hogy is van az, hogy az olaszok önmaguk karikatúrái?

nem fogjátok kitalálni: sztrájkolnak a focisták!

lassan visszatalál mindenki a normális életbe

így lassan majd megint írok beszámolókat. most épp a szervezői kapaciásaimat fejlesztem. kéne egy kicsit a boszorkányságra is gyúrni, de tudósként arra nehéz ;) na csapos ki fogja magát okosodni.

nem szeretem

nem szeretem az aagusztust/algusztust.

felfoghatatlan

ez a svájc dolog elég emészthetetlen. a síkvidéki elmém nem bírja feldolgozni, hogy mi történik a simplon hágónál. átmész olaszo-ból svájcba. az épületek hirtelen csúnyák lesznek a természet, meg elbűvölő. emberrel csak elvétve találkozol, nyitva levő bolttal v akármilyen szolgáltató egységgel még véletlenül se. a felvonók még a nyár kellős közepén is 5 kor zárnak.

szerintem a svájci gazdaságot a felvonójegyek árai viszik....

persze nem csak ezekért kell kisebb vagyont kiperkálni, egy gyümölcslé és 3 csoki árából milánóban 4fogásos vacsi jön ki.

viszont oda és akkor mész biciklizni, ahová és amikor csak jól esik. szuperül karbantartott via ferrátákon kapaszkodhatsz. minden ösvény ki van táblázva. figyelem, az egyéb országokkal ellentétben az ösvényekre szánt időt jó kondiban lévő sportos testalkatúaknak szánták.

szemetet véletlenül sem látni. a kocsik pontosan az útra felrajzolt téglalapok közepére parkolnak.

ihatsz friss vizet, haraphatsz friss sajtot és gyönyörködhetsz a szebbnél szebb hegyekben és tavakban. éppen mint egy képeslapon. pontosan ugyanúgy.

oda fúrnak alagutat, ahová jól esik, de legjobban a négyezres csúcsok alá szeretnek furkálni. van olyan vonat is, ami kompként működik és személyautókat visz át az alagutakon.

az autópályán 70km-rel előre már fel vannak tüntetve az 1200 fős falvak.

fura érzés volt a jungfrau alatt lényegében órákig teljesen egyedül vonatozni, ami persze másodpercre pontosan járt..brig pályaudvarán a légy zümmögését is lehetett volna hallani, ha szabad lenne a legyeknek zümmögni.

majd milánóba érve sokkot kaptam. a viszonylagos üresség(aug!) ellenére zajrengetegben és fullasztó meleg párában fogadott a biciklim (jó, persze japánhoz képest kellemes tavaszi szellő, de mindig ahhoz kell viszonyítani, ahonnan az ember éppen jön.) lázasan bicajni nem volt épp jó érzés azon az úton, ahol 3 éve kikapták a táskámat a kosárból.

aug 15-én olasszal találkozni kész teljesítmény. a rendőrség és az orvosok is szabadságra mennek.

itt mindenki azt csinál, amit akar. ez jó annak, aki csinálja, de rossz az összes többinek.

bonyodalmak

hmmm, az életem minden (minden!) frontján akad valami bonyodalom.....hmm, talán jobban meg leszek viselve a híres "vakáció" után.

késő esti zeneajánló, kult háttérrel

hangerőt a maximumra!! de tényleg, fülhallgatóval, v hangszóróval. na igen, így már jó!

az első pár kocka ne tévesszen meg...na ha ezt zenés táncos helyen hallja az ember, akkor abból nagy tombolás tud teremni köszönhetően a könnyen követhető ritmusnak

a szövege nagyon erős, "szuperkritikus", a rímek viccesek, de az egész nagyon is durva.

a közhangulatról ennél jobban nem lehet jelenteni, nem túl optimista.

la Puglia: egy délolasz régió, fantasztikusan szép és gazdag történelmi és természeti kincsekben, szívfájdítóan szép városokkal de gazdaságilag, biztonságilag és politikailag egy merő csőd. lényegében minden egészen picit ambiciózus fiatal elmenekül innen, és a szívük szakad meg. a turizmus az műkszik, a gazdag politikusok meg kihasználják, mindenhol értékeket romboló építkezéseket csinálnak és hihetetlen mértékben szennyezik a környezetet (az ottaniak szerint milánó egy kész park tarantóhoz képest....) és mérgezik milliónyi ember egészségét. mindezt teljesen nyíltan.

a fáma szerint a pugliaiak építették újra milánót a 2.vh után, rengeteget ismerek és mind ugyanezt a képet festik le, amikor pugliáról mesélnek.

a dal szövegéből idézek, szó majdnem szerinti fordításban, bocsánat, nem túl művészi.....

"gyere pugliába táncolni, ahol sötét az éjszaka.

mire lecsukod a szemed, többé nem nyitod ki.

gyere táncolni és vakard a golyóidat te is, feltétlenül pugliában kell táncolnod,

ami remeg, mint a nyárfalevél

a fejedet magasan tartsd amikor a daruhoz közel jársz, mert megtörténhet, hogy leszakad"

"Vieni a ballare in Puglia Puglia Puglia dove la notte è buia buia buia. Tanto che chiudi le palpebre e non le riapri più.

Vieni a ballare e grattati le palle pure tu che devi ballare in Puglia Puglia Puglia, tremulo come una foglia foglia foglia.
Tieni la testa alta quando passi vicino alla gru perché può capitare che si stacchi e venga giù"

"gyere pugliába táncolni, ahol sötét az éjszaka.

mire lecsukod a szemed, többé nem nyitod ki.

gyere táncolni és vakard a golyóidat te is, feltétlenül pugliában kell táncolnod,

ahol már vár a hóhér.

az utcasarkokon több kard, mint artúr királynak volt(ezt nem értem pontosan...), megjön az étvágyad és egyből Belzebubhoz mész.

Ó én Pugliám, én Pulgiám, akárhányszor elmegyek magammal viszlek a szívemben és rögtön arra gondolok, hogy nélküled meghalnék.

És közvetlenül utána arra gondolok, hogy veled is meghalnék."

Vieni a ballare in Puglia Puglia Puglia dove la notte è buia buia buia. Tanto che chiudi le palpebre e non le riapri più.
Vieni a ballare e grattati le palle pure tu che devi ballare in Puglia Puglia Puglia dove ti aspetta il boia boia boia.
Agli angoli delle strade spade più di re Artù, si apre la voragine e vai dritto a Belzebù.
O Puglia Puglia mia tu Puglia mia, ti porto sempre nel cuore quando vado via e subito penso che potrei morire senza te.
E subito penso che potrei morire anche con te.

ki rándulás

először is volt egy Lausanne, jártunk már itt, de a kontextus teljesen más ezúttal....tetszett, nagyon is tetszett, tó+hegy sosem rossz kombó. ráadásul az életszínvonal az elmondottak alapján elég magas: no stressz, jó munkakörülmények, tűrhető fizu, végtelen sportolási lehetőség, szabadidő, kulturális téren is teljesen elfogadható kínálat. probléma a lakáshelyzettel adódik, az elég komoly nehézségeket okoz, az eü ellátásról szerencsére nincs infóm.itt egy pár via ferrata (nem hegymászóknak való, kapaszkodókkal könnyített hegymászás) kép, utólag elég furcsa, hogy ilyen nyugodt és derűs az arckifejezésem, nem épp így éreztem magam. igazi hegymászóknak semmiség, de a síkvidéki nép egyszerű lányának ez is nagy kihívás. baromi jó volt, újdonság, izgalmas, fárasztó. alig várom, hogy újra mehessünk!

másodjára ismét egy ismert hely: Val d'Ossola, ismert túra, de megváltozott kontextusban.

még tavaly ottjártamban elhatároztam, hogy elviszem oda a baráti kör vállalkozó szellemű tagjait, hiszen, teljesen felkészületlenül is teljesíthető a gyerekméretű túra, lejtőn az út 97%-

ában lefelé....varázslatos környezetben. természetesen a célcsoportom még a füle botját sem mozdította erre a felhívásra, de ennek ellenére, vagy épp ezért jó társaságban telt a panorámikus táj fékezés közbeni csodálata. a leírást és a térképet a fent linkelt poszt-ban találjátok. a programban annyi változás történt a tavalyihoz képest, hogy továbbmentünk stresáig (ahol téli környezetben sokszor jártam már....konf konf konf...)

Domodossola, szép történelmi belvárosa

az épp kellemesen lejtő útIsola Bella, Stresa előtt a Lago Maggiore-n

ez tavaly télen készült ugyanitt a hotelszobából..