a kismotorok, azok, amik hangosan zúgnak, ha 30 km/h fölé gyorsulnak (bocsi, de fogalmam sincs, hogy hogyan határozzam meg ennél pontosabban)
úgy tűnnek nekem, hogy a hosszú egyenes útszakaszok monotonitásának megtöréseképpen rendszeresen beszúrják a berregésbe azt, hogy bip bip. épp úgy dudálnak, mint a kengyelfutó gyalogkakukk. olyan üdvözlésszerű vagy unaloműzú kisugárzása van a dolognak.
ezt napszakra való tekintet nélkül teszik, ez az éjjeli órákban kontrasztosabban ütközik ki.
egy hasonló szerkezettel rendelkező barátnőm világosított fel, hogy ez a "hé itt vagyok, nehogy megfeletkezzetek rólam" jelzés, akármenniyre is úgy tűnik, nem azért van, mert a kevésbé divatos/figyelemreméltó járművet akarják ellensúlyozni, hanem mert így próbálják meg figyelmeztetni az esetlegesen az útjukba bevágó autókat, akik a sarok mögül csakis erre várnak, nehogy meg is tegyék.....merhogy kismotorral nem sok esélyük van egy ilyenből jól kijönni.
akkor nekem a bicajjal állandóan csöngetni kéne??? és nem lenne egyszerűbb, ha a kikanyarodó autók (saját biztonságuk kedvéért is...) körbenéznének és mérettől függetlenül megadnák az elsőbbséget?
a viale marche-s éveimeben rengeteg dühöt begyűjtöttem az ilyenekkel szemben. ill a turbós (az átlagnál hangosabb) autókkal és motorokkal szemben. és akkor vissza is tértünk arra, hogy miért váltam ellenszenves a focit aktívan kedvelő emberrel szemben a korábbi tökéletes semlegességgel ellentétben....
ezért is éljen monzai köln!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése