Cremona és környéke biciklivel

Vasárnap hozzánk is elérkezett az a bizonyos tavaszi idő, ami otthon boldogított titeket pár napig. Gondosan lekéstük a délelőtti vonatot, hogy végül 2-re Cremonába érkezzünk. Gyors patikakeresés után nekivágtunk a síkvidéki 60 km-es túránknak. Mivel sütött a nap, és aki emlékszik arra, hogy mennyire leégtem 2 éve (te jó ég, 2 év.......) a derekamnál a nadrág és a póló közül hátul kilógó mandula alakú részen, az nem csodálkozik azon, hogy március harmadikán 20 as napkrémmel láttam el bőségesen fedetlen alkaromat és orcámat. Ugye márciusban a nap beesési szöge még elég kicsi, úh elég volt a 20-as faktor. Ezzel tehát visszatért az életembe a napkrém ragacsos illata, amibe természetesen a motorok által felvert por kitűnően beleragadott....
A lényeg, hogy csodálatos napunk volt. A Pó ártere miatt ugyan a folyót csak kb 2x láttuk, viszont a gyönyörű tiszta időnek köszönhetően elláttunk egészen az Alpokig (Svájcig!) és az Appenninekig. Havasak voltak a csúcsok, ami hihetetlen kontrasztot keltett a neonzöld friss fűvel és azzal, hogy döglesztően meleg volt:)


Ja és persze meg kell említenem, hogy a saját bicómmal mentem, ami kifejezetten városi bicó! És remekül viselkedett, úgy át ment árkon bokron, ahogy azt illik. Egyedül akkor éreztem magam hülyén, amikor gyorsan akartam menni: mókuskerékként kellett vele tekernem:) de sima csiga volt ez is. A dolog érdekessége az, hogy a túra felét, azaz 30 km-t mókuskerekezve tettem meg. A lényeg, hogy nem törte fel semmimet:)
View Larger Map