2011. július 25.

ki rándulás


először is volt egy Lausanne, jártunk már itt, de a kontextus teljesen más ezúttal....tetszett, nagyon is tetszett, tó+hegy sosem rossz kombó. ráadásul az életszínvonal az elmondottak alapján elég magas: no stressz, jó munkakörülmények, tűrhető fizu, végtelen sportolási lehetőség, szabadidő, kulturális téren is teljesen elfogadható kínálat. probléma a lakáshelyzettel adódik, az elég komoly nehézségeket okoz, az eü ellátásról szerencsére nincs infóm.itt egy pár via ferrata (nem hegymászóknak való, kapaszkodókkal könnyített hegymászás) kép, utólag elég furcsa, hogy ilyen nyugodt és derűs az arckifejezésem, nem épp így éreztem magam. igazi hegymászóknak semmiség, de a síkvidéki nép egyszerű lányának ez is nagy kihívás. baromi jó volt, újdonság, izgalmas, fárasztó. alig várom, hogy újra mehessünk!



másodjára ismét egy ismert hely: Val d'Ossola, ismert túra, de megváltozott kontextusban.
még tavaly ottjártamban elhatároztam, hogy elviszem oda a baráti kör vállalkozó szellemű tagjait, hiszen, teljesen felkészületlenül is teljesíthető a gyerekméretű túra, lejtőn az út 97%-
ában lefelé....varázslatos környezetben. természetesen a célcsoportom még a füle botját sem mozdította erre a felhívásra, de ennek ellenére, vagy épp ezért jó társaságban telt a panorámikus táj fékezés közbeni csodálata. a leírást és a térképet a fent linkelt poszt-ban találjátok. a programban annyi változás történt a tavalyihoz képest, hogy továbbmentünk stresáig (ahol téli környezetben sokszor jártam már....konf konf konf...)

Domodossola, szép történelmi belvárosa
az épp kellemesen lejtő útIsola Bella, Stresa előtt a Lago Maggiore-n
ez tavaly télen készült ugyanitt a hotelszobából..

2011. július 19.

elbűvölve

el vagyok bűvölve a nagy hegyektől, még nem bírtam "kiheverni".

2011. július 18.

piszkos ügyek

szóval mégis a vatikán nyert, de közben meg fejbelőtte magát az egyik alelnök a szomszédos épületben. még nem egészen tértünk magunkhoz, és nem épp megnyugtató így dolgozni, hogy csak úgy pisztolyok sülnek el a környéken.

2011. július 11.

hülye p?

a p-t mindenki értelmezze. megláttam magam a tükörben és ujjatlanban és cicanaciban nyomom, miközben beérem egy csésze híg löttyel vacsira, mi történt velem?? nah, a cicanacira van mentségem. véget ért a jóga és pilatesóraszezon, kénytelen vagyok magamat regulázni....és igazi stréberhez (olaszul nőnemben secchione) méltóan derekasan tornázom. ez már egészen három napja tart..nem félek, nem lesz mindig így ;)
az a csésze lötty meg nem is olyan híg, sőt baromi ízes.....ez van volt benne.
a hülye p-ságot erősen tompítja, hogy épp a kedvenc jazzrádióműsorom megy, miután végignéztem egy sor termtudományos garázsbankísérletezős videót. és egy sör is lecsúszna, ha lenne itthon...

mi szó?

ma egy szemináriumon azt mondták, h jó, ha nem szenvedünk hiányt k vitaminból, mert akkor kevésbé könnyen kapunk májrákot. azon elmélkedtem, hogy vajon milyen ételből fedezem én ezt, miközben kavargattam a kedves kis miszósirumat. kiderült, hogy éppen ebből.

rákattantam a japán miso/miszó-ra. japán után akkor kattantam rá, amikor már ejrópában kinyitottam az emlékbe, a 100yen shop-ban vett instant miszósirus zacskót.
a miszó érlelt/erjesztett szójából készített trutymó, az erős miszónak olyan íze van, mint a sülthús zsírjának a folyékony sárga részének, mmmmh. rengetegféle létezik belőle a sötétbarnától az egész világos narancssárgás tónusokig, mind mind más ízben.
a miszósiru leveske meg egy csészében van ebből higítva, csak úgy forró vízzel. hozzáadva póréhagyma, alga és egyéb (rákocska, v tészta v tofu stb). pálcikával ki kell halászni a cuccokat a léből, a levet meg meginni.
én először levesként fogyasztottam, derék magyar módra ebéd v vacsi kezdőfogásának. aztán kiderült, hogy ez bizony a reggelihez is jár. mindenhez ezt eszik/isszák, szinte akármit rendelsz. a sorrendiségről minden elméletem megdőlt, ugyanis a japán konyhában az a szabály, hogy a kombó rulez, úgy kell enni mindent, hogy "ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit, majd hozzáenni megin ebből v amabból".

majd hosszú hónapok után ismét 2 nap alatt négyszer ettem miszósirut... felfedeztem a spanyolviaszt (olaszul: felfedeztem a melegvizet-ho scoperto l'acqua calda). a spanyolviasz esetemben egy olyan hely, amit 4 év alatt már minden szusit kicsit tudatosabban fogyasztó ember ajánlott. egy icipici bár, ahol egy japán bácsi 30 éve 29 másodpercenként legyárt egy tál szusit vagy hasonlót. olaszul éppen annyit sikerült megtanulnia 30 év alatt, hogy "ciao, tutto bene?", bár ez ilyen intenzív halszeletelés közben nem is olyan rossz....asztalt nem lehet foglalni, és nem lehet tökörészni, rögtön rendenli, enni és fizetni lehet, és mini szupermarketként is funkcionál, ahol nem olcsón, de seperc alatt beszereztem az áhított zacsit. méghozzá olyat, amiben gyönyörűségemre külön van csomagolva a miszó!

2011. július 9.

update: Eladták az intézetet

mégsem adták el. márminthogy már majdnem eladták, de mégsem, mert mint életemben már egy párszor feltűnt a Soros. ajánlatot tett az egyetemre, de csak azzal a kitétellel, hogyha a vatikán mégse vesz meg minket. a főnököm, lévén a magyar kontakt, tőlem kérdezte meg, hogy mi a véleményem erről. sikerült a magyar közéletről legkevésbé informált csatornát választania......egyedül a CEU meg az iskolatej program jutott eszembe. persze, kaja....ha ők vesznek meg akkor ingyen lesz a menza?
amúgy is van egy pólóm, ami nem igazán vatikánkompetens, amit a gogol bordello koncert után vágtak hozzám (szó szerint). nem beszélve egyéb fenntartásaimról. az jutott eszembe, hogy a gogol ill goran bregovic féle zenék valóban kitűnő lagzizenék lehetnének (igenigen, wedding and funeral band) merthogy a kettővel idősebb generációnak is simán emészthetőek és a fiatalok meg tombolhatnak kedvükre.

azt hittem, hogy

azt hittem hogy, ha nincs fű az udvarban, akkor nem fog felébreszteni egy benzines fűnyíró. rosszul hittem, ma erre ébredtem. rosszul hittem, mint sokmindent mást is. vajon tényleg elégedetlenségre vagyunk kárhoztatva? egy német ismerősöm szerint a szupergyors német bürokráciával is elégedetlenek a németek. mindenki a saját állapotához normalizálja a jót és a rosszat. ha épp nincs semmi baj (jó, igen van ilyen is!), akkor azon parázom, hogy vajon visszaraktam-e az egerek titkos kulcsosszekrényének a kulcsát a másik titkos fiókba. de most komolyan, normális ez? olyan ez, mint a szaglás, ha sok a finom illat, akkor hányingered lesz, és kb 5 perc után már semmit nem érzel belőle hiába variálod őket. teszt: boldog az, aki semmit nem ért az előző pár sorból!