlik, jégeső esik, áradás van, azt be sem mondják a hírekben. a földcsuszamlást és a leszakadt hidakat meg szokták említeni.

elöntött pincékről és a "kár" értékéről sosem beszélnek.

ezt ő mondta!

a phd-ról van szó...."But this experience did teach me the need for sympathetic support of scientific colleagues, because at the forefront of research there are so many difficulties that depression and low motivation are a constant danger."

http://nobelprize.org/nobel_prizes/medicine/laureates/2001/nurse-autobio.html

wowo, végigolvasva a történetet félelmetesen jó regény kerekedik belőle!

tótágas

finom sztrájk

ma egyszerűen kisátáltam a laborból, amikor rengeteg dolgom volt, és megnéztem az állatokat.

kerék és tb igazolványcsere

végül is hasznos megtanulni egy alapvető szinten pókerarcot felvenni, a sok hülyeség, ami velem történik végül is hasznos ilyen szempontból: ma seperc alatt elintéztem a tb kártyám meghosszabbítását!! és ez csakis a pókerarcomnak köszönhető, mert szerintem ha végigjáratnak velem minden bürokratikus kálváriát, akkor még jövőre sem lenne meg. az álmos előadó néni így nem vette észre, hogy mennyire kételkedem a papírok megfelelésében, és elég volt annyit mondanom, h szerentém meghosszabbíttatni:D

viszont a bicajszerelőnél, aki mai napig a kedvencem, kicsit komolyabb műtétbe kellett belevágni, mint gondoltam. azt hittem, h csak kilazult a hátsó kereket tartó csavar, de sajnos a tengely ment trapára...a bácsi hiába csiszolta le, hiába tett a csapágyba új golyókat, a gyönyörű duplafelnis kerék menthetetlen volt. durva számítás, megdöbbentő eredmény: 8000, azaz nyolcezer kilométer....(400 nap, átlagban 20....)

update: állítólag ezt egy keréknek bírnia kéne, még a legolcsóbbnak is, hmmm

akaratlan felvonuló

ma három hét felhőszakadás után kisütött a nap, így a gyönyörű tiszta időben nem volt kedvem benn maradni a laborban, így a parkban ücsörgés közben, mintegy az égből, a semmiből, egyszercsak csak az éterből megszólalt egy hangszóró: inter, olasz bajnok.

magamban: de kit érdekel. akkor már pedig tudnom kellett volna, h ezután a városban sehol sem lehet majd megmaradni a dudálástól, meg nem lehet majd haladni a kocsikból életveszélyesen kilógó zászlóktól és a kocsikból életveszélyesen kilógó emberektől...

a tömeg kellős közepén találtam magam, mindenki "engem" fotózott, természetesen a lehető legfancsalibb képpel...

újabb lab meeting

na, nagyon nyugodt voltam (önhátbaveregetés) és nagyon korrektül válaszoltam (politikai értelemben is!) a szemét kérdésekre, a gonoszság nagyon kubújik a kérdések mögül:)

majd ugyanezek a kérdezők meg lettek dicsérve az illusztrációik miatt, aminek elkészítését én mutattam meg nekik. a viccesnek szánt (tudom, tudom, soha többet), na még jó, hogy "megfertőztelek" a programmal mondatra, de én sokkal ügyesebb vagyok benne, mint te, és többet gyakoroltam, így az én érdemem. hmmmm, igen, igen, persze, igen, te csináltad, ügyes, igen az a lila golyó meg különösen gyönyörű... pszichólogus kell ide, nem phd bizottság!

bár aki látott már valaha is általános iskolást paint-tel rajzolni, annak rögtön lejön, hogy miről is van szó....a csicsásságról meg egy tudományos előadáson hagy ne ejtsek szót.....

na szóval semmi sem változott.

vasárnap este

azért szeretek vasárnap este egyedül lenni itthon internettel felszerelkezve, mert akkor van a "starsky és hát jazz club" a rádióban.

ma sincs ez másképp és nem is csalódtam...tabla+cimbalom. "ütős" :D Eastwings trió.

http://www.classic-sound.hu/letoltesek/eastwing_suhana.mp3

nagymamákra ütöttem

egy: már én is bedugom szélben a fülem, különben fáj a fogam...kettő: mindenféle cikkeket küldök embereknek, legyen az tud. v csak érdekes újságcikk, csak épp nem ollóval vágom ki őket.
tükörbenézéskor legalább háromszor elismétlem, hogy milyen ronda vagyok. sokszor kerülök olyan helyzetbe, hogy épphogy érem csak el a mosdót és "szeretek"sírni és imádok biciklizni és szoktam finoman bosszantani a bosszantanivaló embereket :D
és ma itt a vég: megtetszett egy idézet!!!!! és végül is amikor van pénzem és időm, akkor ide-oda utazgatok, jó tanuló voltam, imádok tornázni.

VISZONT: sosem voltam osztályszépe és nem szeretem a jelenlegi munkám és igazán sikertelen vagyok benne. sőt, lusta és falánk is vagyok. és szerepelni se szeretek és annyira optimista sem lettem :D

helyváltoztató mozgás

a tegnapi "sportteljesítményem" szorosan kapcsolódik a helyváltoztató mozgáshoz. a szokásos 5km kocogáson kívül (+4km biciklivel oda vissza a parkig) egy túrának még nem nevezhető, viszont már a városi biciklizés kategóriájába sem illeszkedő 37 km-es távot gyűjtöttem be 2 megszakítással: egy dolgozás, egy tiramisukészítés. 8.5+10+18,5 felbontásban.
természetesen ez nem égbekiáltó, régen mentünk mi már 100-at is egy nap alatt... túrabiciklivel és rendes sportruházatban.
civilként és kosaras (mármint nem kosárlabdázó, hanem kosárral rendelkező) cangával, oldaltáskával eléggé kilóg a napi átlagból, melynek épp duplája a tegnap két keréken megtett táv.
a másik érdekessége, hogy egyáltalán nem túra céljából, hanem közlekedési eszközként lett igénybevéve. kúraszerű hatását viszont ily módon is kifejti, a stresszes munkakörben dolgozókat kötelezném erre. hajrá bicaj!

Pozsi and Basic - Elindultam typography

lakás

a mai napon hivatalossá vált az a sejtésem, ami már nagyjából 3 hónapja kísért, hogy nemsokára a lakás miatt is aggódhatok. újból senki nem tud semmit, én sem..így majd várjuk a fejleményeket. a blog hangvétele komorodik, sajnos ez amiatt van, hogy komorodok és nem érzem jól magam a bőrömben. ünnepélyesen ígérem, hogy teszek ellene, mind az okok, mind a megnyilváulás terén, az átmeneti időre pedig türelmért és morális támogatásért esedezem minden hőn szeretett felemtől:) kislány vagyok én még az ilyen komoly helyzetekhez. na jóéjt

jeruzsálemi articsóka! mi az:D

ma kivételesen a laboron kívül kísérleteztem! 1 laboron kívül, úgy értsd egész nap a közelébe se mentem! 2 kísérleteztem: megvettem egy "levest" (sűrű, krémes izé, majdnem főzelék) az abc-ben, amire az volt ráírva, h jeruzsálemi articsóka....a képről nem ismertem fel a zöldséget, azért sem, mert le volt takarva az akciós matricával...magamban erősen ismételgettem "csak ne karalábé legyen, csak ne karalábé legyen" majd megvettem. vacsiidő: doboz kinyit, pép felmelegít, szín: fakó, izé, olyan semmilyen szín. szag: krumplifőzelék szag(fúj). íz: savanykás, édeskés, nem túl erős, kicsit krumplifőzelék is meg nem is. ételkóstolói minőségemben megbuktam: internet, megfejtés: itt vagy itt

emlékszem, h egyszer megkóstotuk nyersen, nem nyűgözött le már akkor sem, de persze nagyon egészséges:D megint bővült a szókincsem egy picivel. ja és még csak nem is esett az eső.....

eső-vihar-eső?

most akkor vasárnap egész nap vihar lesz, meg egész héten?? ilyet még sose láttam:) majd elmesélem. ja és az előrejelzés szerint egészen május 14-ig ez a helyzet!!

május 1

amint már említettem, minden msz nap hétvégére esik...na jó. hogyan ünneplik az olaszok május elsejét? úgy, hogy alig járnak a tömegközl eszközök! milánó büszkén vállalja, h bezzeg itt vannak. ill hogy bizony ritkított üzemmódban este 7 ig jár a metró! igen, mindeki jól gondolja, megint metrózni szerettem volna, másodszor idén...

kalendárium

he összehasonlítom az előző évek naptárját a mostanival, akkor kicsit kiábrándulok. de nem tervezhetek előre...így még a meglevő jegyek megvétele is halálmegvető bátorságot igényelt....

2-3 megfigyelés

idén van igazi tavasz. ez nagyon cool, ugyanis sokáig látni virágzó fákat, meg lehet átmeneti kabit hordani!
hihetetlen mértékben fejlődik az időérzékem, már hónapok óta 30 sec-nél kevesebb hiányzik az inkubációból mikor ráveszem magam, h megnézzem, h nem járt-e még le az inkubáció.
ma mégis voltam a fuori salone-n, ami nem volt olyan cool, m az elmúlt években.

Az intézet hírhedt parkolója

tudnivaló, hogy tőlünk lopkodják a szgépeket, a parkolóból lopják az autókat, ill ha nem az egész autót, akkor a benzint csapolják le...
nesze, erre a héten ugyanott megerőszakoltak egy kutatónőt, aki munka után ment a kocsijáért. mi kell még..hogyan lehet így dolgozni?

Salone del Mobile, Fuori Salone

ebben az évben is hagyományosan az utolsó percben fedezem fel, h mikor van a design hét
http://pottom-panna.blogspot.com/2008/04/design-vsr.html
, vagyis nem is a hivatalos designhét, hanem a milánói bútorkiállítás (amolyan bnv szerűség), melynek keretében a kiállítótéren kívül, a város több körzetét átalakítják designbulivá...ez milánó legjobb dolga sztem, a fagyin kívül persze. és mivel mindig már a kiállítás hetében fedezem fel, majdnem mindig lemaradok róla...erre most is jó esély van, de mindent elkövetek, h ne így legyen!

Ebben az évben minden olasz munkaszünetnek kikáltott nap hvégére esik

ugye ilyenek pl az ápr 25, május 1, június 2...aug 15, dec 8-9...vagy hvégére esnek (90%), vagy szerdára, amit már nehéz hozzácsapni a hvégéhez. mer itt ugye nem szokatlan egy keddi munkaszüneti napot hozzáhidalni a hvégéhez..ekkora kitolást...

strucc

remélem nem annak a jeleként fogjuk fel..de most magamra is gondolok, hogy ma sokáigdolgozás helyett elmentem jógára, majd, mert ez nem volt elég, moziba. holnap színház..ójaj:) aludni is kéne vmikor..milyen jó lenne, ha lenne egy olyan életem, ahol az eféle luxust nem a problémákról való elterelésnek ill nem henyélésnek kéne felfogni....mint ahogyan a nyújtást futás után. vasárnap koradélután kifejezetten lelkiismeretfurdalásom lett, h 10 percig a parkban nyújtottam, ahelyett, h mentem volna robotolni. nem lenne gáz, ha lenne értelme...

Egy lanyha hét, rejtőzködő főnök

így zajlott az elmúlt munkahét három napja:) ja és lényeges, hogy felfedeztem milánó egyik legjobb éttermét:D

küldetés végrehajtva

igen, odafelé annyira fáradt voltam, hogy észre sem vettem, h szaladnak az órák a vonaton. az otthoni tartózkodás most épp annyira jól sikerült, h még mindig nem vagyok álmos a négyórai kelés ellenére!
és ma nem is tudom felhúzni magam semmin.

vonatos kísérlet

most azt szeretnénk megtudni, hogy az la jelű, jól felszerelt, élelemmel bőven ellátott alany megérkezik-e holnapra a keletibe.

Minden nap egy apró lépéssel előrébb

csak mm-es haladgatások, de szerencsére a jó irányba tartanak.

Megint vannak szúnyogok!!

máris két csípéssel és szúnyogriasztóval kell aludnom...

Velencében ismerik a rizibizit

csak épp rízibízinek mondják:)

Ismeretterjesztő aperitivo

ilyen is létezik, az irodalmi kávéházakhoz hasonló aperitivo-t rendeztek biológiai témában a term. tud múzeum kávézójában. eheti téma: a tenger biodiverzitása.
érdekes volt, meg olyan attenborough bácsi hangulatú
+bővítettem a passzív szókincsemet olyan szavakkal, h uszony, farokúszó úszóhólyag, porcoshal, íjhalfélék, állkapocs nélküli halak (ilyenek is léteznek!)
fura volt tipikus konferenciaszendvicseket enni, előadást hallgatni, kérdéseket feltenni, kommentálni, majd NEM köv előadásra menni, hanem fagyizni a grom-ba mmmmmhhhh(milánó második legjobb fagyizója, és ugye az olaszok nem viccelnek a fagyival..).
annyira hozzá vagyunk szoktatva a kevés idő alatt sok info feldolgozására, v legalábbis elviselésére, hogy fura volt csak egyet végighallgatni.
kár, h korán kezdődött, így nem biztos, h a köv-re el tudok menni, pedig mennék:)

omg

eddig azt hittem, hogy nem látok előre három hónapra, de nem látom azt sem, hogy köv hónapban mi történik, UTÁLOM EZT A HELYET

Lab+Velence+Stresa

előre is elnézést az anakronizmusért. sajnos máig nem emésztettem meg mindent, így egy kivonatot kaptok.
az ösztöndíjam ebben a hónapban lejár, ezután a főnöknek kell majd fizetnie.
már a legelső interjún megállapodtunk, h maradok majd eztuán egy évig.
a projektem nem halad valami fényesen, ami nekem is és neki is köszönhető.
szeretném befejezni a phd-t, de ehhez kísérleti eredményekre van szükségem, ami pedig időbe telik.
amikor már nem halszthattam tovább a kérdést, h na akkor mi lesz, megkérdeztem tőle, h beszélhetünk-e, erre egész héten került.
péntek délután egy elég erős és meglepő beszélgetés zajlott le közöttünk. a várt egy évnyi meghosszabbítás helyett, csak három hónapot kaptam és egy nagy kérdőjelet.
ilyen állapotban mentem két egymást követő konferenciára (közben vissza sem jöttem), mindkettőn elő kellett adnom.
az elsőn, velencében a saját munkámból, ez jól sikerült, sokan megdicsértek (nem a munkám, hanem az előadás miatt)
a konferencia aranyos volt, kevesen voltunk, családias hangulat, jófej, velünk "keveredő" előadók. a város sem rossz, de sajnos összesen 2 órát töltöttem 3 napból a hotelen kívül. az előadások mellet a köv előadásra készültem, ugyanis a főnöknek kicsit "későn" jutott eszébe szólni a második előadásról, egész pontosan indulás előtt közölte, h akkor a második konferencián egy cikkből fel kell készülnöm, aminek köze sincs a témámhoz, és mellesleg a világhírű szerzők előtt kell majd előadnom a saját munkájukat.
mindez megfelelő felkészülés nélkül nem ment vmi fényesen. illetve korrektül elmondtam mindent, de mindezt unalmasan és átlagosan tettem, ami persze nem felel meg annak, amit magamtól elvárok.
ja és előadás közben elkezdtem magam kívülről figyelni, és megint megkérdeztem magamtól, h mit keresek itt, és amúgy is milyen hülyeségről beszélek épp...ez mind rendben lett volna, ha a főnöknek nem támad újabb zseniális ötlete, h minden fél percben félbeszakít és teljesen lényegtelen kérdésekkel bombáz. az előttem előadókkal ellentétben mindezt teljesen nyugodtan kivártam, válaszoltam, vagyis túléltem, győztem.
ízelítő a képekből:

Champoluc

azért, h ne csavarodjak be teljesen, egy nap szabadidőt ajándékoztam magamnak, champoluc a monte rosánál, cool hely, jártam már ott, de nem számítottam arra h hó helyett kásás latyak fog fogadni akár 2000 méteren is...így a melegre való tekintettel kisebb térdcsavarással és hóomlással átvészeltük a szemerkélő esővel kezdődő napot. a képek alapján sejthetitek, h a látási viszonyok sem voltak a cerviniaiakhoz mérhetőek. és akkor fotóztam, amikor egyáltalán előbújt vmi....mert legtöbbször csak a tejszerű felhőt láttuk, azt meg nem túl izgi fotózni:)

http://picasaweb.google.com/lukacsanna/PTtMPanna#5451602102536186018

hol is van a motiváció?

mert tud munkát máshogy képtelenség végezni...és nem tom hová lett az enyém? miért van az, h minden más témáért tudok lelkesedni, csak a sajátomért nem?

Azóta történt egy s más

szóval a főnököm először is három év után felébredt és rájött, h most jár le a három év...és ha valóban érdekében áll az h végezzek, akkor végre támogatnia is kell...számomra a választása még nem teljesen világos. közben megjártam két konferenciát, ezekről bővebben egy kis szusszanás után...

Már megint igaz....

http://pottom-panna.blogspot.com/2008/09/napi-blcsessg.html
igazából sajnos egyre mélyül az a szakadék, ami a labor és köztem tátong, ennek persze nem kéne feltétlenül megalázó formában történnie, de itt sajnos állnod kell, h viccelődjenek rajtad, és azon egyik napról a másikra az érdemeid elismerése nélkül megszűnik minden egzisztenciád (olyan luxusok, mint a lakás v háziorvos)

hmmm

ez tilooooooos!!!
west germany, nemcsak nálunk vannak ilyenek...

A totális káosz szélén

reméljük, elmúlik

mondjuk nekem az autómentes nap tökre bejön

csend van!!

a város ellenünk

van úgy, h az ember télen-nyáron biciklivel jár, zuhogó hóban is, de egy nap igénybe szeretné venni a tömegközlekedést: sztrájk van.
van úgy, h egy másik ember télen-nyáron biciklivel jár, zuhogó hóban is, de egy nap szeretné használni az autóját (nem lustaság, költözés): autómentes nap van.
idén ez már a második autómentes nap, de sajnos az egész városra kiterjed, és kimutatták, hogy semmilyen hatással nincs a levegő minőségére.
alapvetően egyetértek az ilyen szervezkedésekkel, de ez már sok és rosszul szervezett. az ember alapvető szabadságát veszti el.....nem érdemes ideköltözni, akinek valaha is eszébe jutott, az felejtse el!

Hétvége

büszkén kijelentem, hogy idén az első teljes hétvégém milánóban. persze kis laborozásra is sor kerül, de nem annyira vészes.

boldogság

ma reggel biciklijavítás után láttam valamit, ami igen csak elgondolkodtatott. láttam egy boldog embert. bementem egy bárba és a pult mögött álló lány sugárzott. nem értettem, h miért ismerős nekem, még sosem jártam arra. örömmel gyártotta a finomabbnál finomabb capuccinokat, alig várta, h megkérdezhesse, h kérek-e kakaóport rá. aztán leesett. ő az a lány, akit még évekkel ezelőtt minden reggel a sarkon láttam, amint a metróújságot "árulta" a pirosban álló autóknak. sikerült neki..nem adta fel, nem sodorta el az ár és most van munkája, vagyis van mindene.
munkába jövet ez jó lecke. aztán fél napig sikerült lekakilnom a cinikus munkatársaimat is. ez olyan dolog, ami erőt fog adni az elkövetkezendő zűrös időszakban (ki tudja meddig lesz munkám nekem, ill munkám az lesz, de nem biztos, h fizetésem lesz...és az azutáni jövőm bizonytalanságáról még nem is szóltam)

Teniszütő a havon

azaz hótalp.
olaszul: ciaspole (császpole), vagy "racchette da neve" (rákkette da néve) szó szerint: hóütők! ill lausanne-ban megtudtam, hogy franciául is ugyanígy van: raquettes. angolul pedig: snowshoes (hócipő!) sőt létezik a hótalpalás: snowshoing (olaszul: ciaspolata) is.
van egy műanyag talp, ami a felület növelésére szolgál, amihez a cipő orránál egy tengelyre van szerelve magát a bakancsot szíjakkal tartó rész. a bakancs orránál ezenkívül fémből készült fogak vannak, amik bele tudnak kapaszkodni a hóba-jégbe. Mivel a műanyag talp a cipő orra alatt lyukas és a cipő csak az orránál van a talphoz tengellyel rögzítve, amikor lépsz akkor a talp a havon marad (mint egy leesni akaró papucs) viszont a recék belemélyednek a hóba. nagyon vicces vele menni, viszont figyelem, mindenki a súlyához mérten válasszon, ha nem, akkor minden második lépésnél elsüllyed...és a botokról se felejtkezzünk meg.

Lausanne-i rándulás

http://picasaweb.google.com/lukacsanna/PTtMPanna#5441460648176476562

ismét egy hétvége, melyből nem hiányozhatott a hó. Választás Lausanne-ra esett, amolyan szívességviszonzásként kaptam szállást egy barátnál. Első nap lustulás után egy kis hótalpalásra szántuk magunkat Gruyères falu környékén. Amúgy elég közel van Lausanne-hoz, és a vonatok meg ugyebár szuperpontosak, így a 2 átszállást szinte észre sem vettük. A vonatról leszállva egyből a sajtgyárba mentünk be, ahol a híres Gruyère sajtot készítik (svájc egyik tipikus kajája a fondünek a fele is ez, úgy kell kiejteni, mintha azt mondanád, h "hülye"). majd elindultunk megkeresni a hótalpalásra alkalmas ösvényt (viszont csak két pár hótalpunk volt 3 emberre). útközben találtunk egy zárva levő kölcsönzőt, majd felhívtuk a nénit, aki készségesen odajött és odaadta a cuccot, zálogba semmit se kellett otthagyni, sőt, visszafelé meg csak le kellett raknunk a hótalpat az ajtó elé az utcára!
A hótalpalás (teniszütős havonmászkálás) elég fárasztó...főleg, ha az ember hozzászokott már a síeléshez, ahol jó esetben nem kell felfelé menni:D lefelé meg elég gyorsan lehet haladni. Na a hótalpalás ennek a fordítottja. Mivel későn indultunk csupán a legközelebb lévő (csak sok méterrel feljebb lévő..) faluba, Molésonba mentünk el, de jó móka volt.
Síbotunk persze nem volt, ami nem ártott volna, a szuperül felszerelt kirándulók csak néztek, amikor velük egy tempóban kijelentettük, h mi először járunk ilyenen, és fogalmunk sem volt, h kell a bot:D ja és hogy nem is ebédeltünk. Annyira kimelegedtem, h le is kellett vennem a kabit. Majd a hó kellős közepén uzsiztunk (gruyere sajtot és kenyeret és svájci csokit).
Két nap alatt lényegében nem ettünk mást, mint sajtot és kenyeret és csokit. Ebbe a vacsora is beleszámított, mert akkor fondüztünk, ami persze nem más, mint sajt és kenyér (és egy kicsi krumpli).
Másnap megnéztük a szőlőhegyeket (Cully-től Rivaz-ig), amik még így télen is elég látványosak. Majd csatangolás Ouchyban (nem áucs, hanem usi, majdnem szusi:D) Lausanne tópartja, majd vissza milánó!

Tudathasadás

fura ez a nyugatejrópa gyerkőcök...hogy mi a fenét keres a svájci és az olasz egymás mellett? hogyan osztották fel a földet? h van egy kitalált vonal, aminek az egyik oldalán mindenki este 10 kor vacsizik, a másik oldalán meg 6 kor...hacsak ez lenne az egyetlen különbség, tök hülyén éreztem magam emiatt, meg h a pályaudvar aluljárójában tök jólöltözött, zeneileg képzett, megjelent cd-vel rendelkező magyarok "koldultak". h ordibálósnak számítok ott már én is, brr
amúgy a természet lenyűgöző, nincs menekvés előle, ilyen friss levegőt városban..
ja a rend és a fegyelem meg megdöbbentő..
ismerősünkre ráhívták az amúgy végtelenül udvarias és mosolygós(?!) rendőrséget, amiért későeste dobálta a szelektívbe az üvegjeit.
a csatornafedél is háromnyelvű!
olaszország után megszokott rutinkérdés:
-iható a csapvíz?
-hehe, még jó
-jé milyen finom!!
-persze, evian ott van szembe

Feladvány

otthonról az intézetbe (ill az állomásra) metróval és biciklivel tudok eljutni
az intézetnél hagyva a bicikli ellopási esélye 85%
az állomásnál hagyva 60%
otthon hagyva 15%
holnap este fél nyolckor indul a vonat, amin igencsak szeretnék ott ülni
sok dolgom lesz, nem tudok túl hamar elszabadulni
este 6 tól tömegközl sztrájk
erős esőt mond
sok cuccom lesz
vasárnap este jövök haza

hogyan menjek munkába és onnan az állomásra?

bevándorok

itt északolaszországban elég erős a bevándorlóellenesség sajnos. szombat este egy egyiptomi és egy délamerikai csapat ugrott egymásnak, haláleset is lett a dologból és aztán randalíroztak az egyik körzetben (ahonnan persze miért is ne, nem voltam túl messze) viszont egy barátom nagyon is közel volt az esethez és a saját szemével látta amint a rendőrök keresztbetett kézzel hagyták a három kissrácot randalírozni..valószínűleg azért, h nagyobb kárt tegyenek és nagyobb port kavarjon az ügy, m amilyen, ugyanis ez nagyon is kapóra jön azoknak, akik nem szeretik a bevándorlókat.

Már megint elloptak egy szgépet az intézetből

nem először, nem utoljára, de mégis úgy, h hárman voltunk a laborban, és a gép ki volt "láncolva"....
és azonosították a tettest, a múltkor is ő járt itt, sőt a lopás után is járta még a folyosókat, megkergették, de elmenekült. ennyit a biztonságról. meg arról, hogy mennyi kifogást lehet arra találni, hogy miért juthat be AKÁRKI a laborba veszélyes vegyszerek és biológiai anyagok közé..

kultúra

tegnap minden ösztönömmel ellentétben meghallgattam egy előadást, amit egy teológus tartott egy igen kényes politikai-vallásos témában. eleve elutasítok mindenféle ilyen dolgot, ezért is volt különösen meglepő, hogy 1 elmentem, 2 érdekesnek találtam. a véleményem, gondolkodásmódom nem változott, de talán közelebb kerültem ahhoz, hogy ne legyek ennyire elutasító a nem tudományos érveléssel kapcsolatban. na majd meglátjuk mennyi ideig tart:)

amit az előbb elfelejtettem

hogy reggel bemelegítésnek ott csúsztunk le, ahol a tour de france-osok szoktak bicajozni, amúgy vicces volt egy télen sípálya-nyáron kocsiúton síelni, mert a táblák kilátszottak, pl a sebességkorl, meg tehénveszély táblák és derítettek minket jó kedvre.
aztán megtudtam, hogy mi az a dahu (dáüh):
KITALÁLT állat, egy hegyikecskének v zergének kinéző valami, de az a jellegzetessége, hogy felemásak a lábai, hogy a hegyen jobban tudjon mászkálni, de emiatt mindig csak egy irányba tud körbe körbe menni a csúcs körül. vannak "jobbkezes" és "balkezes" ill. "hegymenetes" és "völgymenetes" dahuk. elejtésük: hátulról rájuk kell kiáltani, hogy "DAHU", és mivel felédfordulnak, elesnek és nem tudnak többé felkelni..ilyen hülye legendát, akkor már a jeti sokkal szimpatikusabb!