2008. február 24.

villásreggeli

Valaki meg tudja nekem mondani, hogy mi is az a villásreggeli? Szóval ma próbáltam megfejteni a brunch illetve a villásreggeli fogalmakat és a mögöttük rejlő filozófiai tartalmat, persze nem sikerült. Teljes erőbedobással próbálok beilleszkedni. Még én sem tudom, hogy hová. Az a lényeg, hogy még mindig ufónak érzem magam, és gondoltam segít hogyha minél több embert megismerek. A legjobban mindig nemzetközi társaságban érzem magam. Ezalól szerencsére kivételt jelentenek A barátai és az én lakótársaim, még jó:D
Az olaszom persze nem egy nagy szám, de már legalább gyakorlati haszna is akad. Eddig csupán nyelvészeti érdekességnek tűnt, hogy a bennszülöttekkel így is felvehetem a kapcsolatot. Mára viszont a beilleszkedésem eszközévé vált. A fordulópont akkor volt, amikor a sztechnikusunk kijelentette, hogy nem csinálja meg a szgépem, hogyha nem olaszul mondom neki. Végülis bicajni is így tanultam meg a nagy piros bicajon. Egyszer a Mama helyett, aki mindig a bicaj mellett futott és segített fel/leszállni/fordulni a Papa jött ki velem. Miután jól elmagyaráztam, hogy hogyan is szoktuk mi ezt a futkosósdit, szentségelt egy kicsit, megmutatta, hogy hogyan kell fel és leszállni majd visszament a kertbe.......
Szal amikor a társaság van olyan figyelmes és/vagy vegyes, akkor rendes olaszul ie.: nem dialektusban beszélnek és hagynak néha engem is szóhoz jutni, akkor már nem is rosszfejek. NB. az olaszok nagy része sem érti a pl a nápolyi v bergamoi dialektust, ezek meg főleg nem értik egymást....
A lényeg, hogy mióta a bennszülöttek nyelvén szólalok meg, csak 60% ufó vagyok.

Nincsenek megjegyzések: