2009. április 30.

Holnap indulunk

yep, már izgulok egy kicsit..elvileg a tervek szerint nem tűnünk el, mer csak lesz net vhol egy ekkora városban:D

2009. április 29.

Kiskacsa fürdik

nem látszik nagyon, de azok ott képen édi kiskacsák, csak a hülye szemetek arrébbúsztak mindig mire lefényképeztem volna őket, és természetfotósságom kiteljesedésében erősen gátolt az a tény, h egyórás késésben voltam a munkahelyem felé....
amúgy a naviglio sárossága annak tudható be, h napok óta ömlik (a dézsából öntés nem elég kifejező) az esső.

2009. április 27.

Időzavar,azaz totális akklimatizációs káosz

Az úgy van, hogy itt már levirgzott az orgona, meg a bodza is...de a síszezon még csak a hétvégén ért véget. A pályán szinte senki nem volt, friss, puhapihe porhó viszont annál több akadt. fantasztikus élmény!!! mész a hegyek között busszal és a már teljesen kizöldült lombhullató erdő mögül kikandikál egy havas hegy...itt már gyanús:) majd felfelé haladva mész visszafelé az időben, be a virágzó tulipánok közé, majd a virágzó gyümlcsfák közé, majd a rügyező fák közé, és itt jönnek a fenyők, majd egyszer csak egy csík: szembejön maga a hóhatár!!
aztán megint minden fehér, a liften csönd van, lefelé meg csak te sercegsz egy kicsit a ratrak által sem látott havon. a nap iszonyat erős, de reménykedsz, h 20 percenkénti 50 es krémmel kihúzod a nap végéig, a kilógó felületem 95%-ában sikerült.
aztán sok nyugis lesiklás, 4000-ről 2500-ra, néha bele a felhőbe, ott végre nem csak én mentem lassan..aztán leértünk egészen a parkolóig síléccel!(ez igazi ritkaság, még akkor is ha a végén kb egy merő tócsa volt...)
aztán menni kellett a buszhoz, de előtte még vissza a kölcsönzőbe(naa, mivel szezon vége van, nem adjátok el nekem ezt a kis lécet, annyira a szívemheznőtt egy nap alatt...a válasz nem is az volt, h igen, hanem egyből az árat mondta, épp negyedannyit, mint amire számítottam...) úh elhoztam a drágaságot, sárga és szürke, 156 centis, piskóta alakú, jó nehéz:)
a havon egyszer csak egy dolog zavart meg bennünket, pár sötét folt, kiderült, h egy kedves buszostársunk járt pórul, nem volt kellemes ránézni a hazafelé..de nem lett komoly baja. egy kisebb olasz szónélkülapofádbahazudokellopomasíbotodatelvesztemőketmajdlopokhelyetteújatésnekemállfeljebb epizód után végül is két békességben a városba érkeztünk.
itt 18-20 fok fogadott sínadrágban és télikabátban, síléccel a vállamon. úgy vonultam be a szép sárga-szürke lécemmel, m valami hadizsákmánnyal a hadvezérek. azt hiszem, még sosem bámultak meg ennyire.....
feladvány, a telómmal készített képen ki találja meg a Cervino (svájciul Matterhorn) nevű csúcsot?

2009. április 25.

újabb vicces leégésminta

hihi, most a bal fülem alsó fele mélyvörös, a felsőt takarta a sapka, nade ezt tarkítja még egy szép szabályos kerek fehér fél centis pötty a cimpám kellős közepén, amolyan fülbevalótetkó gyanánt.
erről a hősi sérülésről és a milánóba 18 fokban sínaciban és télikabtban való bevolnulásomról hamarosan...

2009. április 20.

Van saját íróasztalom a munkahelyen!

ezt is megértük (2 év és 2 hónap kellett hozzá).
gyorsan haladnak itt a dolgok, csak úgy, mint a köpennyel és az áll lakcímmel...

2009. április 19.

Ismét Párma

A dolog ott kezdődött, hogy a főnök állandóan olyan konferenciákra küld, amik nme érdekelnek. Majd jött ez a lehetőség, végre egy konferencia a saját témámban. Helyszín: párma, péntek déltől szombat délig.
(a konf szervezőknek van egy fura betegségük, vmilyen módon mindig bele kell, h lógassák a konferenciákat a hétvégébe)
Absztrakt, ea cím angolul, nagyszerű, az olasz sejtbiológiai társaság szervezte, aminek más témájú minikonferenciáin voltam már.
Ezen a meetingen egyetlen bökkenő volt csak: a hivatalos nyelv olasz. Amikor a szervezőknek panaszkodtam, akkor annyira belejöttem az olaszba, h nem hitték el, h nem értem a tud előadásokat. Nem arról van szó, h nem értem (télleg egy szót sem értettem a palermóiakéból), hanem, h nem akarom érteni. A tudomány nyelve jelenleg az angol, ha angolul hirdetik meg a konferenciát, angolul vannak az ea-k címei és összegzései, vannak jelen külföldiek akkor tessék angolul beszélni...
nem csak én hittem azt, h angol a dolog, a többség angolul készítette el az ea-sát, így eléggé dadogtak ők is....
A kaja viszont isteni volt (engesztelés gyanánt?)
pármai sonka, parmezán (a parmezán név ezt jelenti, h pármai) és minden egyéb földi jó, nyamiiiiii (még ma is fáj a hasam)
Párma egyébként kiváló úticél milánóból tett egynapos látogatások céljából:)

2009. április 18.