az olasz kávé különleges. igen, az elején határozottan utáltam ezt a felhajtást és sznobizmust, de aztán elkapott a gépszíj.....
onnan jutott eszembe, h erről írjak, mer a múlkor két gasztroblogger is egy "illy" kurzusról írt, amiből megtudtam, h a kávéscsészéknek direkt olyan az alakja, hogy csak kettőt lehessen egymásra rakni, különben a kávégép tetején nem tudnának melegen maradni...
és tényleg, már legalább két hete tart a megfigyelésem, és még a lepukkant, elhanyagolt helyeken sem láttam olyat, hogy ne a kávégép tetején legyenek azok a tömzsi csészék, és hogy kettőnél több legyen belőlük egymáson.
még nem bírtam kitörni a cappucino korszakból, egy harmad zacskó fehér cukkoral.
az elsőre máig emlékszem. annyira más volt, mint amire számítottam, hogy a csésze majdnem kiugrott a kezemből.
ma alig múlik el reggel, hogy ne élnék vele, próbáltam leszokni, tejet, tejeskávét, joghurtot inni helyette, de még az akármilyen lepukkant bárban készített cappucinóval sem veszi fel semmi a versenyt.
egyetlen gyógymód létezik, elköltözni innen.
érdekes, hogy koffeinelvonási tüneteket nem észleltem olyan helyzetekben, amikor tartósan olaszo-n kívüli helyen találtam magam, vagyis nem a drog hiányzik. vagyis olaszországon kívül eszembe sem jut...
de amikor itt vagyok, akkor itt az íze és a textúrája. nem lehet figyelmen kívül hagyni.
minden reggel arra a gondolatra ébredek, hogy akkor hol is fogok kávézni aznap napindítóként...ez még a síeléskor is meghatározó tényező.
vannak kedvenc helyeim, más és más karakterű cappucinókkal, finomabb, v kevésbé finom péksütivel, így még akár monzai kölnben is kedvemre válogathatok a karcosabb, és selymesebb italok közül. ez azért is fontos, hogy nehogy ráunjon az ember....
hétvégén elég ritkán jutok hozzá, mert igazából cappuccinót inni ebédidőben v annál később már nem illik. és mivel itt az ebéd is, mint minden szinkronizálva van (ezt persze utálom).....elég sokszor nem kelek időben hogy hozzájussak:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése