2010. szeptember 11.

kultúrkalandok: transzfer moszkvában

Nem közvetlen járattal mentünk, hanem moszkvában szálltunk át. ez önmagában is kultúrális élménynek fogható fel.
Semmi leküzdhetetlen akadályba nem ütköztünk, de akkor is nem egy egyszerű átszállásról van szó.
Az útlevelet ellenőrző határőr nem tudta, h mit jelent az, h "hungary".
De persze senki sem tudta, így akár mikor be kellett mutatnom (becsekkolás, útlev ell, repülőbe beszállás) mindig elvették az útlevelem, konzultáltak, sutymorogtak és nekem ismételgették, hogy hángárihángári. Nyilván én meg mondtam, h jesz. A végére belejöttem, h vmi vengria szerűséget mondjak, és így megértik.....
Szerintem felháborító, hogy egy nemzetközi átszálló reptér határőre nem ismeri az országok angol nevét....

A földi "hostessek" sem tudnak angolul, akiknek az lenne a feladata, hogy a gördülékeny (mekkora kontraszt ez a szó az oroszokkal egy mondatban!!!!!) átszállást biztosítsanak. De tegyük hozzá: japánban sem tudnak angolul...de ott legalább kedvesen mosolyognak és meghajolnak. Na itt kitalálhatjátok: rádüvöltenek. Magyarázat, minden nélkül. Esetünkben ez nem jelentett fennakadást, ugyanis edzve vagyunk hangerőt tekintve, ill szerencsére tisztában voltunk mindketten azzal, h elég elengednünk a fülünk mellett és akkor teljes lelki békében utazhatunk tovább.
De szegény kis japánok, meg az illedelmes indiaiak....amikor egy kágébé-s hentesasszonyság oroszul kiabál rájuk, ahogy a torkán kifér, akkor életreszóló lelki károsodást szenvednek.

A kilométeres sorbanállás, úgy, h nem is tudod, h jó sorban állsz-e és egyebek az elején fel sem tűntek (olaszország után...) visszafelé, japán után, viszont sokkot kaptunk tőle.

A büfé kiszolgálószemélyzetéhez kommentárt nem fűznék, mert azt otthon is ismerjük, amikor sóhajtozások közepette kelnek fel a székből, h "ugyanmá miér is teszek itt neked szívességet...."
jaaa, kártyával, a transzferterminálban fizetni...áááááááá, mennyémá. persze, mindig hordok magamnál rubelt...főleg japánbamenet...

Ennél már csak abba volt megdöbbentő belegondolni, hogy több, mint 10 órát csak és kizárólag oroszország fölött repültünk...
Elérkeztünk a föld másik felére, ahol minden fejjel lefelé van (vajon ezér olyan fura minden:D)
és ki van a szomszédban?? hát a nagytesó medvebátyó...vlagyivosztok pl csak egy köpésre van sapporo-tól (szappporo).

Nincsenek megjegyzések: