Tudtad-e, hogy...csak erős idegzetűeknek

két napos immunológia kurzus, rengeteg szervezést igényelt részemről, már az is, h oda eljussak (egy röpke fót-érd-nyi utazást képzeljetek el kétszer oda-vissza), de mivel kötelező volt, választásom nem akadt. A jutalmam viszont nem maradt el, megtudtam ugyanis, hogy:

- csak lombardiában naponta 6 új pácienst diagnoztizálnak hiv fertőzéssel

- azok közül a sejtek közül, amiket magunkkal hordozunk (a testünk+ a testünkben élő+ a testünkön élő) sejteknek csak az egytizede eukarióta. ez azt jelenti, h kb 10-szer annyi baci él rajtunk+bennünk, mint az összes testi sejtünk és a bennünk+rajtunk élő gombák összesen.

- a kullancsok azért, h ne vedd észre a kullancscsípést, ill h az immunrendszered se vegye észre, a csípésbe fájdalomcsillapítót és gyulladáscsökkentőt fecskendeznek, méghozzá néhány olyat is, amit eddig semmilyen más faj nem talált fel.

- olaszországban csupán az 1960-as években eradikálták a maláriát

- a kandidafertőzéses (vaginovulváris kandidózis) emberekben a gombák száma lényegesen csökken egy egészséges egyedhez képest!!!! ez azt jelenti, h nem a gomba jelenléte okoz gondot, hanem az, h az immunrendszered felébred és gyulladást kelt értelmetlen módon, így még csökkenti is a candidagomba lélekszámát. éppen ezért értelmetlen az ilyen patológiát gombaölővel kezelni. akkor miért is ez a bevált orvosi gyakorlat?

Korrekció

nino bixio liguriai származású, az ő dialektusukban úgy kell kimondani, h "bízso".
egy garibaldi-related katona volt.

Fusoriario..vagyis jetlag

Az történt, h tudtam, h ma van óraátállítás. Reggel felébredtem, ránéztem az órára: 9.30. Na, ügyes ügyes még csak 8.30 van...
aztáán, szépen lassan rájöttem, a hülye óra átállította magát!! meg a szgép is, vagyis a szobámban több minden állította magát át, mint ami nem, így 2 órával voltam átmenetileg elállítva, vagyis eredeileg 10.30-kor hittem azt, h 8.30 van..ah hová vezet a technika!!

Új barátom Nino Bixio

bizonyos látogatóim tudják, hogy a nino bixio egy számomra kiemelt fontosságú utca milánóban. a név épp annyira furán hangzik olaszul, mint a dugovics titusz magyarul. na jó, annyira nem idegen.
éppen ezért lepődtem meg, amikor a lakótársam említette a bácsit, majd a nevét. tényleg úgy hívják..mégjobban meglepődtem, amikor kiderült, h hol dolgozik.
emlékeztek erre a bejegyzésre?
http://pottom-panna.blogspot.com/2008/12/dolgok.html
gyerünk, gyerünk olvassátok el azt a régi bejegyzést! még aznap leírtam a címet, és a bejegyzésen azóta nem változtattam.
szóval, mindkét forrásomnak igaza volt. ilyen könnyed és elegáns gumi belső és külső cserét elképzelni sem mertem volna..majd nino bixio hozzátette: via il dente, via il dolore (el a foggal, el a fájdalommal) vagyis gyors és határozott megoldások híve..
hozzá fogok járni ezentúl, hiába kaptam igortól kölcsönbicklit..mégis jobb, ha az ember 3 nap helyett 10 perc alatt megvan a javítással..főleg úgy, hogy másnap tömegközl. sztrájk, mint amúgy elég gyakran...

http://pottom-panna.blogspot.com/2008/11/az-j-bartom-igor.html

Lehetett volna még egy szép estém

de nem lett, mert a szakadó esőben, a forgalom kellős közepén defektet kaptam. tuti rámentem vmire, ami nem látszott a minden utat elfedő 10 centis vízben. szal most pilates helyett megint a labban vok, amit a pár nappal ezelőtti bejegyzés fényében már tudtok hogyan értékelni.. összeszedem minden erőmet és hazametróztatom a drágát. jóest

Kultúrálódás

óóó tegnap volt ám benne részem. röviden és tömören: kiállítás-aperitivo-mozi, mind egy estében.

A kiállítás azért érdekes, mert az egyik nagyon híres és fontos prof egyben művészlélek, emellett elismert művész. plakátokat csen a világ nagyobb városaiból, és összetépdesi őket:D

itt lehet megtekinteni:

antoniosiccardi.net


zárás előtt érvén oda, már pakolták a képeket, de így szép és tartalmas beszélgetésbe elegyedtem a művészprofesszor úrral. azt előtte is tudtam, h nagyon szimpatikus, mert igazi régivágású úriember, kis meghajlással köszönti az embert, és érdeklődik a dolgozók hogyléte felől is.
Egy nobeldíjas növendéke, ven rengeteg sztorija még a hőskorból, amikor pigmeuskakit kellett gyűjteniük kutatási célból. Persze ennek a történetnek több oldala is van: hogyan kérik el a pigmeusoktól a kakijukat (oltásért cserébe adták) ill hogyan vámoltatják el ahhoz, h eme tetemes szállítmányt repülőn vihessék.
Mellesleg más intézetektől eltérően, a fluoreszcens sejtek helyett az ő képei díszítik a doktori iskolák posztereit, rendszeresen ellopják őket a folyosóról....

Ez után a felfrissülés után egy teljesen jellemzően véletlenszerű társasággal fogyasztottam el az aperitivo-t, majd a legújabb vudiellen filmen nevettem hangosan.

Beszólás

Technikusunk kislánya 4 éves, elküldték hittanra. Hazamegy, rosszalkodik. Az anyuka megkérdezi, h nincs-e lelkiismeretfurdalása.

Kislány: hiszen itthon rosszalkodhatok, a Jézuska itt nem lát.
Anyuka: Dehogynem! miért ne látna?
Kislány: Akkor hol van?
Anyuka: nem látszik, de itt van.
Kislány: hiszen akkor olyan, mint a vírusok!
(látszik, h egy biológus anyuka mennyit traktálja a gyerekeit kézmosással:D)

mindjárt indulok jógára

ezt azért írom le, mert február óta minden hétfőn megyek jógára, és minden szerdán pilatesre, és imádom, amikor van, aznap alig várom, h este legyen :D és ugyan nem fogyok tőle, de a vállam életemben először jó helyen van napközben is...erre úgy döbbentem rá, h láttam régi képeket, meg ma megláttam magam a monitorban a blog jó kis fekete hátterében.
itt a link hozzá, nagyon profi a néni:
http://www.pilatespoweryoga.it/
na megyek is:)

Ó azok a lusta hétvégék

még szerencse, h ilyen is akad és 2 óra labormunkával, egy futással, egy biciklipumpálással és egy vacsival megúsztam:D

Megvívtam harcomat a bürökráciával, kiakadtam, de kezet fogtam egy nobeldíjassal, és ez máris felvidított

Különböző drága műszerekkel felszerelt "facility"-k be csak kártyával lehet bejutni. Ami persze érthető, inkább az nem érthető, h hozzánk miért nem csak azzal lehet bejönni, h miért lopkodják az egéralátéteket és a szőlőzsírokat ill pénztárcákat a laborból, ill h néha pizsamás emberek miért keresik nálunk a kardiológiát...
Kiderült, h két számomra felfoghatatlan "intézmény" harcának estem áldozatul: az egyik utálja a másikat, ezért megváltoztatták a szabályokat arra vonatkozóan, h a beléptetéshez milyen típusú kártya érvényes. Ami 2 évig jó volt, az nem jó már...okkkéééé, de a kártyatulajdonosoknak nem szóltak...senki nem tudta, h mi van..egy heti NYOMOZÁSBA került, h kiderítsem, új kártyára van szükségem. Majd arra, h (viccesen!!) "szerintem ez műanyag- és papírpazarlás, ennyi erővel kulcsot is adhatnának az ajtókhoz" kiderült, h (nem viccesen) én érdektelen és nemtörődöm alak vagyok. Köszönöm szépen, szerintem nem érdemeltem meg..

Ebben a hangulatban ért a főnök, amikor bejelentette, lányok: 5 perc múlva egy bizonyos Aaron Ciechanover jön az irodámba, legyetek itt a laborban, mert bemutatnálak neki titeket, nem tudom,tudjátok-e, kiről van szó. A többiek nem tudták, nekem leesett az állam.
Ott kezdődik a sztori, h ugye mi magyarok nobelmániásak, nem tom, milyen furcsa okból, de vmi erős kötődést érzünk kollektíve a díjhoz. Akkor is, ha a díjazottak közül csak kb egy végezte itthon a kutatását, ill olyan is csak kevés van, akinek nem csak az ükapja volt magyar..és amúgy is marhaság, h kis nemzet vagyunk, ill h lakosságra vetítve jó helyen állunk, csak egy nagy butaság...

És mégis jó játék azzal játszani, ki hány kézfogásra esik egy nobeldíjastól. Eddig 2-re voltam.
Ma én is kezet fogtam eggyel végre, hát persze h teljesen megváltozott az életem, a csoki nem hízlal ezután és a bürökrácia sem ellenem van immár, és a szél sem szembe fúj a biciklin persze..:D
Ez a bácsi tényleg érdekes személyiség, vérbeli tudós, nagyon okos, és főleg: emlékszik a Bp-i műegyetemre, a Főnökre (nagy F-fel, nem a mostanit értem alatta) meg az interjús bácsira (a kutatócsop tagjai tudni fogják kiről van szó.)
Adott elő pesten is, ill adott elő barcelonában tavaly, és annyira belelkesültem a beszédén, h még fotóztam is az előadásán!!
itt meg lehet nézni pár fotót róla...
http://esof2008.googlepages.com/day2
szerényen, csak a My favourite speaker jelzővel illettem..

és nyilvánvaló, h az ember zavarban van egy olyan ember előtt, akit ennyire tisztel..és nyilván nincs zavarban, amikor nem tudja, h ki az előtte álló illető: így beszélgettem az intézetbe való megérkezésemkor fesztelül az egyik nagyon nagy tiszteletben álló bácsival, míg a többiek nem szóltak..és ma én voltam megilletődve, még ők meg fel sem vették, h ki áll előttük :D

Harc a bürokráciával, széllel szemben tekerés

ez jellemzi napjaimat, meg, h holnaptól visszatér életembe a téli kesztyű és a sapi alatti fejpánt a bicajon.

a mobilomon talált képek

már egy ideje vittem őket magammal, végül is miért ne mutatnám meg nektek.

egy szeles nap milánóban. nem, nem nápolyban vagyunk, hanem a gazdag és sikkes milánóban, ahol egy számomra teljesen normális erősségű, ámde itt szokatlan szél szanaszéthordott minden kakit.
majd egy buli egy használaton kívüli templomban, világvége hangulatúnak ígérkező, ám eléggé konszolidált dínomdánom brüsszelben.

És szúnyogok még mindig vannak..

éjszaka ködös, csípős az idő, éééés hihetetlen, a lakásunkban (ami hőmérsékleti szempontból tökéletesen nyílt rendszer: uolyan idő van kint, mint bent, az esőt kivéve) vannak szúnyogok.
és szúnyogok vannak a metrón, a tornateremben és a laborban. segítség!!

Futóbácsi

kikerekedett a szemem kerekezés közben. elémvágott egy futó, majd kb tíz percig követtem kíváncsiságból. a a futó jó ötvenes, bő három kilométeren kersztül ment a maratoni futók tempójában (20 km/h körül), bicajjal a tempó kényelmes volt, egyáltalán nem lassú..tudtam, h léteznek ilyen emberek, de szembesülni vele mégis más. nem tudom mikor indulhatott...nade hány másodpercig tudna egy átlagember futni egy maratoni futóval? erre ennem kellett egy indiai sajtos naan-nal készült kebabot:D

Családi ebéd egy piemonti faluban

Lelkes barátnőnk összecsődítette a baráti társaságát,a lehető legszínesebb etnikai összetételben, majd kellemes fa alatti pingpongasztalonkajálásra invitálta őket.
Jól eltévedtünk odafelé, de a kajával megvártak, nagyon kedves család, nagymamástól, kutyástól, szomszédostól jól megvendégeltek bennünket. Nem is ettem annyit, amennyit kínáltak, jól is voltam egészen a desszertig...majd a kacskaringós domboldalakon való autózást annyira nem viseltem jól.
Egy fa alatt ültünk, langyos októberi verőfényben, az előétel végén leesett a tantusz, h nincs a fa alá nőve egy fügebokor, hanem az egész fa egy hatalmas fügefa, amiről néha mézédes gyümik potyognak. nem volt rossz, a hely igencsak bicikliznivaló, dimbes-dombosságáról híres szőlőtermő vidék (Monferrato Asti körzetében).
itt egy link, amin egy hasonló helyről fotóztak
http://static.panoramio.com/photos/original/23705522.jpg
sajnos sétára már nem futotta az időből két dolog miatt, mert az ebéd olyan hosszúra nyúlt, ill mert sietni kellett a reptérre az egyik legénynek. Így hazafelé még egy egészen izgalmas kocsikázás is kerekedett a dologból (autópályán 3 percet ledolgoztunk a hátrányból, majd 5 öt elvesztettünk a fizetésnél és így tovább) hazafelé még egy laborozást sem hagyhattam ki, szal élménydús nap volt.