Mit csinálsz, ha vízes az ülés?

Hmm, van egy nő, munkába menet láttam. Eddig minden lelkiismeretfurdalás nélkül hülyének néztem. Állva biciklizik, teker kettőt, majd gurul. Megin teker kettőt, megin gurul, teker, gurul, teker, gurul. Ezt nézni kifejezetten idegesítő, így, még amikor nem is mennék gyorsabban, akkor is kielőzöm. Szépen lehagyom, eltávolodok a messzeségbe a kikényszerített sebességbeli fölényemet kihasználva. De ő nem adja fel, teker gurul, teker-gurul áááá, és micsinál a pirosnál? teker gurul teker, átmegy a kocsik között, én meg kétségbeestten nézem, hogy hagy le, halálmegvető bátrosággal a kocsik közé vetvén magát, amikor már aszittem, h sosem látom többet. Majd egyik reggel megint febukkant, ahhhhhhh, fénysebesség! huhh, ilyen ingerrel nem kezdhetek napot.
Ezen mégis túltettem magam. Ma viszont esik az eső. Jógára menet csak a vékony tornanacim volt rajtam így nem igazán volt ingerenciám rátelepedni a hideg vízcseppekre, állva bicikliztem és bekattant a kép, teker gurul stb. Gondoltam, h most kicsit át fogom érezni a helyzetét stb, de még így sem bírtam, ááá, remélem nem fogok ezzel álmodni. Hogy lehet, h egy ilyen hülyeség ilyen mély nyomot hagy bennem, mér érdekel egyáltalán, és főleg mér irtózom tőle?