akaratlan felvonuló

ma három hét felhőszakadás után kisütött a nap, így a gyönyörű tiszta időben nem volt kedvem benn maradni a laborban, így a parkban ücsörgés közben, mintegy az égből, a semmiből, egyszercsak csak az éterből megszólalt egy hangszóró: inter, olasz bajnok.

magamban: de kit érdekel. akkor már pedig tudnom kellett volna, h ezután a városban sehol sem lehet majd megmaradni a dudálástól, meg nem lehet majd haladni a kocsikból életveszélyesen kilógó zászlóktól és a kocsikból életveszélyesen kilógó emberektől...

a tömeg kellős közepén találtam magam, mindenki "engem" fotózott, természetesen a lehető legfancsalibb képpel...