félreértések

Imádom a fagyit, ez meg is látszik. A jó kis kézműves"gelato italiano" hagyománynak nagyon tudok örülni. A tuti kombináció mindig a csoki-pisztácia.
Egyszer azonban el merészeltem térni a kitaposott ösvényről és mandulás fagyit kértem. Ehhez tudni szükségeltetik, hogy a mandula olaszul "mandorla", nem valami elépzelhetetlenül szörnyűséges szó. Megszabadulván a kedvenc magyar szokásomtól, miszerint mindent a szavak első szótagján hangsúlyozok, kértem "mandóóórla"-t.
Az eladó visszakérdez: "banana"?! he? már mér kértem volna banánt, bár az se rossz, főleg csokival, de aznap mandulásat akartam és kész. Nem, mandóórla, visszakérdezés: banana? NEEEEM. áááá, persze : mááándorla.
Tudom, csökött magyar fülemnek a szavakat felépítő betűk sokkal több információt közvetítenek, mint a hangsúly. Ez sajnos nem működik a nk gazdasági kapcsolatok szintjén. Vagyis, ha fagyit akarsz, tanulj meg hangsúlyozni. Meg akkor is, ha azt akarod mondani, hogy "stati uniti"(egyesült államok).
A mai napig előre át kell gondolnom a mondatokat előre, azért, hogy kikalkuláljam a hangsúlyhoz szükséges "nekifutást". Mi magyarok rengeteg hibát ejtünk, mindig. Egyszer nem sikerült uníti-t (egyesült) mondanom, hanem úniti lett belőle a mondat kellős közepén. Persze, hogy nem bírták kitalálni, hogy milyen államokról beszélek:D
Ez nekünk vicces, másoknak banális. "Há hülyék ezek, h nem érzik a hangsúlyt?" Elméletben érzik, csak gyakorlatban nem mindig jön össze....